Sajog a lelkem
Clara, 2009. január 21. szerda
Õszi ködbe burkolózott sárga falevél, mi lábam alatt a semmibe roppan szét. Magányba boruló néptelen kikötő, nyári szerelmes ölelést, csókot idéző...
|
 |
Õszi ködbe burkolózott sárga falevél,
mi lábam alatt a semmibe roppan szét.
Magányba boruló néptelen kikötő,
nyári szerelmes ölelést, csókot idéző.
Üres parton totyog egy csapzott veréb,
riadtan elszórt magvak közt csemegéz.
Fenyvesek lombjai kecsesen hajolnak,
ahogy a borzongó szél lágyan húzza.
Vadgesztenyék hullnak a rőt avarra,
lépteink tapossák emlékké a múltnak.
Nézem a kispatak csendes folyását,
sajog a lelkem, érzi az idő múlását.
|
|
