Röviden és tömören: egy olyan embercsoport, társadalmi csoport, te, vagy én, vagy a szomszéd, tehát bárhol jelen vannak, akik máshogyan, mondhatni morálisan, tudatosan élik az életüket, gondolkodnak a világról, de ezzel azt hiszik, egyedül vannak. Pedig nem, nagyon is sokan vannak, Európában közel 100 millióan, tehát minden 6-7. ember, de az elszigeteltség, másság érzése miatt nem találnak egymásra. Noha életszemléletük alapvetően optimista, sokan közülük ma még úgy érzik, kevesen vannak, nem tudnak hatékonyan beleszólni a társadalom alakításába. Változtatnák ők a világot, de "a világ túl nagy ahhoz, hogy az egyén a világ dolgaira bármilyen hatást gyakorolhatna."
Kulturális kreatívok fejlődési útja
A fejlődési út középpontjában az egyéni tettek állnak. Ha az elszigeteltség érzésén már felülemelkedett kulturális kreatívok egymásra találnak, együttműködésekbe kezdenek, akkor újfajta értékrendjükkel a világot más mederbe tudják terelni. Hatalmas erő lakozik bennük, amelynek kiáradásának legfőbb akadálya az, hogy nem találnak egymásra. Bár egyedül is értékesek - ekkor maguk és mikrokörnyezetük számára valósítják meg a gondolkodásmódjuknak megfelelő változásokat, újításokat -, de óriási lehetőséget közösségekbe rendeződve hordoznak igazán. Ehhez viszont az kell, hogy rájöjjenek: nincsenek egyedül, és higgyenek teremtő, változtató, újitó erejükben, képességeikben, lehetőségeikben mind egyéni, mind emberiség szinten.
A kulturális kreatív magatartásforma abból indul ki, hogy az egyén felelősséggel tartozik a saját mikrokörnyezetéért (saját életéért, a közvetlen környezetében élők életéért), és ezen a mikrokörnyezeten keresztül a makrokörnyezetet (tágabb környezetet, társadalmat, egész emberiséget) is formálja. Ennek a felelősségnek a felismerése kulcsfontosságú. Nem kívül, másokban, a világban keresi a bűnbakokat akár egyéni, akár emberiségszintű problémákra, hanem magát fejleszti. A kulturális kreatívok számára meghatározó kérdés az egyén tudatossága és önmagán való munkálkodása, hiszen ez az az alapegység, amelyből azután minden egyéb következik. A világot megváltoztatni csakis akkor lehet, ha az egyén gondolkodásmódja, tudatszintje, gondolat- és viselkedésmintái változnak. Tisztább a nagyvilág csakis akkor lehet, ha tisztábbá lesznek az egyéni kis világaink, amelyekből a közös nagyvilágunk összeáll.
Hisz az alulról építkező, demokratikus formációkban, a hierarchikus, áldemokratikus rendszereket erre cserélné le. Alapelvük a szabadság, egyenlőség, testvériség oly sokat hangoztatott hármasa, mely az ő megközelítésükben a gazdasági, jogi és vallási "szférában" kellene beteljesülnie.
Elszeparált egyéni, sokszor egoista törekvések helyett közösségekben és közös célokban gondolkozik, ehhez keresi az együttműködő partnereket. Kapcsolataiban törekszik a szeretetre, emberségre, odafigyelésre, a kölcsönösségre és mindkét fél megelégedettségére, akár üzletről, akár személyes kapcsolatról legyen is szó. Tehát a törtető, versenyző mentalitás helyett egymás segítése az alapelv, és megjelenik az "egymásért dolgozunk" nézőpont is. Az ÉN-t a MI váltja fel, és a MI-be nem csak a közvetlen környezete, családja fér bele, hanem törekszik ennek a körnek a folyamatos, tudatos tágítására, hogy az egész emberiség részesüljön belőle.
Az egyéni életét az alábbi eszközökkel, elvek mentén alakítja át:
- külső és a belső béke megteremtése, a meditáció, különféle spirituális gyakorlatok,
- holisztikus gondolkodásmód, egységtudat, összefüggések, hasonlóságok, közös pontok keresése
- alternatív, emberközpontú megközelítések az oktatásban, gyógyászatban,
- környezet-tudatosság,
- közösségi és szociális munka,
- a másik emberrel, a másik vallással, nemzettel, kultúrával való harmonikus együttélés,
- az utazás, mint a megismerés fontos eszköze,
- a Föld és a természet értékeinek tisztelete,
- az emberiség jövőjének, az utánunk jövő generációk érdekeinek képviselete,
- régi minták elengedésében, és új minták létrehozásában látja a jövőt,
- egyszerre indul kifelé és befelé, hogy mást; akar, nem hisz sem a hagyományos konzervatív, sem a materialista, felhalmozás-központú modernista életszemléletben.
- a jóléttel és az anyagi javakkal szembeni belátó attitűd, az "önkéntes egyszerűség".
Az "önkéntes egyszerűség" nem kényszerű lemondást jelent, hanem a felelősségvállalás, a belátás szerves része, "a megtehetném, de nem teszem, megvehetném, de nem veszem"- attitűdje, tudatos részvétel egy világban, amely nagyobb lábon akar élni, mint amit a Föld tartalékai számára lehetővé tesznek. Úgyszintén ide tartozik a tudatos pénzkezelés, a tudatos fogyasztói magatartás kérdésköre éppúgy, mint a globális szegénység jelensége, ami a kulturálisan kreatívan gondolkozó ember számára nem az "ő problémájuk", hanem mindannyiunké, hiszen ugyanazon egység és közösség szerves részei vagyunk mindnyájan, ahol minden mindennel összefügg.
A kulturális kreatív viselkedésmód jellegzetessége az emberi élet minőségi tartalommal való feltöltésének igénye, az önmegismerési, tudatosodási folyamatban való aktív részvétel, a kreatív, alkotó tevékenységekhez, művészetekhez, tudományokhoz való vonzódás, és a saját önkifejezési forma kreatív felfedezése és megélése.
Összességében elmondható, hogy a kulturális kreatív tudatosság nyitott, befogadó, korlátok és határok felett, univerzális értékekben gondolkozik. A csoporthoz tartozók többsége hívő, spirituálisan egyéni utat jár, a vallások közötti hidakat és közös alapértékeket keresi, fontos számára a spiritualitás napi szintű megélése, ez utóbbi azonban többnyire nem kötődik formális vallási keretekhez.
Nem csak vallási téren, hanem általánosan elmondható, hogy a szétválasztó gondolkodás helyett a szintetizáló jellemző rájuk. A kapcsolódási pontokat keresik nézetek, gondolatok, emberek között, nem pedig a különbségeket.
Gondolkodásmódja túlmutat önmagán, igyekszik meglátni, tekintetbe venni a kölcsönös összekötöttséget, a kisebb és nagyobb rendszerek és egységek közötti összefüggéseket, a tényt, hogy egyén, család, nemzet, emberiség csakis akkor kerülhet harmóniába önmagával, a természettel, az univerzális törvényekkel, ha kimondja, hogy nincs elkülönülés, ha belátja, és képes megélni az egységet, az összetartozás élményét és tudatát. A hagyományos gondolkodásmód sokszor megfigyelhető, elkülönítő jellege helyett a kulturális kreatív gondolkodásmód összekapcsol, és egy holisztikus világkép felé mozdul el, amely a világ kérdéseit összefüggő rendszerként kezeli, legyen szó külső és belső békéről, spirituális útról, környezetvédelemről, társadalmi kérdésekről, globalizációról vagy fenntartható fejlődésről. A kulturális kreatívok számára az egyes részterületek nem különálló egységekként merülnek fel, hanem mint az egész szerves részei, amelyek folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással. Egyén, család, közösség, nemzet, emberiség nem egymástól elkülönülő egységek, hanem egymásból következnek, ahogy az általuk képviselt tartalmak és minőségek is egyenes arányban állnak az egyénnek, mint ezen egységek alapelemének gondolkodásmódjával és tudatállapotával.
A közösség sokszínű és sokrétű, különböző hátterű, vallású, tehetségű, különféle sorsfeladatokkal ellátott emberekről van szó, akiknek közös jellemzője, hogy másképpen, tisztábban, szebben, boldogabban akarnak élni, akik a béke megteremtésén munkálkodnak az emberben és a világban, akik felelősséget éreznek önmagukért, az emberiségért, a Föld jövőéért, és ezért tenni is hajlandóak. Ebben a tekintetben kulturális kreatívnak lenni azt jelenti, elfogadni mindazokat az irányokat és gondolatokat, amelyek mögött ugyanez a szándék húzódik meg, akkor is, ha a másik másképpen, más formában él és gondolkozik.
A kulturális kreatívok között vannak hívők és nem hívők, vannak, akik a spiritualitás, a hit, az érzés felől indulnak el, megint mások a ráció, az ész, a tudomány felől közelítenek. Közös jellemzőjük azonban, hogy megvan bennük a szándék, hogy befogadjanak, hogy "középen találkozzanak", hiszen a holisztikus világszemléletet éppen az jellemzi, hogy az egyes alrendszereket nem elkülönülten, hanem az egész szerves részeként tekinti.
Alapkérdés a kulturális kreatív gondolkodásmód számára, miként lesz képes az emberiség megoldani a rá váró globális, környezetvédelmi és társadalmi kihívásokat, mit jelent ma a fenntartható fejlődés, és mit tehet az ember a saját életében és odakint a világban azért, hogy a folyamat az emberiséget egy békésebb és boldogabb világ megteremtése felé segítse.
Ennek a nyitott, az egészben, mint szerves egységben való gondolkodásnak a készségét és képességét mind gyakrabban nevezik "planetáris tudatosságnak", egy olyan új gondolkodás és tudatosságformának, amely lépésről lépésre érlelődik, alakul és erősödik, határok, vallások, nemzetek és kultúrák felett egy egészen új, eddig nem látott erőtérként jelenve meg majd idővel a Földön.
Folyt. köv.
További írásaim: Nóri blogja
(Szerk. megjegyzése: A témáról egy nagyon jó beszélgetés hallgatható meg a Tiszta Hangok Rádión. Az interjú Takáts Péterrel készült, az adás címe: Rabok legyünk vagy szabadok? Meghallgatható: itt!) |
