Szeptember 26-27. - péntek/szombat
Az oktatónk e szavakkal nyilatkozott: "Te most a tenger vendége vagy, viselkedj ennek megfelelően!" Nem tudok mást mondani, mint FANTASZTIKUS élmény! Lélegzetelállító, ahogy a parttól elindulva sétálsz a korallzátony tetején, majd egyszer csak annak vége, és előtted a türkizkék, fehér homokos tengerfenék a megszámlálhatatlan élőlényével. Oly sokan mondják, hogy a Vörös-tenger a búvárkodók paradicsoma! - csudajó, mikor ezernyi fekete-fehér csíkos, lila-sárga, fekete, vörös… és még hosszasan sorolhatnám… aprócska halacskát a kezedből etetsz, és velük együtt úszkálsz. Tovább már nem tudom ragozni, ha csak egyszer is megadatik az életben, próbáld ki!
Szeptember 28. - vasárnap
Magánszervezkedésem újabb úti célja a jordán Petra vasárnapra jutott. Előzetes itthoni többszöri fax- és mail váltás után sikerült "felpasszíroznom" magunkat a jordán (Aqaba) - egyiptomi (Taba) hajótranszferre. Helyi idegenvezetőnk már a kikötőben várt ránk. Neten találtam meg a kisvállalkozóként idegenforgalommal foglalkozó Alit, akit már korábbi magyar csoportok is ajánlottak internetes fórumokon. Talán előjáróban annyit érdemes még hozzátennem, hogy a Jordán Királyság minden évben kiválaszt egy adott országot, akiknek állampolgárai számára fedezi a repülőjegyet Jordániába, így a turista számára sokkalta olcsóbb lesz az utazás. Ez az ajánlat a magyarokra 2003-ban volt érvényes, ami akkortájt rengeteg magyar turistát jelentett. A későbbiekben majd hivatkozom is rá, ennek köszönhetően nagyon sok magyar-jordán barátság, kapcsolat, házasság született, vagy ahogy ők nevezik: "I’ve a nice Hungarian girlfriend!". Naná, hogy Alinak is van egy magyar barátnője, így már nem is ért oly nagy meglepetésként, hogy a honlapja magyarul is elérhető: Ali. Aqaba a jordán kikötő és határváros nagyon szép, magas életszínvonalat tükröz, kicsit Dubaihoz tudnám hasonlítani. Egyiptom szegénységének nyoma nem található. A városban rengeteg pálmafás, szökőkutas, dús növényzetű park, modern bevásárlóközpont valamennyi világmárkával és a "nélkülözhetetlen" gyorsétterem láncokkal. Idegenvezetőnk megmutatta egy kétéves projekt rajzait és építési munkáit, mely szerint a tengert úgymond egy mesterséges öböl formátumban szeretnék bevezetni az egész városba. Az építkezést a libanoni elnök fia finanszírozza, röpke 12 Mrd $-os beruházásként, talán a tengerre épült dubai-i pálmafához hasonlíthatnám.
Úton Petra felé folyamatos információéhségben szenvedtem, és rengeteget kérdeztünk, tudtunk meg Jordániáról, mint önálló arab államról. Ali elmesélte, hogy az iraki háború előtt az ország olajbeszállítója Irak volt. Nagyon jó volt a két ország üzleti kapcsolata, a mindenkori piaci ár feléért kapták az olajat, és az éves megrendelt mennyiség 50%-át év végén afféle gratisba. Jelenleg az ország olajimportőre Szaúd-Arábia. Az olajszállításnak épült tranzitútvonalon autóztunk, ahol a szaúdi - jordán kikötőből az olajszállító kamionok konvoja a "naftát" a fővárosba szállítja. Az ország legfontosabb bevételét az ásványi anyagok (legfontosabb a szilikát és az uránium) exportja jelenti. Az átlag nyugdíj 120 000 HUF! A jordán dinár is erős valuta, az EUR/HUF árfolyammal számolhatunk. Persze a földrajz óra után a vallás is szóba került, igaz az már egy kicsit viccesebb formában. Idegenvezetőnk csak annyit kérdezett: "Nem értem, hogy az európai férfiak, hogy elégedhetnek meg egy nővel?" - "Jaj, igen tudom, az európai hölgyek borzasztó féltékenyek!" - az iszlám vallás többnejűsége a társadalmi- gazdasági- szocializációra is visszavezethető. Évszázadok alatt nagyon sok férfi veszett oda a háborúban, amikor is az otthon maradt férfitársak kötelezettségüknek érezték, hogy az özvegyen maradt asszonyokról gondoskodjanak. Így alakult ki, hogy a férfi bátyja, öccse, unokatestvére feleségül vette az özvegyen maradt asszonyt a saját felesége mellé.
Tudom, nem mindenki oly lelkes a történelem leckékért, de azért én néhány mondatban leírnám, amit Petráról tanultam. Petrában Kr. e. IV. sz.-ban a nomád nabateus törzsek telepedtek le, akik hamar felismerték a jól védhető, szűk szorosokkal körbevett hatalmas szurdokvölgynek a lehetőségét. Létrehozták a Közel-Kelet egyik legjelentősebb építészeti együttesét, a vörös homokkőbe vésett sziklavárost, melyet a mezopotámiai, egyiptomi és a görög-római művészet hatásai érték. A Nabateus Királyság, melynek uralkodói megkoronázott sejkek voltak, először fosztogatták, háborgatták a kereskedői karavánokat, majd hamar felismerték a kereskedelmi útvonal megélhetésének hivatalos formáját: megvámoltatták az arábiai Selyemúton áthaladt árut. A város fejlett infrastruktúrával rendelkezett, a vízvezetékek behálózták a települést és a megművelt földeket, ezek egy része még ma is használható állapotban van. A halotti kultusz igen fejlett volt, a legszebb épületek, és a sziklába vésett szebbnél szebb homlokzatok - sziklasírok - a temetkezési és vallási szertartások színhelyei voltak. A várost Kr.u. 106-ban a rómaiak elfoglalták. Kr. u. IV-IX. sz.-ban a földrengések súlyos károkat okoztak, és a beomlott szurdok bejárat több mint 1000 évre elvágta a várost a külvilágtól. 1812-ben egy svájci kutató, arab álnéven, muzulmánnak adta ki magát és jutott be és fedezte fel újra Petrát. 1980-as évekig a helyi beduinok a sziklasírokban laktak, de még sokuk mai napig is a Petrát körülvevő hegyek barlangjaiban élik mindennapjaikat.
Elindultunk a majd 1,5 km hosszú szurdokon, ami néhol csak 2 m széles volt. Mindkét oldalon vörös, narancs, rózsaszín és kék árnyalatú sziklák magasodtak fölénk. A Siq-ből kilépve lenyűgöző méreteiben a szemünk elé tárult Petra leggyakrabban fényképezett, legépebben megmaradt és egyben a jelképévé vált 40 m magas csoda: a Kincstár homlokzata.
Lelkünkre kötötték, hogy a Kolostort nem szabad kihagyni, az idő szűke miatt azonban javasolt a csacsigolás. Kemény alkudozás során, return ticket-et váltottunk egy fehér (a becses hölgy neve: Monica Lewinski és fekete csacsi (az urat Jafar-ra keresztelték) taxira. A szamaraink beduin gazdája - Ahmed - csakhamar döbbenetünket váltotta ki, amikor lelkesen sorolni kezdte a magyar településeket: Budapest, Vác, Zsámbék, Pécs… sőt még egy Balatonföldvár is becsúszott! Hamar kiderült, hogy Ahmed-nek is van egy magyar barátnője, akivel több, mint 1,5 évig Magyarországon lakott. Bejárta az osztrák, szlovák, cseh vidéket, de azt mesélte, hogy számára nagyon zsúfolt, zajos az a világ. Õ 8 éves kora óta a csacsikat hajtja a Kolostorhoz a turistákkal, neki örökre Petra barlangvilága marad a hazája, és a mai napig is az egész családjával fenn a hegyekben, a barlangban lakik. Nagyon kedvesen meghívott bennünket a barlangjába egy beduin vacsorára is. Azonban nagyon szereti a "Hungarian girlfriend"-et és ahogy összecsacsigolta a repjegyre valót, kb. 4-6 havi rendszerességgel jön Magyarországra. Kicsit utánaszámoltunk, és a két szamár nem is olyan rossz biznisz. Az alkudozásból egy nagy átlagot vége kb. 2000 HUF/fő-nek megfelelő jordán dinárért szolgáltat a csacsi-taxi. Aznap mi már az ötödik menet voltunk. Ha minden alkalommal csak az egyik hátas dolgozik, már akkor is megvan neki a napi 10 000 HUF bevétele, ami a barlangjának rezsiköltségeit számba véve egy luxuskereset! Ahmed következő kérdése azt volt, hogy ismerem-e Pétert a "Second Channel"-től? Először kissé értetlenkedtem, hogy miről is van szó, azonban hamar kiderült hogy a TV2 Tényekből ismert Pachmann Péter a mese tárgya. Lelkesen mesélte, hogy Péter milyen kedves magyar, akinél tavaly grill-partin vendégeskedtek - Péter is járt már az Õ barlangjában - és ő készítette akkor este a hagyományos beduin vacsorát.
A magyar- jordán kapcsolatok virágzását egy további kedves szituáció is bizonyította, mikor barátnőm az 5 éves kislányával (Fanni) a lovas szekeret választotta, hogy úgy járják be a város területét. Anikó nem beszél angolul, így verbálisan igyekeztek az útvonalon és a transfer árán megalkudni. A kommunikációt csakhamar megkönnyítette, mikor a kocsis fiú előkapta a mobilját és telefonálni kezdett. A készüléket Anikó kezébe nyomta, amikor egy Cintia nevű magyar leányzó jelentkezett be Zalából és gyorsan útba igazította a honfitársakat. A bazársoron is belebotlottunk helyiekbe, akik meghallották a magyarul panaszkodó Fannit, amint szomjas, és kézen fogva a kislányt, siettek a segítségére. Ahogy az illik, igyekeztük volna a vizet és az ajándékba kapott csokit kifizetni, de mind hiába!
A katamarán este 10-kor indult Aqababól vissza és egy bő fél óra alatt már megint Egyiptom partjainál ringatózott a hajónk. A taxis fiúnk szorgalmasan várt minket, mi pedig türelmesen a sorban, hogy túl legyünk a határátlépés újabb procedúráján, és megkapjuk a sokadik pecsétünket az egyiptomi vízumunkba. Éjfélkor már a szállodánk bárjában iszogattam a jól megérdemelt, behűtött karkadét (hibiszkusz virágból készített enyhén édeskés üdítő, az íze nagyon hasonló az általunk is ismert hibiszkusz teához, nálam nagy kedvenc) és a teraszról csodáltam Jordánia és Szaúd-Arábia éjszakai fényeit.
Szeptember 29. - hétfő
Utolsó napunkat pakolással, napozással és búvárkodással illetve a helyi beduinoknál vásárlással töltöttük. Na… jó, nem vettem személyes búcsút minden egyes tengerlakótól. Este 10 körül emelkedett magasba a gép a Sínai-félszigetről és hajnali 2-kor landolt az igen hűvös magyar honba. Fél négyre ágyba kerültem, és tényleg nagy öröm volt, másnap 8-kor kelni, hogy munkába induljak. Gondolhatjátok… - igyekeztem hatékony és produktív lenni aznap!
Talán annyit zárszóként, hogy második alkalommal jártam arab földön, de nem utoljára! A Vörös-tenger és az arab kultúra szerelmese lettem! Egy nagyon különleges, és varázslatos világ, ami tiszteletet érdemel. Az arabok egy teljesen már környezetben élnek, meg kell tanulni megérteni és elfogadni. Tudják és elismerik, hogy a turizmus létfontosságú bevétel országuk számára, és e szerint is igyekeznek kiszolgálni bennünket. Természetesen lehet és van még miben fejlődni, de ez egy cseppet sem szegi kedvemet. Kedvesek, segítőkészek, mókásak, és mindenben próbálnak a kedvünkbe járni (… egy példa említésként… biztos vagyok benne, hogy nem mindenütt szerveznek külön orosz zenés, tűznyelő show-t a szálloda orosz turistái számára). Ha az európai leküzdi a fenntartásait, előítéleteit, távolságtartását, akkor élvezheti igazán az arab vendégszeretetet! Úgy gondolom a mi esetünkben ez sikerült!
|
