Ars Poetica
Kategóriakisokos
Világjáró
Mókasarok
Egészségedre!
Művészetek
Világképek
Én írtam!
Kapcsolatok
Olvasd el!
Bendőboldogítók
Eszembejutások
Idézetek
Figyelemre méltó
Tudományfalatkák
Linkveteményes
A te cikked
Üzenet


Kövess minket a Facebookon!
Sign up to sleepertree.com and Adopt a tree!
Nyitóoldal » Kapcsolatok » A barátság

A barátság

S. Ivi, 2006. április 22. szombat

A szeretet kifejezésének egyik legfontosabb területe a barátság. Bizonyára mindenki számára létezik egy, a szívéhez közel álló belső 'definíció', hogy számára mit is jelent ez a varázsszó. Nézzük, hogy mit gondolt erről a témáról a XX. század két zseniális magyar írója: Márai Sándor és Hamvas Béla.

Márai Sándor: A barátságról

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.

Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: "Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én."

Ez felette fontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: "Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát." Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.
(Forrás: Márai Sándor: Füveskönyv)

Hamvas Béla: A barátság

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.

A közösséghez legalább három ember kell. De ahol hárman vannak, onnan Philia már eltávozik. Az Én és a Te kettő. Mindig csak kettő. Eggyel több, mint amikor az ember egyedül van, eggyel kevesebb, mint amikor az ember közösségben van. Az Én - Te kapcsolata külön egzisztenciális kör: az individuum és a kollektívum között a lét sajátos köre. A magány és a közösség között. Az egyedüllét és a sokaság között.

Az Egy és a Három között. Ez a kettő a Philia világhelye.

A barátság a létnek az a köre, ahol az Én is megmarad, a közösség is teljesül és tovább él érintetlenül, de a kettő között és a kettőtől függetlenül a létnek teljesen új, sem az egyikből, sem a másikból le nem vezethető, harmadik lehetősége támad. Új létforma nyílik meg. Ez a barátság.

A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz, a barátság titka, hogy az egyből kettő. Ezért a szerelem fordított barátság, úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.

A barátságnak négy formája van: a hősies, az intim, a szellemi és a játékos. De az igazi barátság mind a négyet egyesíti, s ezért nyugodtan mondható, hogy ez a barátság négy dimenziója. A hősiesség az, hogy feláldozom érte életemet; a szellemi az, hogy ahol együtt vagyok vele, az a szellem világa; a játék az, hogy oly vidáman játszom vele, mint a gyermek; az intim az, hogy feltárom magam.

Ebben a mélységben csend van, zavartalan nyugalom, és mozdulatlan béke. Ez az idill világa. Ez az aranykor. Ami a szerelemben csak ritkán, pillanatokra teljesül, a határtalan megnyugvásból kiragyogó boldogság: az a barátságban állandóan jelen van. (...) A barátság azzal kezdődik, hogy mind a ketten az idillbe lépnek. S itt nincs szükség vágyra, kívánságra, erőre, küzdelemre, az idill nem ismer hiányt és minden szenvedélyt kielégít. Ezért a barátság mélyebben van, mint a szeretet, és mélyebben, mint a szerelem.

Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük.

  Üzenet a cikk írójának
  Nyomtatóbarát verzió
  Küldje el ezt a cikket ismerősének!


© 2007 ahogyerzed.hu
Design, programozás: www.kasso.hu
Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork,
karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2007 Delta Broker Internet Kft.



Aktuális (video):
Ahogyérzed.hu az m2 Kultúrház című műsorában.
(DivX codec)
Legfrissebb írások:
El Camino de Santiago
2013-as év, a Voice, a húsevés&a történelem titkos összefüggése
Reinkarnációs szerződés
Napfényes Fesztivál
Láthatatlan kertek (a szeretet kertjei)
10 milliószoros napok 2012-ben
2012 - a döntés éve
A Boldogság mint az élet nagy kérdése
Karácsonyi készülődés önismereti térrendezéssel
SZERESS
2012 - Müller Péter gondolatai a változásokról
Sok kicsi harmadjára is
Where the hell is Matt Budapesten!
Elmeszülemények a boldogságról
Semmi sem olyan jó és semmi sem olyan rossz, mint...
Az igazi kincs
Lehet, érdemes és jó egészségesen élni!
Örökre, egyet szeretni?
Gondolatok a párkapcsolatról
Nincs visszaút
Linkek:
Ahogy Érzed... 396 nap alatt a Föld Körül
360 fok bringa
Ahol a malac nem túr
Áron világ körül vitorlázik
AnyagiFüggetlen.com
JÉ! India
Mindjárt ott vagyunk!
A másfél éves nyár
Zizi kalandjai
Panamainfo.hu
Roland szabadlábon
Optimista Klub
Juci útja
Suutari Központ
Könyvtáros Testvér jótanácsai
Szponzorok:
F1hírek.hu