| Még most is... |
 Még most is látom a fekete vonatot, ahogy lassan döcög az öreg síneken, futnak a fák, kergetem a felhőt, s az orrom odaér a párás ablaküveghez. Megint egy újabb állomás, majd egy feltartott kéz int, s robogunk egyre csak tovább erdőkön, hegyeken át, s várom, hogy lássam a kicsi falu tornyát. |
 |
|
|
| Alkonyodik |
 Elpihen a táj, csitul a határ, az ég is felölti vöröses bársonyát. Madarak rebbennek fázva, dideregve, s repülnek messze a fellegekkel...
|
|
|
|
| Sajog a lelkem |
 Õszi ködbe burkolózott sárga falevél, mi lábam alatt a semmibe roppan szét. Magányba boruló néptelen kikötő, nyári szerelmes ölelést, csókot idéző...
|
|
|
|
| Téli csendélet |
 Odakint csend honol, csak egy lélek kóborol, szakadt tarisznyájában egy falat kenyér, amerre visz az út, szórja szerteszét, faágon didereg egy kismadár, talán enni kér... |
|
|
|
|
|
| Az én világom |
| Milyen világot építünk? Mindig is hittem, hogy a természet törvényei irányítanak. Minden ember sorsa, döntései következménye. Az életünk alakulását a jövőben, jelenlegi döntéseink határozzák meg. A bennünket ért hatások és a rájuk adott válaszaink között mindig van egy hely a szabad döntésre. Mindig van egy jobb választás. |
|
|
|
| Ki legyen a családfő, ki kezelje a közös kasszát? |
| "Nincs nagyobb erő, mint egy többgenerációs, erős tagokból álló, kölcsönösen előnyös kapcsolatokra épülő, hagyományokat és kultúráját őrző család." |
|
|
|
| Gyerekkorom legszebb karácsonya |
 Gyerekkoromban szerencsére gyakran megesett, hogy igazi tél volt decemberben. Alig vártuk, hogy eljöjjön a téli szünet. Gyorsan elővettük a sufniból a szánkót, aztán irány a várudvar, ahol aztán vidáman csúszkálhattunk a domboldalon. Nem számított hideg, a hóesés, csak élveztük a tél minden kellemes percét.
Még most is ott él az emlékeim között az a kép, amikor az ünnepekhez közeledve lépkedtem apuval kézenfogva a hosszú utcánkon befelé a városba, s éreztem, ahogy a csizmám alatt szinte ropogott a leesett hó... |
|
|
|
| A karácsony csendjében |
"A változás nem jön el, ha egy másik emberre és más időkre várunk. Mi magunk vagyunk, akire várunk. Mi vagyunk a változás, amire törekszünk." (Barack Obama)
|
|
|
|
|
Járom ez erdőt kóborolva a fák közt a nap kacsingat. Kispatak zúgását hallgatom, madárdal kísér el utamon...
