 |
|
|
| Ma: 2013. május 18. szombat |
Névnap: Erik, Alexandra |
| Égbe pottyant mese (1. rész) |
 Minden akkor kezdődött, amikor egy szombat reggel édesapja kivitte a közeli Nyúl-rétre sárkányt eregetni.
Tavasz volt, Dóri lassan a nagycsoportot is kijárta már a Fehér-dombi Óvodában.
A szél hamar elült, így futkosás helyett a fűbe telepedtek és szemüket az égen pihentetve figyelni kezdték a felhőket.
- Nézd, az ott olyan, mint egy kéményseprő seprője! - mondta apja ujjával az égre bökve. - Az pedig egy totyogós csibe - mutatott a másik irányba.
- Tényleg… - Dórinak még a szája is tátva maradt a csodálkozástól - De mihez kezd egy csibe a kefével? Meg akar pucolkodni?! |
|
|
|
| Párbeszéd |
 Én már sok mindent megéltem halandó barátom. Láttam mindent, mi látható és láthatatlan. Éreztem mindent, mi érezhető, s érzékeltem az összes dolgot, mi ezen a világon fogant.
|
|
|
|
| My story (4. rész) |
Szeptember 11-én megérkeztem a brit fővárosba. Ott voltam a megadott helyen és csodálkozva néztem a világra, amibe csöppentem. 18 éves fiatal magyar srác a világ egyik legnagyobb városában! Az én városomban, amit magamévá fogok tenni!!!
Piros emeletes buszok, fekete taxik, mindenféle nemzetiségű emberek! Rengeteg féle ember! Furcsa volt nekem vidékinek az a nagy nyüzsgés.
|
|
|
|
| My story (3. rész) |
| 2004. szeptember 11-én gyönyörű napsütésre ébredt Európa, az ég kék volt és csak néhány felhőcske zavarta meg a felkelő nap sugarait. Én már a repülőben ültem, és kb olyan 800km/h-s sebességgel 11000 méteren száguldottam az Egyesült Királyság irányába, álmaim és vágyaim felé... |
|
|
|
|
|
| My story (5. rész) |
Másnap vasárnap fáradtan ébredtem fel. A srácok már fent voltak körülöttem. Mindenki tett-vett.
A ház még mindig egy óriási szemétdomb volt. Később próbáltam rendet tenni, de nem sok haszna volt. Kicsit én is lejjebb adtam a színvonalat. |
|
|
|
| Csak egy emlék... |
 Ez a kis cikk, ami előtted álldogál magányosan egy igaz történet... az én életem egyik legelkeserítőbb érzése... remélem megértitek.
|
|
|
|
| Részletek a naplómból |
 A naplójában az ember legmélyebb titkait vagy gondolatait őrizgeti... vajon mért nem merjük ezeket a dolgokat megosztani másokkal? Hisz ezekben hiszünk igazán, azokban a gondolatokban, amelyek lelkünk mélyéről érkeznek... talán ezért is félünk őket kimondani... pedig ki kellene... |
|
|
|
| My story (2. rész) |
2004. szeptember eleje környékén családommal kilátogattunk a kassai repülőtérre. Mindig is imádtam a repülőket, a repülőtereket. Ki nem szeretett volna utaskísérőként vagy pilótaként dolgozni? Hány olyan ember van, aki nagyokat álmodott, de sosem tett érte semmit, mert nem bízott saját magában. Nem volt hite, pozitív hozzáállása.
Én is nagyon szerettem volna reptereken dolgozni, fontos feladatokat végrehajtani, barátokat szerezni a világ minden tájáról. Akkor még álmodni sem álmodtam volna, hogy egyszer repülőtéren dolgozzak, nemhogy egy utasszállítón... |
|
|
|
|
|
|
|
|
