Puerto Iguazú (és a vízesés az argentin oldalról)

Puerto Iguazú és az első estém Argentínában
2004-02-27
Este 6 óra magasságában értünk a határhoz. A taxisofőr egy félig német félig lengyel származású Foz-i születésű krapek volt, aki csodák csodájára kitűnően beszélt angolul. Az első angolul beszélő taxis. Pillanatok alatt összecimboráltunk, így a határhoz érve az "öreg" Russo azt is elintézte, hogy ne kelljen végigállnom az immigrációnál a sort. Pikk-pakk 1-2-3 és már át is értünk Puerto Iguazúba. Rövid keresgélés után találtam egy hostelt, 2 saroknyira a központi buszállomástól.

Lepakolás után egy óráig trécseltem az újdonsült szobatársaimmal, egy ausztrál és egy chilei sráccal majd elmentem megvenni a buszjegyet a másnapi útra. Óriási mákom volt, mert az utolsó (!!!) jegyet sikerült megcsípnem a szombati napon Buenos Airesbe induló buszok egyikére, a 16.30-as járatra. Kicsit korai volt a busz, de a legkésőbb induló is 17.45-kor indul, az meg nem oszt nem szoroz. (Én szívem szerint egyébként este 10-kor mentem volna tovább de örültem, hogy legalább nem ragadok le 1 napra sem.) Este még interneteztem egy kicsit miután leadtam a koszos cuccaimat egy mosodába, majd este 10-kor egy közeli étteremben edtem egy fain kis bélszínt hagymás szószban félig átsütve, hasábburgonyával. Iszonyú finom volt... Alvás éjfél magasságában.

Az Iguazú vízesés Argentína felõl; Indulás Buenos Airesbe
2004-02-28
Reggel 7-kor keltem, mert azt hallottam, hogy az argentin oldalra több idő kell mint a brazilra és nem akartam elmulasztani semmit, pláne a du. 4.30-as buenos airesbe menő járatot. Fél nyolc körül el is kaptam az első buszt és 8 órakor már a Nemzeti Parkban kolbászoltam. A buszon összecimboráltam Eran-nal, aki ugyancsak egy egyedül utazgató 22 éves izraeli srác a Haifától fél órányira lévő Akco-ból. Az első fél óra csendes várakozással telt, ugyanis masszív köddel küzdött a nap és a melengető napsugarak. A parkon belül egy kisvasút viszi a kedves látogatót egyik helyről a másikra, s Erannal el is kaptuk a legelsőt, ami 8.30-kor indult.

Első állomásként az "Ördög Torka" (Garganta del Diablo)-t néztük meg, ami a vízesés csoport legnyugatibb, s egyben leghatalmasabb zuhataga. Ezen a részen akkora mennyiségben és erővel zuhan alá a víztömeg, hogy állandó párafelhő csapódik fel és a szárazonmaradás szinte lehetetlen. Mire odaértünk, már szinte teljesen felszakadozott a köd, így verőfényes napsütésben szemléltük a természet egyik brutálisan gyönyörű alkotását. Második állomás az egyik szakaszon a vízesések felé épített gyalogosösvény volt, ahonnan közvetlen közelről élvezhető a látvány. Ezek után egy harmadik majd egy negyedig ösvényen sétálgattunk, mindegyiken különböző szögből és távolságból csodálható a zuhatag együttes. A negyedik ösvény az egy szigeten van, aminek a neve Isla San Martin, ide egy kis komp viszi át a látogatót. Erannal egy külön programra is befizettünk, aminek a neve "Aventura Nautica" volt, ami kb. annyit tesz, hogy rövid szemlélődés és fényképezés után szinte bementünk motorcsónakkal az egyik hatalmas vízesés alá. Mondanom sem kell, csuromvizesek lettünk de óriási élmény volt. Az előre tervezett 6 órás látogatást 4 és fél óra alatt lezavartuk, így nem sokkal du. 1 után már ismét a buszon ültünk a 20 km-re lévő Puerto Iguazú felé. Visszaérkezés után lezuhanyoztunk a diákszálláson, majd megebédeltünk. Eran is hozzám hasonló tervekkel rendelkezett, ő azonban egy korábbi busszal ment Buenos Airesbe, ezért az Elitől kapott tippek alapján (ő ugyanis már decemberben volt BA-ben 2 hétig) megbeszéltük, hogy melyik hotelben találkozunk majd. Ebéd után elmentem a mosodába cuccaimért (annyira jó finom illatú ruhákat felvenni, jujujujjjjjj), majd felkaptam a hátizsákomat és pár perccel 16.30 után már robogtunk a "jó levegők" városa felé, ezt jelenti ugyanis Buenos Aires.

Puerto Iguazú elhagyása után még sokáig láttam a buszból az "ördögtorok" által felvert vízpárát. Argentínában a távolsági buszok közül 2 féle létezik egyébként, az egyiket "semi-cama" (fél ágy"), a másikat "coche-cama" ("ágy-kocsi"). Árban kicsi a különbség, a teljes ágyas járatok azonban sokkal kényelmesebbek. Én persze kezdetnek a semi-camat fogtam ki, de azt is túl lehet élni. :) Kb. 5 óra zötyögés után megérkeztünk egy vacsorázós helyre. Kiderült, hogy a buszjegy árában benne van egy közepesen gyenge de éltető vacsora és egy szerény reggeli is. STENK! Már szeretem az argentinokat. :) Az étkezdébe belépve Lorán Lenke és Mikó István duója fogadott. A furcsa az az volt, hogy spanyolul énekeltek valami argentin lakodalmas zenét, szóval akkor még sem ők voltak. Pedig teljesen úgy néztek ki. Az egyes számok között nagyhangon éltették a "Cruzero del Norte" nevű busztársaságot (amivel én is utaztam és ez az éttterem a busztársaságé volt). Olyan érzésem támadt, mint az ominózus 80-as évekbeli viccben. (Románia, állami rádió 1-es csatorna: "Jó reggelt kivánok, Ceaucescu elvtárs felkelt, keljenek fel maguk is. [kicsivel később...] Ceaucescu eltárs mosakodni megy, mosakodjanak meg maguk is. [kicsivel később...] Ceaucescu elvtárs felöltözik, öltözzenek fel maguk is. [kicsivel később...] Ceaucescu elvárs reggelizni megy, addig maguk hallgassanak egy kis zenét!") Argentína az elmúlt néhány évben példátlan gazdasági mélyrepülést hajtott végre, ezért ma rengeteg a szociális és egyéb probléma is. A jókedvet mégis próbálják fenntartani, ezért is volt ez az érzésem, amikor a lakodalmas zenészeket megláttam. :)

Vacsi után az "Amerikai szépség" c. filmet néztem a buszon (feliratos volt végre, NEM szinkronizált!"), de akármennyire is szeretem ezt a filmet, az álom legyőzte az akaratomat. Punny.

Azt hiszem egyébként, hogy rájöttem az előző napi "balszerencse" okára és arra, hogy ez nem is volt igazából balszerencse, hanem egy kis szerencse fejfájással fűszerezve. Amikor annak idején kiderült, hogy Salvadorból fogok tovább repülni Iguazúba majd onnan Argentínába, bosszantott, hogy nem gondoltam korábban erre a verzióra. 100 dollárt kidobni a jegyváltoztatásra nem sok kedvem volt, bár még így is olcsóbban jöttem ki, mintha buszoztam volna. (Nem is beszélve arról, hogy az közel 72 óra, ez meg összesen 6 normális esetben átszállással.) S ha még az eredeti tervek szerint du. 2-kor is érkeztem volna Iguazúba, a vízesést aznap már úgysem néztem volna meg, így napot nem buktam. A Varig jóvoltából viszont volt egy napom teljes ellátással, s még a 100 dollárból is visszaadtak 80-at a malőr miatt. Szóval sokkal jobban jártam és nem veszítettem időt. Nemcsak, hogy vigyáznak rám odafent, hanem még a kiadásaimra is ügyelnek. De jóóóóóóóóó. :)

Folytatás: Buenos Aires (2004.02.29. - 03.08.)