Chile: Az első látogatás...
2004-03-11
Reggel 7.15-kor keltünk. Gyors összepakolás után kifizettük a háziakat és a buszállomás felé vettük az irányt. Próbáltunk útközben valami reggelifélét beszerezni de sajnos nem túl nagy sikerrel mivel El Calafateban ilyen "korán" még semmi nem volt nyitva. Végül a buszállomás melletti pékségben sikerült kisebb harapnivalót vásárolni. A busz 8.30-kor indult. Irány Chile!
Az El Calafate-t Puerto Natales-szel összekötő út nem egy M3-mas autópálya. Némely szakaszon aszfaltozott, többségében viszont köves-murvás tanyasi bekötőútra hasonlít és úgy rázkódnak rajta a szerencsétlen autók és buszok, hogy nem csodálnám, ha 2 naponta kéne azokat szervizelni komplett alvázcserével. A pozitív oldala az egész útnak talán csak a vadon legelésző strucc és birkacsaládok látványa. Kb. 3 órája lehettünk úton, amikor megpillantottuk a Torres del Paine Nemzeti Park híres hármas csúcsát. Gondoltam is, hogy már nem lehetünk annyira messze. Tévedtem. A megpillantástól számítva még közel 3 és fél órát zötykölődtünk. Nem sokkal déli 12 után volt egy kis határátlépéses útlevélbepecsételéses "buli", s délután 3/4 3 körül értünk Puerto Natalesbe. Nekünk eredetileg délután 1-es érkezést ígértek de hihetetlen óvatossággal vezető sofőrünknek köszönhetően (egyenesben max. 60 km/h, hegyre fel-le 15 km/h) csúsztunk egy pöttyet. Néha annyira abnormálisan lassan mentünk, hogy már én is kezdtem elveszíteni a türelmemet és majdnem "odaléptem". :)
(Azért írtam egyébként azt, hogy az első látogatásom, mert a későbbiek folyamán még fogok egyszer-kétszer ide-oda cikázni Argentína és Chile között mivel az Andok mindkét oldalán vannak látnivalók és egyszerűbb útközben átpöccenni a "túldoldalra", mint később mégegyszer hosszában végignyomni az egészet. Szóval legközelebb valószínűleg az Andok argentin-chilei tóvidékénél fogok egy cikkcakkot abszolválni. :)
6,5 óra borzasztó "togyogás" után tehát megérkeztünk Puerto Natalesbe...
"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj
meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."
"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."
"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas;
conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje."
(Alexander Solzhenitsyn)