Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Puerto Natales
Pucón
Santiago de Chile
San Pedro de Atacama
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Puerto Natales (és a Torres del Paine Nemzeti Park)

Érkezés Puerto Natalesbe
2004-03-11
A buszról leszállva azonnal megtámadtak bennünket a helyi diák- és egyéb szállók ügynökei. Az egyik srác héberül kezdett hozzám beszélni mire Eran-ra mutogattam, hogy ő a "te embered papó". Kiderült, hogy a szóban forgó srác egy helyi, chilei manus, aki egy "Maria José" nevű diákszállót üzemeltet ahol főleg izraeli fiatalok a vendégek. A manus chilei léttére úgy beszélt héberül mint egy született izraeli. Keggggyetlen volt. :) Eran komázta az ötletet és a srácot, így velük tartottunk. A diákszálló dugig volt izraeliekkel, csak héber beszédet lehetett hallani. Még aznap délután a diákszállóhoz tartozó utazási irodában volt egy, a "Torres del Paine" Nemzeti Parkot érintő mókás eligazítás (héberül!!!), melyen a "váratlan és meglepő" nyelvi hiányosságaim miatt Eran vett részt. Gyorsan ki is derültek a még homályban lévő részletek, s délután 5-kor már a sátorbérleten is túl voltunk. Az egyik bankból sikerült chilei pesót is beszereznem, szóval minden ment, mint a karikacsapás. Ennek örömére be is ültünk egy étterembe és bepusziltunk egy kis steak-et hasábburgonyával. Jujjjjj de jól esett. :)

Mivel 3 napos sátras túrázásra készülődtünk, ezért kaját is kellett vásárolnunk. Erannal úgy határoztunk, hogy a macerát és nehezebb cuccokat elkerülendő csak hideg élelmet viszünk, aztán majd ha visszajöttünk, akkor becsapunk valami meleg étket. Vettünk hát egy csomó kenyeret, konzerveket, csomagolt felvágottat, egy kis paradicsomot, hagymát és gyümit, meg egy néhány liter vizet. Gondoltuk ennyi elég lesz.

Az este folyamán még elmentünk salátázni egyet a már délutánról ismert "törzshelyünkre", s egyszer csak amikor üldögélünk az ominózus helyen, bejön az étterembe Nick, a még Sao Pauloban az első brazíliai napomon megismert ausztrál srác. Áááááááááá, de kicsi a világ. Igaz, hogy korábban váltottunk 1-2 emailt, amiből kiderült, hogy ebben az időben ő is valamerre errefelé lesz de semmi konkrétumot nem beszéltünk meg. Jól elbeszélgettünk és elpoénkodtunk, majd éjfél körül hazamentem pihizni. Lefekvés előtt még egy külön zsákba összeválogattam azokat a dolgokat, amiket nem akartam magammal vinni a túrázáshoz (az otthonról cipelt cuccok 80%-a), majd éjjel 2 körül sikerült bealudni.

Túrázás a Torres del Paine Nemzeti Parkban: 1. nap (A festmény nap)
2004-03-12
Néhány óra értékes alvás után 7 körül felkeltünk, majd az összekészített "otthagyandó" zsákot betettük egy tárolóhelyiségbe, ahol kb. 100 különböző hátizsák figyelt és reménnyel teli várta vissza törődő gazdiját. Én is ezen a helyen hagytam a cuccaimat a ruhák 80%-ával + Laptop és az összes elektronikus kütyüm a fényképezőgépen kívül. Gondoltam úgy sem lát bele senki a zsákba, s különben is ki a fene akar cipelni plusz 20 kilót. Természetesen lelakatoltam a zsákot és egy biztonságos huzalhálót is ráhúztam az egészre (ezeket még anno az usából szereztem be pontosan ilyen célokra) nehogy valakinek kedve támadjon turkálni a zsákincámban. :)

A busz 7.30-kor futott ki a 160 km-re lévő park felé. A "Parque National Torres del Paine" Chile talán egyik leglátogatottabb rezervátuma Patagóniában, a természetjárók és hegyvidék kedvelők mekkája. Fogalmam sincs, hogy mekkora területet foglal el pontosan de gyalog kényelmesen körbetúrázgatni több hétbe is beletelhet. A Nemzeti Park gyönyörű hegyek, völgyek és hatalmas gleccserek otthona. Mi az egyik legnépszerűbb útvonalat, az ún. "W"-t terveztük be, ami formájáról kapta a nevét. Fölülről nézve a jobb oldali szárán a "Las Torres" (vagyis a park névadójaként számon tartott hármas hegyorom), középen a Valle del Frances (A "franciák völgye"), baloldalán pedig a Grey Gleccser helyezkedik el, ezeket alul pedig egy összesen kb. 25-30 km-es szakasz köti össze. Kényelmesen 6-7 nap ezt az egészet megcsinálni, tempózva 3-4 nap. Mivel csak 3 napunk volt, gondoltuk akkor tempózunk egy nagyot. :)

Közel 2 és fél órás zötykölődés után érkeztünk a park bejáratához. Az odavezető út nagy részét átaludtam, s csak a kóbor lámacsaládok látványa csigázott fel nem sokkal az érkezésünk előtt. Az idő napos volt, bár a hegycsúcsokat a sűrű felhőzet miatt nem láttuk. Belépési díjként lecsengettünk 8000 pesót (ami kb. 3200 Ft), majd elindultunk gyalogszerrel. Az összeverődött csapat elég vegyesre sikeredett. 2 izraeli srác és egy lány (Eran, Hai és Imbal), egy holland srác és német barátnője (Daniel és Christina), valamint egy francia srác (Damien) és jómagam. Így "édes hetesben" vágtunk neki a hegyeknek. Mi ketten Eran-nal voltunk természetesen 1 csapat, én cipeltem a sátrat, a matracokat és a hálózsákokat, Eran pedig a kaját. Az első másfél órában a túraútvonal kezdetéig értünk el, s addigra már a hegycsúcsok is kikandikáltak a felhők közül. Az idő és a látvány egyre stenkebb lett. Rövid negyed órás pihenő után nekivágtunk a nehezének.

Első célpontunk a "Las Torres" (vagyis a hármas tornyok) alatt elhelyezkedő Campamento Torres volt. (Torres kemping). Ide a belépőjegy mellé kapott térkép szerint 3 óra alatt lehet a kezdőponttól eljutni de nekünk ez közel 4 és fél órába tellett. Annyira meredek szakaszokon kellett néha felmászni, hogy egyes részeken 5 percenként megálltunk pihenni. Kicsivel a félút után, az Albergue Y Camping Chileno-ban (chilei kemping) álltunk meg ebédelni. Frankó kis kenyér és szalámi volt a benzin. Kaja után kicsi pihi, majd irány tovább. Néha-néha elszakadtunk egymástól (mivel mindenkinek más a kényelmes tempó) de aztán a végén a Torres kempingben találkoztunk. Iszonyú módon elfáradtunk, így úgy döntöttünk, hogy aznap már nem megyünk tovább. Mivel másoktól is azt hallottuk, hogy a "hármas tornyokhoz" reggel kell napkeltekor felmászni (mert az a császárság) még meg is voltunk a napi teljesítményünkkel elégedve. Este konzerv tonhalat vacsoráztunk (nem vettük észre, hogy nem olajban, hanem vízben tároltat vettünk = borzalmas íze volt), majd sötétedés után bealudtunk. A kemping egyébként lehetett volna akárhol mert csak az egyetlen felállított WC-ről lehetett látni azt, hogy több mint csak egy fák közti tisztás, viszont legalább "ingyér" volt. :)

Említésre méltó tény, hogy a park klímája a Szahara extremitásával vetekszik. Napsütésben sétálgatva akár 25-30 fok is lehet, viszont ha lement a nap, megfagysz. Nem tudom pontosan, hogy hány fok lehetett az éjszaka de kb. 6 különböző réteg és a hálózsák ellenére is úgy éreztem, hogy kettéfagyok. Igaz hogy délen vagyunk (ami itt egyre hidegebb ugyi) meg 1000 méter magasságban alszunk, de meglepő volt a sarkvidéki időjárás éjszaka. Mindenesetre túléltük. :)

Ezt a napot utólag "festmény napnak" neveztem el, mert az időjárás és a fantasztikusan csodálatos környezet olyan érzést keltett bennem egész nap, mintha egy festményben sétálgatnék. Ez a korábbi calafatei "képeslap" naphoz képest előrelépés volt. Azon tűnődtem, hogy vajon lehet-e ezt tovább fokozni? :)

Túrázás a Torres del Paine Nemzeti Parkban: 2. nap
2004-03-13
Hai elnézte az órát és 4-kor ébresztett bennünket. Korom sötét volt még odakint, fotonoknak se híre se hamva. Mondtam is a srácoknak, hogy még nem lehet reggel 5, mire Eran órájáról ki is derült a csalafintaság. Tehát nyertünk még 1 órát. :) 5 után viszont tényleg felkeltünk, majd fél 6 előtt nem sokkal nekivágtunk az 1-1,5 órás mászásnak.

Még jó hogy anno vettem a Mountexben egy fejre húzható ilyen bányászlámpaszerűséget, mert így láttam valamit a kövekkel teli úton. Így utólag visszatekintve talán ez a szakasz volt a legnehezebb, mert itt tényleg kb. 30 fokos szögben mászol felfelé több, mint 1 órán keresztül. Kitikkadva érkeztünk a kilátópontnak számító lagúnához 3/4 7 körül. Kerestünk egy "barátságos sziklát", majd leültünk és vártuk a napkeltét. Szerencsére hoztunk magunkkal egy kis kukoricapelyhet és tejet, így amerikai reggelit burkoltunk a melegítő napsugarakat várva. Röviddel 7 után elkezdett vörösleni a szikla. Vártunk, vártunk, vártunk, aztán egyszer csak megjelentek a nap vörös sugarai a tornyokon. Csináltam 1-2 fotót és vártam, hogy mégjobban bevörösödjenek a csúcsok de ez sajnos elmaradt mert csintalan felhők szökkentek a nap elé. Ez aztán később sem változott nagy bánatunkra, így igazán "komoly" felvételek nélkül tértünk vissza a kempingbe. Összeszedelődzködtünk, majd röviddel 10 előtt nekivágtunk a második szakasznak. (Imbal, az izraeli lány rájött, hogy nem neki való ez a hegyre fel, hegyre le móka, így ő visszatért Puerto Natalesbe ezen a napon. Hatan maradtunk.)

Az időjárás az előző naphoz képest elég szomorkás és borongós lett, de legalább nem esett az eső. A napi terv a Valle de Francés lábánál található Campamento Italiano (azaz az "olasz kemping") volt kb. 20-km-rel és 9 órával arrébb. Az első 1-2 órában a térképen megjelölt időhöz viszonyítva nagyon jó tempót diktáltunk de ennek sajnos iszonyat módon való elfáradás lett az eredménye. 3 óra "ügetés" után festői környezetben ebédeltünk egy lankás pihe-puha füves hegyoldalban a havas csúcsok alatt. Eran észrevette, hogy az új túrabakancsa hihetetlenül feltörte a lábát. Már korábban is érezte, hogy fáj de most meg is vizsgálta közelebbről a sebet. Nem jött meg az étvágyam tőle. :) Eme sérülésből adódóan a délutáni iram sokkal gyengébb és lassabb volt. Fél-1 óránként megálltunk pihizni, s szemelgetni valami rágcsálnivalót. A végére annyira belassultunk mindannyian, hogy a napi tervet nem is tudtuk teljesíteni, hanem az olasz kemping előtt, egy 5,5 km-rel közelebb lévő Refugio Y Campamento Cuernosban (menedék = vendégház és kemping) álltunk meg nem sokkal fél 6 után. Ez sajnos már nem volt igyenes kemping (3500 chilei peso / emberke) viszont itt volt zuhanyzó és a háznak volt egy társalgó része, ahová bemehettünk eszegetni.

Sátorfelverés után ismét vacsiztunk egy "fejedelmit", majd lementünk a kemping mellett lévő tóhoz, a Lago Nordenskjöldhöz. Itt sötétedésig dumcsiztunk majd visszamásztunk a sátorokhoz és röviddel 10 után bealudtunk medve módra. Lefekvés előtt derült ki, hogy ez volt a chilei nyári időszámítás utolsó napja, másnap hajnalban óraátállítás 1 órával korábbra. Ami azt jelenti, hogy nyerünk egy órát reggel! Oh, yes. :) ... és veszítünk egyet este. Oh, no. :(

Túrázás a Torres del Paine Nemzeti Parkban: 3. nap
2004-03-14
Reggel (új időszámítás szerint) 7-kor keltem. Már korábban felébredtem hajnalban valamikor, mert esett az eső és verte a sátrat mint gép. Az éjszaka itt már nem volt annyira hideg mint előző nap, de azért bevetettem magam a forró zuhany alá gyenge fél órára. Annyira jól esett, hogy az maga a csuda. Reggeli gyanánt ismét kukoricapehely és egy kis "dulce de leche"-s, vagyis karamellakrémes szenvics szolgált. Erannal úgy határoztunk, hogy valószínűleg a "W" baloldali szárát, a Grey Gleccsert kihagyjuk, mert egyrészt az idő is elég ramaty lett, másrészt Eran lába kezd üszkösödni (kis túlzással) és a tesvériség az testvériség, nem hagyom cserben a cimbit. A Perito Moreno Gleccsert meg már úgyis láttuk, az meg itt a csúcs. :) Nem pipálgatni jöttünk, hanem jól érezni magunkat, ahogy érezzük ugyi. Szóval este hazamegyünk, elég volt a kempingezésből.

Fél 10-kor összecuccoltam és előre mentem. Eran és a többiek nem akartak sietni én viszont látni akartam a "Franciák völgyét", mert azt hallottam, hogy csodás a panoráma fentről. A térképen megjelölt időintervallumra ismét egy órát vertem, 2,5 helyett másfél óra alatt odaértem az "olasz kempingbe". Pár perces megállás után azonnal nyomultam fel a kemping mellett kezdődő völgybe az "ígért" panorámáért. Közel 1 óráig caplattam felfelé a sziklákkal teli ösvényen, s mire az első kilátópontnak vélt csúcsra értem eleredt az eső. Panoráma óne. Mondom ez nem stenk. :( Pihizés közben beszédbe elegyedtem egy melbourne-i ausztrál nővel, aztán egyszer csak hoppsz, kisütött a nap. Az eső pedig még mindig esett. Mit jelent ez?? Szivárváááááááány!!!!! Néztem jobbra, néztem balra, aztán hirtelen elkezdett megjelenni a szemünk előtt eme pompás természeti csoda. Mögöttünk a zord hegyek, mellettünk a völgy, annak túloldalán a kevésbé híres (de azért szép) Francia Gleccser , lent a völgy végében pedig a Lago Nordenskjöld. ... és ezt az egészet egy szivárvány kötötte össze!!!! Meseszép volt. Kb. fél óráig voltam ezen a kilátóponton, majd visszamentem az "olasz kempingbe" mert azt beszéltem meg a srácokkal, hogy ott találkozunk. Kb. 40 perc alatt értem le és nagyon nem bántam meg ezt a fárasztó kitérőt.

Találkozás után bepusziltuk a maradék nedvessé szutykosult kenyérmaradékot a maradék felvágottal és a laposra préselődött paradicsommaradványokkal, majd Danieltől, Christinatól és Damientől búcsút véve hármasban (Eran, Hai, jómagam) du. 3 után elindultunk a Lago Pehoé felé, ahonnan 10000 pesóért (rohadt drága) egy komp vitt át a park azon részére, ahonnan buszok visznek vissza a park főbejáratához. Na ezt megaszondtam, de remélem érthető volt. :) Ezt a 7,6 km-es szakaszt 1 óra 45 perc alatt tettük meg iszonyú gyors iramban. Hogy Erannak a "szétnyílt lábfeje" ellenére ezt hogy sikerült megtennie, az még most is rejtély számomra. :)

A komp este 6.30-kor indult, s a buszos csatlakozás után este 8 körül már Puerto Natales felé nyomultunk. Vége a kempingezésnek, este megint frissensültet burkolunk. Kb. este 10 volt mire beértünk Natalesbe. Érkezés után gyorsan lerendeztük a sátor és hálózsákbérleti díjakat, majd vettünk egy buszjegyet másnap reggelre vissza El Calafateba, s elmentünk a törzshelyünkre étkezni. A kaja finom volt, a kiszolgálás pocsék, a főnök meg bunkó. Na, ide se jövünk többet. :) El is megyünk másnap melegebb éghajlatra. :) Éjfél körül tértünk vissza a szállásra és óriási mákunk volt, mert az utolsó 3 helyet csíptük meg a hostelben. Nem is tudom hová mentünk volna, ha itt nincs hely. De volt! :) A csomagok megvoltak, senki nem piszkált bele a kincseszsákomba. Fainság. Az egyetlen apró problémám az volt, hogy ez alkalommal viszont tényleg csak én voltam egyedül NEM izraeli a szálláson. Rajtam kívül mindenki az volt. Nem vicc. Azt hittem, hogy hülyét kapok a héber süketeléstől. Összerámoltam a cuccaimat a másnapi korai induláshoz, majd éjjel 1 körül beszunnyadtam egy kis altatómuzsikával a fülemen.

És most egy rövid összegzés a Torres del Paine túrát illetően
Először is jó volt. Másodszor nagyon fárasztó. Ha nem nyugiban sétálgat az ember, hanem időre akar valamilyen távot teljesíteni, akkor elvész a móka. A táj szépségét és a mesés környezetet így is van idő csodálni de a fáradtság megölheti a gyönyört. A mi túránk inkább sok-sok gyaloglás közbeni nézelődés volt, mint inkább természet csodálás közbeni gyalogtúra. Élveztük de sokkal jobban is élvezhettük volna. Számomra a sarkalatos dolog a kempingezés volt. Eme csodás élményt én már 15 éves koromra kiéltem, így az éjszakai fagyoskodós alvás inkább "survivor" szintű feladat volt, mint nomád természetközeliség. Szeretem a komfortot, ez az igazság. Imádom az ágyat és gyűlölöm a hálózsákot. (Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy amikor fogcsikorgatóan hideg van, akkor nem kenyerem a sátortábor. Melegebb időben még megbékélek a helyzettel...) A parkbéli "menedékszállásokon" ugyan volt szoba ágyikóval de ezért a komfortért a nomád környezet közepén 14500 chilei pesót számoltak fel, ami kb. 24 USD, szóval a napi limitem 80%-a. Az pedig nem oké. A Torres del Paine-t viszont semmilyen más módon nem lehet közelebbről "bevizsgálni", így az ember vagy megszokik, vagy megszökik. Mindent egybevéve nagyon örülök, hogy elmentem ebbe a csodás parkba de legközelebb mindenképpen más szinten fogok egy ilyen túrára felkészülni. Vizitre mindenesetre mindenképpen ajánlott. :)

Folytatás: El Chalten (Argentína) (2004.03.15 - 03.17.)



Home  - Napló  - Chile  - Puerto Natales

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)