Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Puerto Iguazú
Buenos Aires
El Calafate
El Chalten
Trelew
Bariloche
Mendoza
Salta
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Salta

Utazás, utazás, utazás és érkezés Salta-ba
2004-04-07
Reggel a nappal együtt ébredtem mivel a melengető napsugaracskák egyenesen az arcomba sütöttek. Próbáltam még visszaaludni de nem nagyon sikerült. Nem sokkal 8 után a "pincér" hozott egy kis frissitő kávét és kekszet. Hát, nem mondom, hogy 3 fogásos reggelire számítottam pirítóssal, omlettel és frissen facsart gyümölcslevekkel de azért eléggé leegyszerűsítették a csíziót. Na annyi baj legyen. Még jó, hogy nálam volt egy halom gyümi meg egyéb fincsiségek. :)

Dél körül befutottunk Tucumánba, ami Saltától már csak 200 km délre. Sajnos az ÉNY-Argentínát behálózó utak nagytöbbsége apró falvakon is keresztül megy, ezért tart itt több ideig egyik helyről a másikra eljutni. Tucumánban csak negyed órát pihentünk, majd nekivágtunk az utolsó 3 és fél órás szakasznak. Az Egyenlítőhöz ismét egyre közeledtünk, így a napközbeni hőmérséklet is emelkedett az északra haladással együtt. Délután 1 körül elfogyasztottuk a busztársaság által kínált ebédet is, ami ugyancsak felejthető volt de a túléléshez tökéletes. A legnagyobb poén ezután következett. Pincérünk mindenkinek egy számokkal teli cetlit adott és elindult az "Andesmar bingó". 20 percen keresztül húzogatta a számokat egymás után, mire meglett a nyertes. Egy üveg bor volt a nyeremény és nem mi nyertünk. Ennek ellenére jókat röhögtünk Mike-kal ezen az érdekes "hagyományon". Salta-ba kicsivel 4 előtt futottunk be. Mendozához hasonlóan ez is talán csak a borvidékeiről híres és az Andok közelségéből fakadó túrázási lehetőségeiről de a város amúgy semmi küli.

Első lépésként buszjegyet akartunk vásárolni a következő állomásra, San Pedro de Atacama-ba, Chile-be. A Lonely Planet útikönyvemben állítottakkal ellentétben nem kedden és pénteken, hanem kedden, csütörtökön és vasárnap van 1-1 busz erre a célállomásra, így hát a tervezett 2 nap helyett itt is 4-et leszünk, mert szerda lévén nem akartunk azonnal a csütörtöki busszal továbbállni. A másik meg, hogy a csütörtöki buszra már nem is volt hely, így nem volt választásunk. Megvettük tehát vasárnapra a jegyet és elhatároztuk, hogy ha már itt ragadtunk plusz 2 napot, akkor megnézzük amit igazán érdemes.

Érkezéskor "szokás szerint" a buszpályaudvaron azonnal lerohantak bennünket a diákszálló ügynökök, akik közül a már korábban sokak által emlegetett Backpacker's-t választottuk. Az ügynök csávé fizette a taxit is, így még az odajutás is ingyé volt. A Backpacker's "testvéreként" üzemelő "Patras" nevű hostelbe vittek, ahol volt 2 ágyas szoba is. A velem utazó elektronikai kütyük miatt ez egy fontos dolog, hogy a többi (idegen) utazó ne lássa se a laptopomat, s a többi hi-tech cuccot, még a végén vérszemet kapnak. :) Lecuccolás után elsétáltunk a 2 saroknyira lévő Backpacker's-be és a környék látnivalóiról szereztünk 1-2 fontosabb információt a hostelben üzemelő utazási irodában. Gyorsan be is tábláztuk a Salta-ban ránk váró 3 napot. Ezek után feliratkoztunk egy esti steaksütésre, majd tettünk egy sétát a belvárosban.

Amikor elindultunk már kezdett sötétedni, így nem sokat láttunk de első látásra egész szimpi kis hely volt ez a Salta. Tettünk egy kört a főtéren és a sétálóutcában. Érdekes dolog, hogy itt az emberek között már van egy csomó indiánvérű, rengetegen úgy néznek ki mint Bolíviában és Peruban (mondom én, aki még soha nem járt ott). Alacsony, sötétebb bőrű, indiánarcok. Jópofa ezeket a változásokat is érzékelni. Pláne Mendoza után, ahol nagyon európai kinézetűek az emberek. Persze Salta már csak 2 órányira van a bolíviai határtól, szóval nem is csoda ez a váltás.

Este a steaksütésre farkas éhesen érkeztünk a Backpacker's-be, annak is a teraszára. Gyorsan össze is haverkodtunk egy-két utazóval és kellemesen átsörözve és átborozva töltöttük a vacsit. Az "asado" is nagyon fincsire sikeredett, s a vegyes salátával az oldalán hatalmas lakoma volt. A vacsi közepén aztán egyszer csak elkezdett szemerkélni az eső, nem sokkal később meg leszakadt az ég. Olyan trópusi vihar kerekedett a barátságosnak induló nyári záporból, hogy gyorsan be is fejeztük az étkezést és fedettebb helyre vonultunk. Mivel a vihar nem akart alábbhagyni, így az egyik hosteles srác kedvességének jovoltából visszajutottunk a "Patrasba", ahol apró pihenésnek induló pár perces ledőlésemből atommély szunya lett. Az esti bulit így emiatt is de főleg az eső miatt kihagytuk...

Városnéző nap Saltában
2004-04-08
Ááááááááááááááá. 29 éves lettem én, meglepetés e, hmm izé. Még egy év és már a harmadik x-et taposom. Azsebaj! Az ember annyi idős amennyinek érzi magát és én már különben sem tulajdonítok semmi jelentőséget az évek múlásának. Szóval nem számít, hogy egy évvel öregebb lettem má' megin'. :)

Születésnap ide vagy oda, reggel biza sokáig lustálkodtunk. 11 körül lehetett, mire kikászálódtunk és volt vagy dél is, mire elindultunk a városba alaposabban körülnézni. Először egy kajáldát vettünk célba, mert farkaséhesek voltunk. Ez alkalommal is egyszerre ettünk reggeli és ebéd szintű ételt is, kezdve egy kis medialunával, folytatva grill csiremellel és oroszsalátával. Jujjj de belaktam. Pihentetésnek interneteztünk egy fél órát majd körbejártuk a belvárost.

Salta épületei régebbi kolóniális stílusúak, őszintén szólva leginkább a Yucatan-félsziget mexikói kisvárosaira emlékeztettek. Sok a régi épület, egyik romos, másik színes és felújított. A hangulata jópofa de nincs semmilyen különleges építészeti remeke helynek. Van 1-2 jelentősebb templom a főtér közelében mint pl. az Iglesia San Francisco, mely élénk színeivel pompás színfolt a belvárosban és mellesleg Salta egyik legismertebb épülete. A város keleti végében fekszik a Cerro San Bernardo ami egy nagyobbacska dombocska, egyben remek kilátóhely a városra és a Lerma völgyre (aminek közepén Salta fekszik). Ide egy függőkabinos sodronykötél által mozgatott tovalöködönc (angolul ezt egyszerűen csak skyrail-nek hívják) visz fel és ezt 8 pesóért retúrjeggyel igénybe is vettük. A kilátás tényleg szép volt, főleg a távoli hegyek miatt. Salta elég sokat kapott földrengésből az elmúlt évszázadokban, így alacsonyra építkeznek errefelé (1-2-3 emeletes épületek max.) és ez ugye egy magasabb pontról sehogyan sem néz ki, mert olyan mintha egy kis makettet figyelnél. A Cerro tetején fél óráig sétáltunk majd visszakötélvasútaztunk a városba.

A délután folyamán vásárlási szándékkal a helyi Plaza-t látogattuk meg. Közelgő Atacama sivatagos élményeinkhez egy olcsó napszemcsit akartunk beszerezni de nem sikerült árban és minőségben megfelelőt találni. Vigasztalásképpen beültünk a modernkori Starsky és Hutch-ra Ben Stiller és Owen Wilson főszereplésével. Ezen jól kimosolyogtuk magunkat, majd mivel már majdnem este 8 óra volt, elkaptunk egy taxit és a Backpacker's diákszálló utazási irodájához dzsaltunk. Hipp-hopp le is foglaltunk 2 túrát azonnal. (Biciklitúra lesz a következő napon és egy nagyobb lélekzetvételű egész napos kirándulás az azt követőn. Stenk, van program.)

Az este folyamán a szállásunkon pihiztünk egy darabig, majd nem sokkal 10 előtt átvettük a 2 bringát a kölcsönzős csajszitól. Jó fej volt a lány, térképekkel és útleírásokkal is ellátott bennünket. Mindenzért a bringa 20 pesó volt fejenként. Megbeszéltük, hogy másnap reggel 7 előtt találkozunk a buszpályaudvaron, mert egy kicsit kacifántos a jegyvásárlás, szóval segítségünkre lesz. Nice! :)

A nap zárásaként még egy főtér melletti étteremben becsaptunk egy vörösboros mártásban, őszibarackkal és ananásszal elkészített borjústeak-et, majd röviddel éjfél után kidőltünk mint a kutyák. :)

Kirándulás: Biciklitúra a Quebrada de Cafayate-ban
2004-04-09
Éjjel arra ébredtem vagy 30x, hogy szanaszét csípnek a szunyogok. Ugyan nem volt túl meleg, a legjobb védekezésnek még is azt találtuk ki Mike-kal, hogy a ventillátort bekapcsoljuk és a legerősebb fokozatra állítjuk. Nem volt a legstenkebb így aludni de legalább a szúnyogok nem bizeráltak tovább.

Reggel 6-kor keltünk. Az éjszakai "viszontagságok" miatt nem sokat aludtunk de Mendozában már eleget pihentünk erre az egész hétre és különben is meseszép helyek vártak ránk, szóval megembereltük magunkat. Kicsivel fél 7 után rápattantunk a bringákra és célba vettük a buszállomást. Odaérkezéskor beszereztünk egy kis elemózsiát, majd vártuk a lányt. Ő meg nem jött. Már 7 óra volt, mire a Cafayate feliratú busz sofőrét megkérdeztem, hogy vajon ő visz-e minket közelebb a "megoldáshoz", mire az órájára mutatva jelezte, hogy igen és be kéne gyorsulni mert itt hagy minket. A helyi busztársaságok iszonyatos illogikátlansága folytán nem lehetett a buszon jegyet venni, hanem csak az társaság jegypénztásában, ahol a 20 fős sort egyetlen atom lassú bácsika szolgálta ki. Ide-oda rohangáltam a busz és a jegypénztár között, mire egy kis protekció közbeugrott. Persze nem azért mert helyes szimpatikus fiatalember volnék, hanem mert a busz már így is késésben volt legalább 10 perccel. (És még el sem indult.)

Az utolsó 2 helyjegy megvásárálása után a 70-es évek Ikarusainak színvonalára emlékeztető távolsági járatunk elhagyta Salta-t. Célállomásunk a kb. 150 km-re délre lévő Quebrada de Cafayate, ami egy különleges vidéke Salta államnak, olyan mintha a Marson lenne. Egy negyed órás pihenőt kivéve 3 és fél óráig utaztunk, mire fél 11 után elértünk a biciklitúra kezdetét jelentő "Garganta del Diablo"-t ("Őrdőg torka" - csakúgy mint az Iguazúnál anno), ami egy torok formájú szurdok a hegy belsejében. Itt leszálltunk a buszról, összeraktuk a bringákat és nekiindultunk a 46 km-es szakasznak. Az idő sajnos kezdetekben nem volt túl tiszta de úgy nézett ki, hogy lassan szakadozik fel a felhőzet, s talán még lesz esélyünk napos időre is. Kb. 1 órát kellett várnunk és ez így is lett... :)

Első lépésként tehát megnéztük az "Ördög torkát", majd a mellette 500m-re lévő Amfiteátrumot. Ez is hasonló sziklamélyedés, szenzációs akusztikával. Egy gitáros utcazenész srác latin dallamokat játszott és csodálatosan szólt a hangszer. Ezek után tovább indultunk. A táj egyre érdekesebb lett, hatalmas vörös homokkőszerű hegyek, dombok váltogatták egymást, s középen egy zöld völgy "világított", melyben apró folyócska csordogált. Gondolom az esős évszakban ez az folyócska egy folyam lehet. Szépen komótosan tekertünk előre, s időnként meg megálltunk fényképezni. A látványt néha megzavarták a hatalmas turistabuszok de ez már csak ilyen, ha valami szép és látványos, akkor tutira lesznek turisták. Kb. 2 órája tekerhettünk, amikor egyszer csak két szerecsétlenkedő bringásba botlottunk. Kiderült, hogy valami baj van a hatsó kerékkel, mert kilométerenként leereszt a gumi. Mike-kal gyorsan szétkaptuk a brinyót, és 20 percen belül meg is oldottuk a problémát. Valószínűleg egy kaktusztövis ütötte az apró lyukat a belsőgumiban de megtaláltuk. A "szerencsétlenkedők"-ről kiderült, hogy egy Dél-Amerikát felfedező ausztrál pár és baromi jó fejek. Nagyon vidáman elbeszélgettünk, s a túra hátralévő részében már együtt mentünk négyesben. Egy fél órás ebédszünetet kivéve a Cafayate-ig vezető utat kisebb "fényképmegállókat" igénybe véve végigtekertük. Az utolsó 12 km-es szakasz egy egyenes lapos rész volt, ahol könnyedén lehetett haladni. Le is durrantottuk ezt a részt elég gyorsan, majd du. 4 óra magasságában megérkeztünk Cafayate-ba. (Cafayate városka egyébként Saltatól délre 189 km-re van.)

A túra végül is nem volt annyira fárasztó, talán csak a megszokás hiánya miatt a fenekünket frankón feltörte a bicikli ülése, így Cafayate-t elérve egy hatalmas sörözést csaptunk egy város széli benzinkútnál. Jujj de nagyon jól esett a jó öreg Quilmes Cristal. (Leghíresebb argentín sör). Fél 6 körül aztán begurultunk a belvárosi buszpályaudvarra és megvettük a 18.30-as aznapi utolsó járatra a jegyet. A hátralévő fél órában még egy helyi souvenir boltban vettünk Mike-kal egy apró kis mate-t és 1-2 bombilla-t. (A mate-zást mindenképpen meg kell majd mutatnom, ha hazaértem. Bővebb infó erről a Bendőboldogítók alatt.) A hazafelé menő busz sajnos ugyanolyan minőségtelen volt, mint az idejövő, így szenvedés volt a rajta töltött közel 4 óra. A végén már azt hittem, hogy befonom a hajam, pedig az nem lenne könnyű a 1,5 cm-es átlaghosszúságával. Az utat megpróbáltam egyébként végigaludni de a Liliputiakra méretezett buszban a lábaimat nem tudtam hova elhelyezni. Szerencsére az igazi távolsági buszok azért fainak, meg is kekkennék, ha 20 órát ilyen állapotok között kéne eltöltenem.

Hazaérkezés után leadtuk a bringákat, majd visszamentünk a hostelbe egy frissítő zuhanyt venni. A nap zárásaként még hullafáradtam elmentünk vacsorázni egyet, majd nem sokkal éjjel 1 után bedőltünk az ágyba.

Az utolsó napunk Argentínában
2004-04-10
Eredetileg úgy volt, hogy egész napos kirándulásra megyünk a környéket felfedezni de a reggel fél 7-es keléskor töröltük az ötletet. Pénzt nem adtuk előlegben, így megmondtuk a túrabuszosoknak, hogy nem érezzük jól magunkat ezért nem megyünk. Az igazság az volt, hogy a biciklitúra miatt nagyon fáradtak voltunk és 5 óra alvás nem volt elég a pihenésre, a másik meg hogy elég rendesen esett odakint az eső és ilyen körülmények között nem volt kedvünk 12 órát a buszon ülni. A Salta környékén található természeti szépségeket egyrészt napos időben lehet csak igazán élvezni másrészt a következő napon is egy 12 órás út vár ránk a chilei San Pedro de Atacamaba. Na nem magyarázok itt tovább, szóval NEM mentünk és kész. :)

Alvás délig. Atom frissesség vett rajtunk erőt ébredés után és ez annyira jó volt. Jó dolog utazgatni, túrázgatni, várost nézni de aludni legalább annyira jó. Délután 1 körül elindítottuk a napot és elhatároztuk, hogy ha már Salta-ban maradtunk és az idő egyébként is elég gyík, elmegyünk megint mozizni a helyi Plazaba. Ezúttal Mel Gibson Passióját akartuk megnézni. Secperc alatt eltaxiztunk, megvettük a jegyet a 2.40-es vetítésre, majd egy hatalmasat ebédeltünk.

A Passió c. Krisztus történet talán az egyik legszemléletesebb és legjobban elkészített verzió volt az eddig látottak közül, az egyetlen probléma csak az volt, hogy a film nyelve héber és latin, a feliratozás meg spanyolul ment, amiből én még értettem valamit de Mike cimborám sajnos egy kukkot sem. Aki persze ismeri a történetet, annak nem is igazából kell értenie, hogy mit beszélnek, a képek ebben a filmben nagyon magukért beszélnek. A film után még vettük egy s mást a plazabeli szupermarketben, majd visszataxiztunk a szállásra.

Van egy dolog Argentínában amiről eddig még nem írtam. Ez pedig az egyenrangú útkereszteződések. A modernebb világban ezt egy minden irányból elsőbbségadás kötelező táblával oldják meg, ahol aztán rendszerint a jobbkéz szabály érvényesül. Itt nem így megy. Nincs elsőbbségadás tábla, az autók izomból hajtanak bele a kereszteződésbe és remélik, hogy senki nem jön. Egy kicsit persze lelassítanak és gyorsan körülnéznek de ha 'ne adj Isten' egy kicsivel gyorsabban futnának át a keresztutcán, akkor iszonyat könnyen összekoccanhatnának. Eme forgalmi rendetlenség ellenére elég kevés a baleset, ami azért meglepő.

A szállásra visszaérve rövid pihi majd naplófrissítés következett. Mike egy délutáni telefonbeszélgetés folyamán szakított az londoni barátnőjével, ezért gyorsan besöröztünk, ne hogy úrrá legyen rajtunk a bánat. Már várható volt az esemény, ezért nem törte le a cimbimet a tény de azért öblítettünk, hogy ez ne is történjen meg.

Az este folyamán még elmentünk internetezni egy sort, majd becsaptunk egy utolsó argentin vacsit. Másnap korán indultunk tovább, így viszonylag időben beszunnyadtunk.

Viszlát Argentína, irány Chile 1-2 napra, aztán Bolívia!!!

Folytatás: San Pedro de Atacama (Chile) (2004.04.11. - 04.12.)



Home  - Napló  - Argentína  - Salta

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)