Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Cuenca
Riobamba
Baños & Cotopaxi
Quito
Galápagos-szigetek
Otavalo
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Baños, Papa Gayo, Cotopaxi

Egy rosszul sikerült nap Bañosban és továbbmenés Quito felé
2004-05-31
Reggel a továbbra is szakadó esőre ébredtem. Ez sajnos nem volt jó jel, ugyanis elsősorban azért jöttem Bañosba, hogy egy 40 km-es bicikitúrát tegyek Puyo felé, ahol állítólag csodálatos vízesések találhatók, talán a legszebbek az országban. Az eső sokak számára nem jelent akadályt de én nem szeretek esőben se sétálni hosszú ideig, se nem bringázni, így semmiképpen nem akartam ilyen körülmények között végrehajtani az eredeti tervet. Azért még vártam egy kicsit, hátha javul az idő, s időhúzásként megreggeliztem. (Stenk joghurt és friss gyümikék, s mindez benne foglaltatott a 4 dollár / éjszaka árban. Hogy Itai-nak ez hogy éri meg azt nem tudom, de amíg ez nem változik és valaki Bañosba szeretne jönni Ecuadorban, annak nagyon tudom ajánlani ezt a helyet. (Hostal Transylvania!)

Reggelizés után észrevettem, hogy pillanatnyilag elállt az eső és kisütött a nap, ezért gondoltam teszek egy sétát. Baños egyébként még a csodás fekvésén kívül (amiből mondanom sem kell, semmit nem láttam a vastag felhőtakaró miatt) arról is nevezetes, hogy 2000-ben 3 hónapra kilakoltatták a városka fölött tornyosuló Tungurahua vulkán kitőrésének veszélye miatt. A 3 hónap alatt azonban az égvilágon semmi nem történt, csak annyi, hogy a vulkán továbbra is hamut köpködött elég gyakran (és ez azóta is így van), ezért az emberek visszaköltöztek a városba. Városi sétám közben kb. fél óráig a főtéren beszélgettem 2 helyi emberrel, akik kedvesen mesélték a kilakoltatás sztoriját. Azt is megtudtam tőlük, hogy a Tungurahua kitörésének elmaradása miatt (amit az ecuadori kormány "beígért" ezzel indokolva a minél előbbi kilakoltatást), Baños lakói ma már eltökéltek, hogy többet nem hagyják el az otthonukat, bármi is történjen. Anno ugyanis nagyon sokan eladták az összes vagyonukat bagóért (mivel az volt a felállás, hogy úgyis minden a láva alá kerül), s a tragédia elmaradtával azon találták magukat, hogy akkorát buktak anyagilag, mint egy ház. Ettől persze bepippantak és ma már tutira vehető, hogy ha láva folyna az utcák között, akkor sem mennének. Hogy ez valóban így lenne-e és valaha a Tungurahua tényleg ki fog-e törni, erre senki nem tudja a választ.

Az érdekfeszítő Tungurahua sztori után egy rövid internetezésbe fogtam, majd körbesétáltam a belvárost és elhatároztam, hogy bár az eső hol esik hol nem, én mégiscsak továbbállok. Ilyen szeszélyes időben nem akarok itt maradni, mert ha esetleg begorombul az időjárásfelelős a 42 km-es szakasz közepén (már ha úgy határoznék, hogy mégis elmegyek a bringatúrára), akkor nagyon kellemetlenül sülhet el a móka. Ok, oké, tudom, nem vagyok cukorból (stb.) de esőben tényleg nem élvezném a bulit és mivel én úgy utazom, ahogy jónak érzem, ezért inkább úgy döntöttem, hogy jobb továbbmenni. Így tehát Baños-ból szinte semmit nem láttam de legalább a Tungurahua vulkánt se. Grrrrrrrrr. :( Mivel a hostel tulajdonosa, Itai egy izraeli srác volt, ezért volt atom fincsi kis gombás humusz a menün, amit derék módon be is burkoltam még ebédre, majd kisiettem a buszpályaudvarra. Hatalmas meglepetésemre összefutottam Isabel-lel, egy svájci-német lánnyal, akivel még a Titicaca-tavon hajókáztam a bolíviai Copacabana-ról a Nap Szigetére, valamit Cuscoban is egymásba botluttunk egy párszor. Nagyon bírtam ezt a lányt, annyira jó fej volt de sajnos volt egy jófej söfőrje is (barát), a másik meg hogy ellenkező irányba mentünk. Ezért aztán egy 5 perces dumcsikára volt csak idő, majd el kellett köszönnünk egymástól, mert ment a buszom. (Hogy a barátjával milyen erős a kapcsolata azt nem tudom, de mindeneserte megadta az emil címét és felajánlotta, hogy lakhatok nála bármikor, ha Zürich-be megyek. Ezt még meg fogom fontolni. Hehe. :)

Baños elhagyásakor az idő egyre tisztább lett. A völgy végére érve visszatekintettem Baños-ra és egyre morgolódósabb lettem, hogy valószínűleg egy mesésen csodás helyet hagytam ki. (Vagyis nem hagytam ki de az igazi attrakciókat lepattintottam a gáz időjárás miatt.) Bañosból eredetileg Quito-ba akartam menni, de a Transylvania Hostelben egy néhány izraeli srác rábeszélt, hogy menjek el a Papa Gayo farmra, ami egy 29 éves izraeli srác tulajdona, messze mindentől egy atom nyugis környéken, Quito-tól 1 órányira délre Latacunga után. Azt is megtudtam a srácoktól, hogy a Papa Gayo-ból 1 napos túrákat is szerveznek a Cotopaxihoz és ráadásul 10 dollárral olcsóbban, mint a quitoi ügynökségek. Mivel úgy is útba esett ez a hely, ezért úgy határoztam, hogy akkor oda megyek.

Bañosból előbb a közeli Ambatoba ment a busz, majd egyenesen fel északnak a "vulkánok sugárútján". Ezt komolyan így hívják, mivel a 2-4 sávos jóminőségű autóút mindkét oldalát hatalmas vulkánok szegélyezik szinte egészen a kolumbiai határig. A helyzet viszont, hogy én egy megveszekedett vulkánt sem láttam, mivel a felhők iszonyú alacsonyan úszkáltak. A Chimborazo-nak is csak a lábát láttam, mivel közvetlenül mellette haladtunk el. Amint közeledtünk Quito felé, annál inkább kellett volna a Cotopaxi-t észrevételeznem de ez se nagyon jött össze. Mindössze egy futó pillanatra kandikált ki Ecuador legszebb vulkánjának a csúcsa a felhők közül, ezt szerencsére sikerült a buszból lekapnom.

Kb. du 5 óra lehetett, amikor Machachi előtt néhány kilométerrel leszálltam a buszról az országút mellett. Egy rövid kis földúton kellett kb. 15 percet gyalogolnom befelé mire elértem a Papa Gayo "Ranch"-et. :) Tényleg teljesen takaros kis házikó volt, szépen berendezve egy házi étteremmel, társalgóval és egész jó kis szobákkal. A vendégek nagy része izraeli volt, mivel a dél-amerikában oly frankón működő "izraeli hálózat" mentén utaztak. (Ha esetleg betévedsz egy izraeli hostelbe akkor elmenetelkor tutira megkapod egy másik hely nevét, valószínűleg abban a városban is ahova mész.) Szállásnak a legolcsóbb 5 dolcsi / éjszakás több ágyas megoldást választottam, de mivel én voltam egyedül a szobában, ezért nem éreztem a nagy hátizsákos fílinget (cuccok szétdobálva, félig a hátizsákból kilógva és atom izzadtságszag). Lepakolás után ettem egy frankó kis sült csirkés vacsit, majd a társalgóban dumáltam először néhány Dél-Amerika körbebiciklizésére vállalkozott baszk sráccal, majd a főleg izraeli csapattal + egy kínai származású kanadai lánnyal, Lindával váltottam egy pár szót. Mivel másnap egy néhányan együtt indultunk az 1 napos Cotopaxi túrára (amire ugye időközben és is feliratkoztam), ezért elég korán lefeküdtünk aludni.

Kb. 3/4 10 lehetett mikor elnyomott az álom.

1 napos kirándulás a Cotopaxi vulkánhoz, valamint érkezés Quito-ba
2004-06-01
A reggelt egy iszonyat finom műzlis joghurtos gyümölcssalátával indítottam csésze tejeskávéval leöblítve, majd gyors összecuccolás következett (legmelegebb cuccok összeszedése) és az előző nap rendelésre leadott szendvicsek felvétele következett (amelynek ára benne foglaltatott a napi túrában), aztán elindultunk. A túrára 3 izraeli, 1 lány + 2 srác (Tal + Eitan és Itamar), a kanadai Linda, valamint jómagam mentünk, idegenvezetőnk az ugyancsak izraeli Yakov lett. (Mindannyian 22-27 évesek voltunk, kivéve én 29 évemmel, de úgyis csak 23-nak érzem magam, így illettem a csapatba. Hehe.)

A Papa Gayoba való érkezésem pillanatától reménykedtem, hogy talán majd szép időnk lesz és látni fogom a vulkánt a túránk alkalmával, de már kora reggel látszott, hogy ez valószínűleg nem fog összejönni. A chilei Pucón-ban már volt egy hatalmas szerencsém az ottani Villarica vulkán-nal, itt úgy nézett ki, hogy nem lesz. Az odavezető úton egyre sötétebb lett és mire 1 órás zötykölődés után elértük a Cotopaxi Nemzeti Park bejáratát (ahol némi egyezkedés után 10 dollár beugró helyett csak 6-ra húztak le), már az eső is eleredt. A vulkánból szinte semmit nem láttam, s ez egyre bosszúsabbá tett. Ecuadorban egyszerűen nincs szerencsém az időjárással egy percig sem. Ekkorra már 1 hete voltam ebben az egyébként csodálatos országban de nem volt olyan nap, hogy ne esett volna az eső. (Talán nem az esős évszakban kéne ide jönnöm, mi?) A vulkánhoz közeledve Yakov elmesélt egy nagyon érdekes sztorit (ami tény!) a Cotopaxiról.

A Cotopaxi vulkán először is azért Ecuador leghíresebb vulkánja, mert statisztika szerint ez az egyik legaktívabb vulkán az összes közül. (A Tungurahua mellett, mely már nagyon régen nem tört ki, bár állandóan köhög, morog.) Ráadásul ez még gyönyörű is. Átlagosan 20 évente tör ki, lehutóbb 1977-ben volt egy masszív erupció. A következőt a már ismert "minta" alapján 1997-re várták, ez azonban nem érkezett meg. Az elmúlt huszonix év alatt azonban olyan természeti és hőmérsékletbeli változások mentek végbe a Földön, hogy a Cotopaxi oldalában egy félelmetesen hatalmas - a fél vulkánt körül ölelő - gleccser alakult ki. Ezzel még nem is lenne baj ha a láva nem olvasztaná meg ezt a jeget, a majdani kitöréskor. Tudósok kalkulációi szerint a kitörés olyan eredménnyel zárulna ugyanis, hogy a láva által megolvadt jégtömeg egy 60 méter magas hullámot formálva izomból zúdulna az alacsonyabban fekvő területek felé a tenger irányába (a Cotopaxi ugye közel 6 km magas), s a hatalmas ár útjában kb. 1 millió ember lakik, akiknek az élete egy pillanat alatt elillanna, mint egy pillangó. S bár a vulkán felszíni hőmérséklete átlagosan 30-40 fokkal emelkedett az elmúlt 5 évben (ami lassan már a veszélyes stádiumba kerül) a Tungurahua kitörésének elmaradása miatt az emberek úgy sem vennék - és nem is veszik - komolyan az erre irányuló figyelmeztetéseket. Könnyen elképzelhető, hogy néhány éven belül Ecuador a Földünk eddigi egyik legnagyobb természeti katasztrófáját fogja átélni. Ez nem csak az emberek miatt gáz (persze azért főleg), hanem a föld - a megművelésre szánt vulkanikus talaj - miatt is, ugyanis egész közép-ecuador a mezőgazdaságból él. Szerencsétlen emberek, már előre sajnálom őket.

Első lépésként tehát felkocsikáztunk a 4500m-en fekvő parkolóba, majd rövid útbaigazítás után elindultunk, hogy felmásszunk a 4800m-en lévő menedékházba. Két út vezetett felfelé, egy egyenes és egy kacskaringós. Az egyenes gyorsabb, a kacskaringós viszont kényelmesebb volt, s mivel viharosan erős és hideg szél fújt odakint, ezért az utóbbit választottuk. Komolyan mondom nem gondoltam volna, hogy ilyen zimába kerülhetünk kellemes hőmérsékletről ilyen rövid idő alatt. Nem csak hogy az összes létező meleg cuccomat felvettem (mint anno a chilei Torres del Paine Nemzeti Parkban az éjszakázáshoz), hanem kézzel takartam el az arcomat, hogy le ne fagyjon séta közben. Nem csak hogy hideg, hanem szó szerint sarkvidéki volt az idő. Kb. fél óráig tartott mire felértünk a 300m-rel a parkoló fölött megépített menedékházba, ahol egy negyed órás felmelegítő szünetet tartottunk forró teát szürcsölgetve. A felmelegedés után újabb 15 percet gyalogoltunk, hogy a már említett hatalmas Cotopaxi gleccsernek megnézzük egy apró szegletecskéjét. Az idő sajnos nem volt elég tiszta ahhoz, hogy igazából szemügyre vehessük ezt a masszív jégtömeget, de el tudtuk képzelni, hogy mekkora lehet, mivel az általunk látott "aprócska" rész is legalább akkora volt mint 3800 hím bivaly (vagy 9500 nőstény birka). Kb. 20 percet tölthettünk a korántsem melengető gleccser "társaságában", szemügyre véve annak hatalmas bölényméretű jégcsapjait, majd visszasétáltunk az autóhoz. Jobban mondva egy ugyanolyan vulkanikus murvás területen ereszkedtünk alább, mint anno a Villarica-n, s ezúttal is sok esetben csak szaladtunk lefelé ezerrel.

Az autóhoz visszaérve az aznapi legnagyobb mókához készülődtünk elő, azaz a Cotopaxi oldalán való lebiciklizéshez. Egy platós autóval jöttünk természetesen, hogy hátra feldobhassuk a bringákat. Egy 20 perces technikai csekkolgatás és tesztelés után mindannyian elkészültünk és elindultunk gurulva lefelé. A cél egy 1km-rel lejebb fekvő lagúna volt, óvatosan ereszkedve 45 percnyire a parkolótól. Mondanom sem kell, hogy az óvatos sebességet előbb utóbb mindannyian túlléptük adrenalinhiány miatt. Annyira jó volt lefelé száguldani, hogy az csoda. Pár perc után meg kellett állnom, mert a csomagtartómon lévő pók (ez a gumis kampós izé, amivel cuccokat rögzít az ember) valahogyan kiugrott és beleakadt a kerekembe, ami frankón felcsavarta azt. Baleset nem történt, kiszabadítottam az ominózus részről a pókot és mentem tovább. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mindenki lelassít. Ekkor még nem értettem, hogy miért de aztán megláttam szegény Tal-t, aki véres arccal feküdt a földön, mellette a bringája össze-vissza hajolva. Egy kicsit megijedtem, amikor megláttam, de amikor a legelső szava az volt, hogy "vegyétek elő a gépemet és fényképezzetek le", akkor rájöttem, hogy nem lehet nagy a baj. (Ennek ellenére 2 nappal később Quito-ban amikor összefutottunk kiderült, hogy 750, azaz hétszáz ötven dollárért rakta össze a pofikáját egy ecuadori plasztikai sebész. Szevasz.) Tal balesete - és segítségnyújtás - után továbbindultunk. Nem tudom, hogy mi üthetett belém de még mindig kívántam a sebességet. A kanyarokban általában lelassítottam rendesen, azonban 5 perc sem telt bele, az egyik kanyart sajnos nem bírtam bevenni és én is elrepültem. Szerencsére én a kezemre és lábamra nagyjából eloszlott súllyal estem rá, így nem lett nagy bajom csak annyi, hogy a kedvenc nadrágom jobb oldali térde kilyukadt, valamint a bal térdem vérzett egy kicsit. Ez még nem is lett volna baj, szívesen folytattam volna a gurulást de sajnos a bringám első kereke kapott egy ütést, így az nem volt képes engem tovább szállítani.

Az autóba beszállva azonnal a fényképezőgépemet kezdtem tesztelgeti (ami végig a zsebemben volt az esés pillanatáig) és a lencse tisztításához használt meleg lehelletcsomaggal frankón annyira bepárásítottam a belső lencséket is, hogy fél óráig képtelen voltam fókuszálni a masinával. (Teljesen be is ijedtem, hogy mi lesz, ha elromlik a gép, vennem kell egy újat?) Szerencsére az időközben a felhők közül kikandikáló nap "kiszárította" a masinát és elillant a pára. Kb. du. fél 3 lehetett, mire elindultunk vissza a Papa Gayo farmra. A vulkánból ekkor már egy kicsit többet láttunk mint előtte, de a teljes pompájában, gyönyörű hófödte csúcsával való szemügyre vételezéshez maradt a képeslap. Kicsivel 4 előtt értünk be Papa Gayo-ra, ahol pillanatok alatt összepakoltunk, kifizettük a számlát, elköszöntem a baszk srácoktól, majd Eran (a farm tulajdonosa) kivitt minket egy közeli buszmegállóhoz ahol azonnal el is kaptunk egy Quito-ba menő buszt. Kb. 1 órát kellett csak ezen a buszon ülnünk és már meg is érkeztünk az ecuadori fővárosba.

A buszpályaudvarról egy taxiba ültünk és egy újváros sétálóutcájához közel található Gan Eden nevű - természetesen izraeli - hostelbe mentünk. A tulajdonosa ennek ma már nem izraeli viszont a srác aki vezeti - egy ecuadori manus - az itt tölött hosszú évek munkája alatt tökéletesen megtanult héberül. Ezt már nem először tapasztaltam Dél-Amerikában de azért még mindig meglepő volt ilyet látni. A hostel tele volt mindenféle emberekkel, ezért Lindát rábeszéltem, hogy vegyük ki ketten az egyetlen 2 ágyas privát szobát. Ennek megtörténte után elmentünk a Calama utcába (újvárosi sétálóutca tele éttermekkel) és először egy Shwarma-t (olyasmi mit a Gyros - az a kategória) tömtünk a gyomiba, majd egy sushi + california tekercs mix-szel ajándékoztam meg hasikámat. Ezek után becsaptunk egy néhány sört, miközben a világszépe választást néztük a TV-ben - ahol az ausztrál lány megnyerte a koronát a 4 sarokkal arréb lévő Quito Marriott hotelben - majd hazasunnyogtunk pihenni. Hosszú volt a nap és fárasztó, pihenni kellett már végre...

Folytatás: Quito (2004.06.02. - 06.03.)



Home  - Napló  - Ecuador  - Baños & Cotopaxi

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)