Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Elsõ benyomások...
Logika Dél-Amerikában
Mentalitás & Nyelvismeret
Az otthon utazás közben
Internet & Zene
A turista keresztje
A borravaló
Egyedül utazás
Peru és a turizmus
Egy cuencai beszélgetés
A világ felfedezése?
A világutazó õszintesége
Az ígéretek és a valóság
Az állandóság...
Csajozás
A vakáció és az időjárás
Közlekedés Latin-Amerikában
Az egyetlen kívánság
A bukovárék utazása
1 év után...
Egy szilveszter története
Széthullottam...
A balinézek és a vallás
Egy idegen világban...
In Memoriam...
Az emberi hülyeségről
Záró gondolatok...
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Eszembejutások 8.

"The Gringo Trail" - és az egyedül utazás
2004-05-27
Elnézést kérek mindazoktól, akik számára fent említett angol kifejezés nem mond semmit de az igazság az, hogy ennek nincsen se igazi spanyol se magyar megfelelője. A "gringo trail" ugyanis az az útvonal, ahol a "modern nyugati turista" megfordul. Vannak a világban népszerűbb és kevésbé népszerű célpontok, ahová rengeteg "gringó" - ahogy a latin világban a fehér embert nevezik - megy többnyire ugyanabban az időben. Ennek köszönhetően bizonyos "Isten háta mögötti" helyek is képesek a "turist hot-spot" (kb. a turisták fellegvára) kifejezésre rászolgálni, ha az a hely rajta van a "gringo trail"-en. (Ilyen hely pl. El Chalten Argentínában vagy Pucón Chilében vagy pl. Rurrenabaque Bolíviában). Na de miért is érdekes ez, miért emlegetem én ezt ennyit?

Arról van szó, hogy Dél-Amerikában létezik 2 fő "gringó útvonal". Az ELSŐ ÚTVONAL Santiago de Chile-ből indul és megy le egészen a Tűzföldig, majd fel Argentína keleti parvonalán Buenos Airesen át az Iguazuig, majd onnan (vagy Florianópolis érintésével vagy a nélkül) fel Sao Paulo, Rio de Janeiro es Salvador de Bahia. Innen sokan tesznek egy kiugrót a Chapada Diamantina Nemzeti Parkba, Lencoisba, majd az országot átszelve Corumbánál átlépnek Bolíviába. Onnan Santa Cruz, Sucre, Potosi, Salar de Uyuni majd La Paz, (esetleg a pampák és a dzsungel), majd irány Peru és a Colca Canyon valamint a Machu Picchu. ENNYI. Ezek után a legtöbben elbuszoznak még egy pár napra Limába, majd hazarepülnek. A MÁSIK ÚTVONAL szinte ugyanez csak fordítva. Rióból indul, majd föl Salvador (Lencois), majd le a Tűzföld, föl cikk-cakkban az Andok mentén Bolíviáig és át Peruba, ahogy már írtam. Ennyit röviden a gringó útvonalakról.

Ha az ember tehát a két említett útvonal valamelyikén közlekedik (ami nagyon valószínű, ha a legfontosabbakat akarod megnézni és mindenhová szezonban akarsz érni, amikor jó idő van), akkor szinte lehetetlen kivitelezni az egyedül való utazást, hacsak nem törekszel rá. Az indulásom óta vannak olyan emberek, akiket pl. Porto Seguroban láttam legelőszőr, majd Salvadorban, Buenos Airesben, El Calafateban, Pucónban, La Pazban, és Cuscoban is elmentem mellettük az utcán. Soha nem beszéltem ezekkel az emberekkel de a végén már köszöntünk egymásnak mert annyi helyen találkoztunk. Talán csak azért nem utaztunk együtt "hivatalosan is", mert mindannyiónkak volt már útitársa. Hai - az izraeli cimbora - is ilyen szinte. Buenos Airestől kezdve a közös együttutazásunkig, majd még szétválás után is állandóan összefutottunk, egészen Limáig, ahol a cimbi utolsó kirándulónapjait töltötte. Dél-Amerikában a turisták legnagyobb százaléka izraeli huszonéves, s ők az egyetlenek szinte akik a gringó utat sok esetben egészen Kolumbiáig járják. Rajtuk kívül még Angliából vannak rengetegen, majd a soron németek, ausztrálok és a többi következik. Magyarból rettenetesen kevés van. Persze ez valahol érthető is.

Ezeknek a soroknak az írásakor már Cuenca-ban, Ecuadorban vagyok. Itt alig látni turistákat az utcán. (Persze a vendégfogadó, ahol megszálltam nem szerepel az útikönyvekben, így az pl. nem csoda, hogy én vagyok az egyetlen gringó a vendégek között.) Valószínűleg minél északabbra haladok (Quito és a Galápagos kivételével) ez így is marad. Legközelebb talán Új-Zélandon vagy DK-Ázsiában a Thaiföld - Kambodzsa - Vietnám - Laosz tengelyen fogok több gringóval (vagyis nem tudom, hogy minket ott hogy hívnak) összetalálkozni. Ezekig a pontokig valószínűleg nem lesz már hosszabb időre állandó útitársam. Persze ezt soha nem lehet tudni.

Az egyedül utazástól való félelem tehát a "gringók útján" orvosolható. Tudomásom szerint az összes közül a legnépszerűbbek a dél-amerikai útvonalak (melyek egyébként a Lonely Planet és a Footprint útkönyvkiadók kontinensösszesítőiben világosan láthatók & követhetők és valószínűleg ezeknek is köszönhető maga a "jelenség").

Ha beszéled az angolt és szeretsz barátkozni, tutira lesz újabb cimbora, talán még életre szóló is. Mindent lehet, csak akarni kell! :)



Home  - Eszembejutások  - Egyedül utazás

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)