Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Cuenca
Riobamba
Baños & Cotopaxi
Quito
Galápagos-szigetek
Otavalo
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Otavalo

Egy napos kiruccanás Quitóból a híres szombati piacra
2004-06-19
Otavaloba eredetileg külön állomásként, több napra szándékoztam jönni, viszont a kolumbiai vízum megszerzésének problémái miatt végül csak 1 napra ugrottam át ide Quitoiból. Ennek ellenére mégis úgy gondoltam, hogy külön menüpont alá rendezem ezt kirándulást.

Reggel 6-kor szólt az ébresztő, mert el akartam csípni egy korai buszt. Villámgyors összeszedelődzködés után fogtam egy taxit a ház előtt, majd negyed óra alatt kiértem a központi buszpályaudvarra. Szerencsémre minden ment mint a karikacsapás, 7 órakor már egy távolsági járaton száguldottam Otavalo felé. Maga az út sima volt és nyugis, az egyedüli dolog ami rettenetesen idegesített az csak az volt, hogy a jegyszedő srác végig az ajtóban lógott újabb utasokat hivogatva, így szinte minden sarkon lelassított a busz. Quito és Otavalo között hatalmas hegyekkel és zöld völgyekkel tarkított, így volt miben gyönyörködni a 2,5 órás úton. Az idő napos volt és tiszta, reménykedtem, hogy ez így is marad.

A busz a város szélén dobott le, így gyalogolnom kellett vagy 10 percig mire beértem a központba. A belváros (vagy belfalu :) utcái tele voltak a már Peruban és Bolíviában oly sok helyen látott színes standokkal, s az egyes pultok mögött népviseletbe öltözött asszonyok árulták a szajrét. Maga a piac egészen sötétedésig tart szombaton, az egyik legérdekesebb része az állatpiac viszont reggel 11 felé végetér. Sétáltam körbe-körbe, amíg aztán felbátorodva odamentem egy helyi hentesfószerhez és megkérdeztem tőle, hogy merre találom az állapiacot. Egy ideig nem értette, hogy mit mondok, de aztán rájött, hogy mire vagyok kíváncsi. (Az állatpiac Ecuadorban "feria de ganados" néven fut ha esetleg erre jársz olvasóm.) Szerencsére még időben odaértem a piacra, s bár a disznók nagyrészét már elvitték, 1-2 kocát, valamint teheneket és borjúkat még lehetett kapni. Oda is jöttek hozzám egy páran, hogy nem kéne-e nekem egy "jószág". Megköszöntem a kedvességüket de elutasítottam a fantasztikus ajánlatot. Még pár héttel korábban a világ közepén megismert bostoni Meghan mesélt erről a piacról, ami állítólag reggel 5 óra körül a legfainabb amikor a helyi népviseletes asszonyok több tucat pórázra eresztett disznót, csirkét, kacsát, tehenet és egyéb haszonállatot lengetnek ezerrel. Sajnos én ezt már nem láthattam a késői érkezésem miatt de azért a tehénárusok is jópofák voltak. Bírtam ahogy az egyik gazda az éppen akkor vásárolt tehenet milyen trükkökkel próbálta felcsalni a kisteherautója hátsó platójára, a végén meg egyszerűen nekitámaszkodott az állat hátsó felének és ordibálva feltolta azt az a csomagtartóra. Az állatpiac után visszasétáltam a központba, s itt 1 órán keresztül fel-alá járkáltam az utcákon.

Az Otavalói piac tényleg nagyon érdekes volt. Itt az égvilágon mindent lehetett kapni, amire egy helyinek esetleg szüksége lehet. A piac több részre volt szétosztva, s minden egyes résznek meg volt a "szerepe". A kavalkád szélén volt egy hatalmas zöldség és gyümölcspiac, nem messze tőle húsos standok, ahogy meg egyre közelebb haladtam a főtér felé, rengeteg ruhás, cipőt áruló stand, valamint elektronikai cikkeket és másolt DVD-ket és CD-ket áruló pultok. Még személyre szabott esküvői ruhát is lehetett venni az utcán. Persze az is lehet, hogy ez nem esküvői ruha volt de európai szemmel nagyon úgy nézett ki. Éhségtől gyötörve 1 óra nézelődés után betértem egy kis kricsmibe és bekaptam egy napi menüt óccsóért. Ebéd után aztán folytattam a sétát.

A sok-sok bóvlit és turistáknak szánt szuveníreket áruló standok között megpillantottam egy népviseletbe öltözött pici lányt. Annyira édes volt, ahogy mint egy kis hercegnő nevetgélve szaladgált ide-oda, hogy majdnem megzabáltam. Megkértem az anyuciját, hogy hadd fényképezzem le a picit de a mama mosoly nélkül 1 dollárt emlegetett. Mondtam neki, hogy ez csak egy kép de ő erre meg azt mondta, hogy én a fényképet eladom és pénzt csinálok belőle, neki meg nem jut az egészből semmi. Valahol igaza is volt (illetve lett volna) a fiatalasszonynak, bár nekem a fényképezőm azért nem olyan minőségű, hogy ebből komoly pénzt lehessen csinálni. Pénzt adni mégis derogált nekem így gondoltam "trükközök egy picit". Elsétáltam egy közeli fagylaltozóba és vettem egy nagytölcséres csokifagyit a kislánynak, majd mosolyogva visszamentem az anyjához és mondtam neki, hogy a "fagyi a picié, nem tudom szereti-e?". A trükk működött. Anyuci megenyhült, én meg nekiálltam fényképezni mint a barom. :) Eme rövid kis intermezzo után aztán folytattam a sétát a piacon. A cél számomra a főleg az volt, hogy lássam az embereket, ahogy egyes cikkeken alkudoznak, a megvásárolt csirkét a lábuknál fogva cipelik hazafelé, a fonottszőnyeget a hátukra kötözve bandukolnak át a tömegen, stb. Embereket akartam látni, s azt, ahogy élik a mindennapi életüket. Ez a célja a piaclátogatásoknak számomra. Persze vásárolni is fain az ilyen helyeken, mert van egy csomó jópofa dolog. Én mindössze csak egy vállra akasztható tarisznyát vettem emlékbe, ha jól emlékszem 3 dollárt fizettem érte.

Séta közben véletlenül összefutottam egy angol lánnyal, aki a Galápagos-túra második felében csatlakozott a Cormorant turistáihoz. A hajón anno nem beszélgettem ezzel a lánnyal túl sokat de azért mégis ciki lett volna mellette elmenni az utcán, így beszélgettünk egy kicsit. Megtudtam tőle, hogy Quitoban működik egy börtön, ahol szerencsétlenül járt gringók ülnek életfogytos ítéletet. Szinte mindegyiket ezek közül drogfogyasztásért sittelték le és szabadulásuk teljességgel illúzió. Ecuador drogpolitikája rettenetesen szigorú (csakúgy mint Kolumbiáé és Venezueláé), ha valakit elcsípnek akár még csak marihuánával is, azonnal megy a börtönbe és az ítélet bizony nem gyenge. Még amikor a Galápagoson jártam, a puerto ayorai napunkra kapott idegenvezetőnk Alexandra mesélte, hogy éppen az azt megelőző héten kaptak el egy 19 éves holland gyereket a hatóságok a baltrai repülőtéren, ahogyan a szerencsétlen - vagyis inkább hülye - manus 90 gramm kokaint akart a szigetekről a kontinensre csempészni. Ekkora adag drog itt megfellebbezhetetlenül életfogyt, azaz a gyereknek lőttek. Se az országa, se a szülei, se milliók nem segíthetnek. (Azért szerintem van az a pénz, amivel ki lehet a srácot a börtőnből szedni, Ecuador ugyanis nagyon korrupt ország.) Ráadásul a srác még állítólag jóképű is ami azt jelenti, hogy ha bekerül a quitoi börtönbe, akkor szét fogják tépni a nagyok. Szegény. A börtönnel kapcsolatban annyit mesélt tehát a csajszi, hogy el lehet menni meglátogatni ezeket a srácokat, s állítólag azok nagyon örülnek a látogatóknak. Elgondolkodtam ezen... (Csak az info kedvéért a börtönnel kapcsolatos lista az elítéltekről állítólag a Centro del Mundo nevű youth hostel faliújságjára ki van függesztve Quito újvárosának a közepén.)

A vásárosokon kívül még egyetlen egy dolog volt amit mindenképpen látni szerettem volna, ez pedig a kakasviadal volt. Az útikönyvem szerint minden szombaton du. 3-kor a belvárosi piac egyik szegletében egy fedett csarnokban tartanak kakasviadalokat, s ez állítólag jópofa. Mondjuk én nem szeretem az állatokat szenvedni látni de ha már itt voltam, gondoltam lecsekkolom. Talán az Isten is úgy akarta, hogy ne lássam a szegény kakasokat elpusztulni, mivel a 3-ra hirdetett "kúzdelem" állítólag 6-ra át lett téve már egy ideje, s mivel ezen kívül már mindent láttam amit akartam, ezért úgy döntöttem, hogy nem várok. "Elbúcsúztam" tehát a vásártól, kisétáltam a buszpályaudvarra és elkaptam egy Quito felé menő busz du. 3 óra körül. Az út visszafelé is 2,5 óráig tartott, így fél 6-ra értem be a fővárosba. Érkezés után első utam azonnal egy kajáldába vezetett, ahol 2.50-ért rendesen megtömtem a majmot, majd felszálltam egy trolira és sörvásárlást követően visszatértem a hostelbe.

Az este megint beszélgetéssel telt a hostel társalgójában, egészen 11-ig ment a trécselés. Ezen az estén megismertem egy holland fiatal párt, akik egy otthoni projektet végrehajtva járják körbe a világot és minden tervbe vett ország földrajzilag GPS-sel meghatározott középpontjába elmennek, valamint ezt teszik a kontinesekkel is ahol lehet. Jópofa hobbi, mi? Arra, hogy ezt saját pénzből intézték vagy a "megbízó" fizetett-e nekik valamit, már sajnos nem emlékszem. Mindenesetre érdekes volt hallani, hogy ilyenek is vannak...

Folytatás: Quito harmadszor (2004.06.20. - 06.21.)



Home  - Napló  - Ecuador  - Otavalo

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)