Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Panamá
Portobello
Boquete
Bocas del Toro
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Portobello

Kiruccanás a Karib-tengerhez, Portobello városkába
2004-07-31
(Ez a nap ugyan Panama Cityben indult és végzõdött, mégis külön fejezet alá tettem...)

Reggel megint korán keltem, mert időben el akartam indulni. Bekaptam az ingyenes reggelit a hostelben, majd kibuszoztam a buszpályaudvarra, hogy elkapjak egy távolsági járatot Colon felé. Sajnos mivel Portobello-ba nincs Panamából közvetlen busz, ezért átszállással kellett eljutnom Panama történelmi szempontból legjelentősebb városkájába.

Az expressz busz Colon felé fél 10-kor futott ki Panama City-ből. A sofőr és a jegyszedő srác jókedélyű fickók voltak, nyomatták a zenét és végigpoénkodták az utat. Nekem 1,5 óra út után 10 km-rel Colon előtt le kellett szállnom a buszról egy Sabanitas nevű helyen, hogy elkapjak egy onnan Portobello felé menő másik buszt. Az út Sabanitas-ig semmi küli nem volt, csak néha azon csodálkoztam, hogy a kiló-kilóhússzal szakító buszok milyen profi módon húznak el egymás mellett a lovaskocsik szélességére méretezett főúton. Sabanitasban a buszról leszállva átsétáltam tehát egy másik megállóba és vártam a csatlakozást. Mivel a fejhallgatóm szára eltörött előző nap, így egy helyi pillanatragasztó árus asszony fantasztikus ajánlatát kihasználva vettem 4 tubus ferrobondszerű izét 25 centért. Sajnos nem nyertem, ugyanis mind a négy levegővel volt töltve csak de mire felocsúdtam, hogy reklamáljak a "hölgy" már árkon-bokron túl volt. Nagyon bepöccentem és úgy elkezdtem anyázni, hogy csak na. Ezzel nem voltam egyedül, hanem még 2 másik pórul járt vevő is ott szitkozódott. Csak egyet nem értek: kinek éri meg levegővel feltölteni tubusokat, amiket aztán szépen becsomagolnak gyári csomagolásba??? .... és mindezt egyenként 6,25 centért értékesítik. Hmmmm.

Bosszankodás és zsörtölődés közben megjött a Portobello felé menő busz. Felszálláskor "belém kötött" a jegyszedő srác és azzal kapcsolatban kezdett el faggatni, hogy honnan jövök éppen. Mondtam, hogy Panamából és hagyjon menni, hadd üljek le mert már alig van hely a buszon. A srác nem értette a barátságtalanságomat de persze nem tudhatta, hogy épp bepippanásból jövök. A Portobelloig tartó 40 perces út olyan vidám volt mint az összes többi ilyen buszozás, azaz hangos zene és énekelő tömeg. Egyre jobban kezdem megszeretni ezt a fajta életstílust, mekkora poén lenne, ha otthon is mindig énekelnének az emberek a buszon... Portobelloba érve leszakadt az ég. Miközben még a buszon várakoztam, hogy alábbhagyjon a vihar, a jegyszedő srác megint odajött és megkérdezte, hogy Panamából jöttem-e aznap reggel. Mondtam, hogy igen de nem értem, hogy ez miért lényeges. Erre kezembe nyomta a Caracas - Panama City repülőjegyem blokkját, mely az eredeti csomagolásban volt benne. Néztem, mint Jenő a moziban, hogy ez vajon hogy került hozzá, majd elmesélte. Az történt ugyanis, hogy a Panamá - Colon viszonylatban közlekedő, reggel igénybevett expressz buszról leszállva valahogy kiesett a táskámból ez a papírdarab, a jegyszedő srác meg mivel tudta, hogy Portobello-ba megyek - mert mondtam neki - megállította az első szembejövő, Colonból Portobelloba menő buszt és odaadta neki a szóban forgó papírdarabkát, hogy adja nekem oda, mert valószínűleg majd arra a buszra fogok felszállni. Hát ez így is lett. A vénynek persze nem volt semmi értéke de annyira pozitívan meglepődtem, hogy nem találtam szavakat. Folyamatosan attól darázok, hogy nehogy lenyúljanak tőlem valamit (vagyis nem darázok de mindig résen vagyok), aztán amikor meg elhagyok valamit, akkor visszajuttatják nekem azonnal. Panama egyszerűen a legnagyobb meglepetés számomra. Ilyen előzékeny, segítőkész és kedves emberekkel egész Dél-Amerikában nem találkoztam. Persze lehet, hogy ez is szerencse de nagyon kellemes érzés jó emberek között sétálgatni.

Portobello (melynek jelentése: szép kikötő) még Kolumbusztól kapta a nevét, aki a városkát körőlvevő karibi-öbölre nézve elhatározta, hogy a szépséget bele kell tenni a városka nevébe. Vagyis nem tudom, hogy ezért határozott-e így de a döntés megalapozott volt, mert tényleg szép volt az öböl. Érkezésem után fél órával elállt az eső, így elindultam körbesétálgatni a látnivalókat. (Sajnos a nap továbbra sem sütött ki, így a fantasztikus karibi-öblöt nem sikerült páratlan szépségű fényképen megörökítenem.) A Panama-csatorna sztorinál már említettem 1-2 történelmi tényt, de látnivalók szempontjából mi is van itt? Portobello tehát kereskedelem szempontjából nagyon fontos központ volt a XVI. és a XVIII. század között, mégpedig legfőképpen azért, mert a Peruból kibányászott aranyat az itt megépített erődökben őrizték - s szárazföldön való szamarakkal való átkelés után - egészen addig, amíg el nem szállították azokat a spanyol birodalomba. Angol kalózok, köztük Francis Drake folyamatosan ostromolták az erődöket, míg aztán 1739-ben Edward Vernon és csapata leverték a spanyolokat és elüldözték őket. A véres harcok következtében az egyes erődök is megsérültek de aztán 1751-ben újjáépítették őket megint. Aztán amikor a Panama-csatorna karibi oldalán az amcsik elkezdték építeni a Gatún Locks-ot, akkor a romok felét elhordták, hogy abból építsék a gátat. Szevasz történelmi kincsek és emlékek tiszteletben tartása... Mára már nem sok minden maradt a romokból - noha még mindig láthatók vagy 3 erődnek a maradványai - a legtöbbnek már csak a falai és az alapjai vannak meg, no meg az összes körbe van rakva egy csomó ágyúval.

Történelmi sétám tehát először a régi vámház múzeum megtekintéséből, majd először a San Jeronimo, majd a Santiago erődők romjainak körülsétálásából állt. Nem volt nagy kaland az egész, láttam már 100 ilyen romot de annak azért örülök, hogy ezt kis kipipálhatom. (Ez csak vicc, nem pipálgatni jöttem ám.) Művelődéssel töltött másfél óra után megebédeltem egy főtéri étteremben, majd felszálltam egy buszra, mely visszavitt Sabanitasba. Itt rövid várakozás után elcsíptem egy Panamá felé menő expressz buszt, s du. 4 után kicsivel már ismét a panamai fővárosban voltam. Érkezésemkor első lépésként megváltottam a jegyemet egy aznap éjfélkor induló, David-ba menő járatra. Jegyvétel közben odajött hozzám a reggeli expressz busz sofőrje és megkérdezte, hogy megkaptam-e a jegyet. Teljesen lehűltem, hogy micsoda törődés van ezekben az emberekben. Mondtam neki, hogy értéktelen maga a blokk de nagyon köszönöm az odafigyelését, mert valami értékest is elhagyhattam volna.

A pályaudvarról aztán fogtam egy "színes és bömbölőzenés" helyi buszt, majd visszacsorogtam az El Cangrejo negyedbe a hostelemhez. Visszafelé sétálgatva betértem egy Dairy Queen-be (ami egy ugyancsak amerikai gyorskaja hálózat és leginkább az édességeiről ismert) és benyomtam egy hatalmas adag fagyiiiiiiiit. Ezek után pihenésképpen internezetem egy sort és dolgoztam egy kicsit a weboldalon ismét, majd bekaptam egy gyors vacsit a sarki Angy's-ben és visszaballagtam a hostelbe, hogy összekészülődjek az induláshoz.

A hostelben szinyelgettem még egy ideig és Cameronnak köszönhetően begyűjtöttem egy kis információt Costa Ricával kapcsolatban, ahol a manus 6 hetet töltött szörfölgetéssel. Már ki is találtam, hogy a costa ricai 1 hetet hol fogom tölteni. Következő lépésben majd találnom kell valakit, aki Nicaraguát és Hondurast jól ismeri. Legjobb információforrás a többi utazó.

A Voyager hostelből véletlenül 1 órával korábban jöttem el, mert későn vettem észre, hogy az órámat még mindig nem tekertem vissza 1 órával Venezuela után. Sebaj, internettel megint elöltem egy kis időt. Ezek után aztán tényleg kibuszoztam a központi pályaudvarra és az éjfélkor induló busszal elhagytam Panama City-t. Legnagyobb pechemre egy majdnem akkora méretű csávó ült mellém az egyébként 12 évesekre méretezett buszon, mint én. Grrrrrrrrrrrrrrr.

Folytatás: Boquete (2004.08.01. - 08.02.)



Home  - Napló  - Panama  - Portobello

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)