Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
San Juan del Sur
Isla de Ometepe
Granada
León
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

San Juan del Sur

Egy nyugis, döglős nap San Juan del Sur-ben
2004-08-14
Reggel kivételesen 10.30-ig húztuk a lóbőrt. Végre nagyon jól esett kialudni magam, úgy rendesen. Még összeszedni magam is csak 1 óra alatt sikerült de fél 12-kor aztán elindultunk Rob-bal megreggelizni. Egy óceánra néző éttermet választottunk és a tengerparton elszórva fürdőző, főleg helyiekből álló csoportokat figyelve tömtünk a gyomorba egy fain kis amerikai reggelit tojásrántottával és narancslével. Reggeli után még vagy 1,5 órát beszélgettünk arról, hogy mennyi hülye embert hord a hátán ez a világ (velem az élen), aztán körbesétáltuk a várost. A traccspartink alkalmával még az eső is esett egy ideig de du. 1 óra felé szép lassan felszakadozott a felhőzet és kisütött a nap.

San Juan del Sur Dél-Nicaragua legfelkapottabb üdülőfalucskája. Főleg a hullámlovasok jönnek ide, ugyanis a falucskától északra van egy Playa Maderas nevű beach, ahol nagyon jó hullámok vannak ehhez a világ eme tájékán nagyon kedvelt sporthoz. Mivel a szörfözés sajnos még hiányzik az életemből (és most nem fogom ezt a hiányosságot bepótolni) de már láttam kismillió "atom jó beach"-et, ezért úgy döntöttem, hogy nem mozdulok ki, hanem csak pihizek és ennyi. Sok-sok hátizsákos persze - még a nem szörfösök is - egy Playa Majahual nevű helyre jönnek ejtőzni - ami San Juantól 14 km északra és állítólag meseszép beach - de most ez sem érdekelt. Egy nap konkrét pihenésre vágytam, semmi másra. San Juan tehát nekem erről szólt.

Rob délután 2-kor úgy határozott, hogy arréb tolja a bringát, mivel ő már előző nap is Granadába készült csak a késői érkezés és a találkozónk mégis arra a döntésre juttatta, hogy inkább átsörözik velem egy estét és másnap megy tova. Hát ez most megtörtént. Indulása előtt még email címet cseréltünk (ki tudja), mert lehet, hogy Hondurasban, Tegucigalpában még találkozunk mert kb. 1 időben fogunk mindkettek odérni. Az elköszönésünk után vettem egy liter Buffalo sört és egy helyi magazint olvasgatva a hostelben szép lassan elsörözgettem egyedül. (Gondoltam, hogy az ökör iszik magában de ha már ökör legyen bölény... - már a buffalo nevű sörömből következően ugye.) A kis ABC eladója egy helyi fickó volt, aki valamilyen csoda folytán tudott egy jó pár szót magyarul. Teljesen meglepődtem, mert azt, hogy egy nicaraguai tag fog hozzám magyarul beszélni még álmomban sem gondoltam volna.

A sör 5.1%.-os alkoholtartalmával a nagy melegben pillanatok alatt fejbevágott, így fél óra után rendesen kóvályogtam az utcán, mikor újabb sétára indultam. Fél óra téblábolás után az egyik utcán "bulizó" helyi család berángatott magához, hogy "fogyasszunk együtt tovább". Az egyik srác angoltanár volt a helyi suliban, így örült, hogy gyakorolhatja a nyelvet, viszont én a család egyéb - angolul nem beszélő - tagjaira való tekintettel inkább a spanyolt erőltettem, meg hát nekem is jobb ha inkább azt gyakorlom, én kis önző dög. :) A hirtelen ismerkedésből óriási tivornya lett és fél óra múlva már Nicaragua büszkeségével (a "Flor de Cana" nevű fehér rummal) 10 percenként koccintgatva énekeltük a mexikói Maná nevű rockegyüttes híres opusait, legalább vagy 7-et. A Manát még N.Y.-ban szerettem meg nagyon, jó kis zenét nyomatnak és egész Latin-Amerikában talán a legismertebb banda. Szóval bepislantottam egy helyi család életébe, igaz, hogy csak takarékon, mert annál jobban nem ment egy idő - és Flor de Cana - után. Hatalmas örömködésünknek a naplemente vetett véget, amit mindenképpen látni akartam. Elköszöntem a családtól és kiballagtam a tengerpartra.

A nap "lemenése" mesés volt. Persze nekem minden naplemente mesés. Rájöttem, hogy komoly naplementeimádatban szenvedek. Egyszerűen képes vagyok a programjaimat megváltoztatni, ha úgy néz ki, hogy a naplemente szép lesz. Nem tudom, hogy ezt mi okozza de a naplemente mindig helyrerak. Ha rossz kedvem van és látok egy gyönyörű napnyugtát, azonnal jobb kedvre derülök. Ha jó kedvem van, akkor meg csak fokozódik ez az érzés. Jövendőbeli kislányomat (ha lesz ilyen), lehet, hogy Naplementének fogom hívni. Végül is, ha Magyarországon valakinek lehet az a neve, hogy Lakatos Jockey, akkor miért ne lehetne Naplemente is egy név? :) (Nehogy komolyan vegyetek, ennyire azért nem vagyok gáz.)

A fél órás intenzív "lelkimasszás és kedvjavító kúra" után elballagtam internetezni egy rövidet (az internet Nicaraguában baromi drága, 2 dollár / óra a díja és szinte az egész országban ennyi állítólag), majd az előző estéről már ismert olasz étterembe mentem, hogy bepusszantsak egy újabb pizzát. Egyszerűen annyira jól esett az előző esti kaja, hogy úgy éreztem símán nyomhatok egy replay-t. Ennek megtörténte után hazaballagtam és a hostel függőágyában pihenés eszközlése közepette utolért az álom. 10 körül ébredhettem fel, hogy hol is vagyok, amikor is bekúsztam az ágyikómba és folytattam a "rituálét". Éjfélkor az odakint tomboló hatalmas zivatarra felébredtem és vagy 1 órán keresztül nem is aludtam de aztán újból az álmok nyertek a valóság felett.

Nicaragua ezen a napon is gyűjtött egy-két jópontot nálam. Az emberek először is kedvesek, másodszor viszont nem bámulnak állandóan, hogy "nézd csak, egy újabb gringó!" Ugyanúgy viszonyulnak hozzád, mint a többi nicaraguaihoz és nincs lehúzás. Legalábbis nagyon nem lehet érezni. Az emberek az otthonaik ajtaját nyitva hagyják és símán belátni a nappaliba, vagyis abba a szobába, ami az utcához legközelebb van. A házuk előtt üldögélő emberek megnéznek egy picit ugyan, de csak addig amíg rájuk nem mosolyogsz és oda nem köszönsz, mert ekkor felfelé görbülő szájjal hangosan üdvözölnek és megkérdezik, hogy hogy vagy. A délutáni tivornyázós incidens is azt példázta, hogy hatalmas a helyiek vendégszeretete. Kezdem egyre jobban megérteni, hogy miért szerette meg Rob annyira ezt az országot és miért ajánlották oly sokan már Dél-Amerikában is nekem Nicaraguát.

Folytatás: Isla de Ometepe (2004.08.15. - 08.17.)



Home  - Napló  - Nicaragua  - San Juan del Sur

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)