Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
Tegucigalpa
Utila, Bay Islands
Copán
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Copán Ruinas

Egész napos utazás Utilából Copánba
2004-08-28
Az ébresztő fél 6-kor keltett, rövid frissítő zuhany után összepakoltam, majd kisétáltam a kikötőbe a 6.20-as hajóhoz. Érdekes módon Utiláról a szárazföldre visszajutni csak ezzel a hajóval lehet, mivel az összes többi későbbi járatot eltörölték. Ennek az oka valószínűleg a szezon vége. Na mindegy. De miért a 6.20-as járatot hagyták meg és nem egy későbbit, azt nem értem. Kifizettem ismét a 185 lempirás jegyet (ami 10 dolcsi), meg még leszedtek 10 lempirára valamilyen adó jogcímen (móló adó, vagy mi a szösz??). Az út La Ceibába nyugis volt, ez alkalommal nem háborgott a tenger és nem lettem rosszul mint odafelé. La Ceibába reggel fél 8-ra értünk be. A hajóról leszállva azonnal egy taxiba szálltam 2 másik hátizsákossal, egy kanadai testvérpárral. Kiderült, hogy mindannyiónknak Copán a következő állomás, így hirtelen meg is örültem, hogy nem egyedül megyek a hosszú úton. Copánba két különböző szintű és árfekvésű busszal is el lehet jutni, ez alkalommal a drágább de kényelmesebb megoldást választottuk, a Hedman Alas társaság luxusbuszát. (Ami nem volt igazából luxus de legalább nem állt meg minden kutyapisilésnél) A busz 10-kor indult, így volt 2 óránk, amit kellemes traccspartival csaptunk el. 10-kor aztán kigurultunk La Ceibából.

A busz nem közvetlen volt, hanem egy San Pedro Sula nevű városban át kellett szállnunk egy másikra (és a változatosság kedvéért a két járat között is volt 2 óra várakozás, szevasz). A La Ceiba - San Pedro Sula szakasz kb. 2 óráig tartott, ami alatt a "The Last Castle" c. filmet Robert Redford és James Gandolfini főszereplésével néztem majdnem végig. Azért majdnem mert az utolsó 10 percet mindenféle indok nélkül lekapcsolták... Hmmmm. A sofőr nem tudta megmondani, hogy miért nem hagyta végigfutni a filmet, csak a vállát vonogatta. Én meg majdnem odacsaptam, hogy ejnyebejnye te kis pimasz. A San Pedroban töltött kényszerpihenő alatt a kanadai J.A.-vel (ejtsd: dzsej éj, ami a John Alexander rövidítése) és Sasha-val egy pizzériában jól megebédeltünk, majd teli hasikával szálltunk fel a 14.50-kor Copán felé menő buszra. Ez a szakasz is nyugalmasra sikeredett, itt a "Shallow Hal" c. nagysikerű amerikai filmet néztem végig mosolyogva, majd este 6 előtt pár perccel befutottunk Copán Ruinas városkába. Szerencsére a Green Apple nevű, többek által ajánlott diákszálló pont a buszállomás mellett volt, így az érkezésünkkor kezdődő felhőszakadásban nem áztunk ronggyá. Szerencsére volt hely a hostelben is, így azonnal bejelentkeztünk és a boldog megérkezésre ittunk egy sörikét. Az este hátralévő részében még elléptem internetezni egyet, meg vacsizni, aztán este fél 9-kor (!!!) hazatértem és bealudtam. Ilyen is régen volt már.

Délelőtt Copán Maya emlékhely vizit, délután tovább El Salvador felé
2004-08-29
Az éjszakám nem volt túl nyugalmas, mert egy, a hostelben megszálló texasi srác fennhangon fűtötte az egyik teltkeblű hondurasi szobatársnőmet. A fűtéstől persze nem lett melegem, csak a folyamatos beszéd volt egy kicsit zavaró. Mivel azonban megértem az ilyen helyzeteket, ezért nem bántottam őket. (Hadd éljenek. :) Reggel aztán fél 7-kor kipattantam az ágyból és egy frissítő meleg vizes zuhany után (amiben már jó régen nem volt részem) Sasha és J.A. társaságában elindultam Honduras leghíresebb Maya emlékhelye felé. Útközben még bekaptunk egy jó kis gyomorbarát joghurtos reggelit, majd annak befejeztével tovább ballagtunk a 15 percnyire lévő romvárosba.

De mit is érdemes Copánról tudni? Közép-Amerikában (főleg Mexikóban és Guatemalában) számos több ezer éves romváros figyel, legtöbbjük a Mayák uralkodása idején élte a fénykorát. Mexikóban még tavaly ebből megnéztem egy párat (Palenque, Chitzen Itza, Yaxchilan és Bonampak talán a legemlítésreméltóbbak ezek közül) és sikerült megtudnom egy s mást az ezen a területen élt igen intelligens népcsoportokról. (Amit most nem írok le, mert az elég hosszú lenne.) A mai Honduras területén Copán az az emlékhely, melyet az idelátogatóknak mindenképpen meg kell nézniük, legalábbis azt mondják. Az igazság persze, hogy ugyan ezek is csak sziklák és romok - mint az összes többi Mexikóban már látott romváros - valahogy a helyek hangulata olyan érdekes és varázslatos, hogy nem tudom őket megunni. (Mert pl. az összes általam eddig látott Precolombino - azaz Kolumbusz előtti - város a dzsungel közepére épült és teljesen sejtelmes hangulatuk van.). Copán környékén állítólag már i.e. 1200-ban éltek emberek, ők tehették le a későbbi város alapjait, valamint az i.e. 900 és 600 között itt élt Olmec törzs. Fénykorát azonban a Mayák uralkodása idején érte el, amikor is közel 20.000 ember élt ebben a völgyben. Ehhez igen érdekes néven fennmaradt uralkodók járultak hozzá leginkább, mint pl. "Füst Jaguár", "18 Nyúl", "Füst Majom" és "Füst Kagyló". Az i.sz. 1200-as évek körül aztán, a Maya birodalom hanyatlása után 2-300 évvel lelépett az "utolsó csávókám" is völgyből s az itt élők által kivágott erdőségek miatti földcsuszamlások a dzsungel alá temették az épületeket. Copán Gém Óver. Az 1500-as években aztán a spanyolok megtalálták a romokat az esőerdő alatt, de csak a XIX. század végén kezdték el szép lassan kihámozni azokat a fák alól és igazából csak a múlt század második felében kezdett városformát ölteni az egykori Copán. Ma már jónéhány piramis, hatalmas placcok, totemoszlopok és egyéb épületek járhatók körbe, s többek között az egyetlen épen maradt föld alatti szentély is itt tekinthető meg. (Ez utóbbit mi kihagytuk mert mások azt mondták, hogy nem éri meg a belépőn túli 12 dolláros pluszt, amit kérnek érte. )

Szóval megérkeztünk a romokhoz, kifiizettük a 10 dolláros beugrót, majd nyugisan és az útikönyvet olvasgatva besétáltuk a romvárost két óra alatt. Láttunk egy csomó, az egykori uralkodókat ábrázoló totemoszlopot és többek között a híres "Füst kagyló" uralkodó alatt épült "Hieroglifa Lépcsőt" is, mely a Maya dinasztia által elért legfontosabb érdemeket kőbe vésve ábrázolja. Ez az egész Maya történelemben egyedülálló kincsnek számít. Copánról röviden annyit tudok mondani, hogy jó volt. Bővebben annyit meg, hogy tökjó volt. S ami a legnagyobb stenk az meg az, hogy még hátravan nekem a Mayákból Tikal - ami talán a legcsodálatosabb Maya emlékhely az összes közül - Guatemala északkeleti csücskében. Hohóóóóóóóóóóó. :)

A romváros vizitje után visszaballagtunk a Copán Ruinas városkába és tettünk egy kellemes sétát. Mind a hárman megállapítottuk, hogy a kisváros teljesen fain hely és ha nem lenne az utunk sietős, akkor ellennénk itt egy ideig. Kockaköves tiszta (!!!) utcák, színes házikók, körös körül hegyek és völgyek, kellemes levegő és kedves emberek. Kb. 1 órát sétáltunk fel s alá, majd elmentünk egy Via Via nevű étterembe ebédelni még indulás előtt. A kiadós kaja után visszasétáltunk a hostelbe, majd elköszöntem a kanadai testvérpártól, s a többi hostelben megismert emberkétől. Sasha és J.A. Guatemalába folytatták tovább útjukat (a határ innen csak 12 km-re volt), én azonban először még El Salvadorba akartam egy pár napra beugrani, hogy ha már a világnak ezen a részén járok, akkor azt is lecsekkoljam. na meg persze a budapesti Külügyminisztérium weboldala azt írta, hogy Guatemalába kell nekem vízum, azt meg San Salvadorban szándékoztam megszerezni. Elsétáltam a buszmegállóba és felszálltam egy La Entrada felé menő buszra.

La Entradaban nincs semmi csak ott kellett átszállnom egy másik buszra, mely az el salvadori határ felé megy. Na szóval a Copán Ruinas és La Entrada közötti szakasz borzasztó volt. Egy ideig még be is pippantam azon, hogy szó szerint minden sarkon leszállt vagy felszállt valaki (kijelölt megállók itt ugyanis nincsenek), de aztán rájöttem, hogy úgy se tudok mit csinálni, ez van és kész. Ezen gondolkozva aztán megpróbáltam a dolgok jó oldalát nézni (fő a pozitivizmus) és egy idő után már mosolyogva figyeltem az embereket. Volt pl. a mellettem levő ülésen egy indián kinézetű 8 év körüli kislány, aki tágra nyílt szemekkel figyelte a körülötte lévőket és hallgatta amiről beszélgetnek. Az jutott az eszembe, hogy mekkora nagy stenk, hogy itt ülök egy buszon, ahol én vagyok az egyetlen gringó és első kézből figyelhetem azt, ahogyan az emberek a mindennapos dolgaikat - jelen esetben utazás - intézik. Legtöbbször ilyeneket valamilyen utazási magazinban vagy TV-ben látsz, én meg itt voltam az egésznek a közepén. Hát nem csodálatos ez? Ezen gondolkozva olyan jó kedvem lett egy idő után, hogy szinte madarat lehetett volna velem fogatni. A 40 km-es szakaszt 2 óra alatt durrantottuk le, s a változatosság kedvéért La Entradaba érve leszakadt az ég. Ömlött az eső mint állat, aztán 15 perc várakozás után jött egy busz ami jó volt nekem, így azzal folytattam az utat. Egy kicsit már későre járt (du. 4 óra volt ekkor), így éreztem, hogy El Salvadorba ezen a napon már nem érek el. Na mindegy, legalább közelebb jutok a határhoz. Az új aznapi célállomásom tehát Nueva Ocotepeque lett, 15 percnyire a határtól.

A Nueva Ocotepeque-ig vezető út csodálatos volt, hatalmas völgyek mellett és fölött halattunk el, s egyes szakaszokon teljesen felhőtlen ég alatt, ragyogó napsütésben szeltük az utat. Santa Rosa de Copán városkában volt egy 10 perces pihenőnk de ettől függetlenül végig csak mentünk és mentünk. Nueva Ocotepeque-be este 7-re értünk be.

A buszról leszállva beszélgetésbe elegyedtem egy amerikai fiatal sráccal (akit még láttam útközben a buszra felszállni de nem dumáltunk akkor), akiről kiderült, hogy N.O.-ban él fél évig és angoltanárként dolgozik. Segítségét kértem, hogy ajánljon nekem valami olcsó helyi szálláslehetőséget, de erre meghívott magához. Elmesélte, hogy a tanításért cserébe ingyen kapja a kaját és a szállást egy helyi családtól, s a lakása egy 3 szobás kégli, ahol szénné unja magát. Néhanapján összefut egy-egy átutazóval, s ha jófej az illető, akkor meghívja őt magához. Szóval jó fej vagyok, ez a lényeg. Hehe. John is jó gyerek volt, a nyugati parti Oregon államból származott, tele volt igen komoly amerikai attitűddel de nekem ez már úgy sem volt újdonság. Egy rövid vacsoraszünet kivételével az egész estét átdumáltuk, majd 10-kor nyugovóra tértünk. Másnap kora reggel irány El Salvador!

Búcsú Hondurastól
2004-08-30
Reggel 7-kor szólt az ébresztőóra, fél óra alatt összeszedtem magam, majd elköszöntem John-tól és kiballagtam a főútra, hogy elkapjak egy határ felé menő taxit. Energiapótlásként vettem még egy kis kaját az utcán (babos, tejfölös zsömle, fffa!) majd szerencsére utolsó emberként beszálltam a kollektivóba és célba vettük El Poy-t, a határvárost. 8 teljes napot voltam Hondurasban is, és ennyi elég is volt.

Hogy mit is tudnék Hondurasról összegezni? Hmmm, ez már nem olyan könnyű kérdés. Először is drágább volt, mint Nicaragua, főleg a Bay Islands. Az emberek nem voltak olyan fainak és a tegucigalpai esti puskalövés hangok nem tölöttek el bizakodással és nem növelték a biztonságérzetemet. Mindazonáltal a három kipipált hely közül csak Tegucigalpa nem nyerte el a tetszésemet, a Karib-tengeri rész és Copán nagyon szép volt. Állítólag még Mosquitia tartományban van egy csomó érdekesség (főleg emberek szintjén) de hát arra sem jutott most idő. És lehet, hogy arra soha nem is fog. Honduras nem akkora stenk, bár a Bay Islands-re még elképzelhető, hogy visszajövök a jövőben valamikor. Akkor azonban nem Utilára, hanem Roatánra fogok menni, mert az szebb és ez valószínűleg akkor fog megtörténni, amikor már meglesz a búvároktatói vizsgám. :)

Folytatás: Érkezés El Salvadorba (2004.08.30.)



Home  - Napló  - Honduras  - Copán

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)