Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
San Salvador
La Libertad
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

La Libertad

Egy nyugis nap a Csendes-óceán partján
2004-09-01
Reggel elég korán keltem, mert nem akartam fél napot elvesztegetni ismét San Salvadorban. Ryanne ismét 8 körül indult útnak, így még valódi magamhoz térés előtt elköszöntünk egymástól email címet csereberélve és megállapodtunk, hogy majd vagy az USA-ban, vagy jövőre Magyarországon összefutunk (ugyanis az öccsével Közép-Kelet Európát tervezték be 2005-re). Én is viszonylag gyorsan összeszedtem magam, ettem egy kis reggelit, majd negyed 10-kor lepattantam a hostelből. Első lépésben bebuszoztam a központi Parque Bolívar-ra de sajnos az útikönyvem ismét hazudott, ugyanis La Libertad-ba nem innen, hanem 5-6 utcával arrébbról, a Parque Cuscatlan mellől indultak a buszok. Komótosan átballagtam tehát az adott helyre, majd mikor odaértem épp jött is egy busz, mely Libertadba ment így 10-kor már az óceán felé robogtam. Az út kb. 50 percig tartott, volt egy rövid megállónk Santa Teclában (ami a 2001-es földrengés epicentruma volt de már a katasztrófából semmi nem látszott), majd kicsivel 11 előtt beértünk az óceánparti La Libertadba.

De miért is jöttem én ide? Semmi különösebb okom nem volt rá, hiszen a könyvem a "szörfösök" el salvadori paradicsomaként emlegeti a helyet (én meg annyira vagyok szörfös mint az utolsó mohikán) de mindenesetre kikapcsolódáshoz és egy kis tengeri levegő szippantáshos jónak ígérkezett. A buszról leszállva el is ballagtam egy pousada-ba (ahová persze elkísért egy helyi csávókám, majd lóvét remélt a semmiért) és kivettem egy szobát fájdalmas 10 dollárért. Ennél olcsóbb nem volt sajnos így választási lehetőségeim száma a negatív kismennyiség felé konvergált. Lecuccolás után összecimboráltam egy 23 éves brightoni angol szörfös gyerekkel, Pete-tel és haverjával a 25 éves kanadai Gary-vel, aki New Brunswick provinciából jött ide. (Onnan se sok emberrel találkozol, az is biztos.) Eleinte a szálláshelyen dumáltunk, majd elsétáltunk együtt a városba és a kikötőbe is. Figyeltük a sokféle bóvlit áruló helyi árust a belvárosban, a kikötőben pedig a sok haltól bűzlő standot. Legszomorúbb látvány a kb. 25 bébi cápa uszonyait "felvonultató" asztalka, melyet afrodiziákumnak árulnak itt is. Barbár az ember. A kikötő után megtalált minket két helyi áruskislány, akikkel jól elhülyéskedtünk mindenféle digitális fotókat készítve. Jópofa dolog a technika, nagyon élvezik az ilyet a gyerekek. Csinálsz egy képet és azonnal meg lehet nézni... Ezek a vívmányok itt még nem mindennapiak, az biztos.

A délután hátralévő részében a szálláson trécseltünk, majd kb. 2 órán kereszül naplót írtam, aztán meg elmentünk a szupermarketbe és vettünk egy 6 pack-et. (Ami 6 dobozos sör.) Ebből első körben betoltunk hármat, majd az időközben megérkezett esti zivatar közepette elsétáltunk egy "pupuseriába" vacsorázni négyesben. (Negyedikként csatlakozott hozzánk egy californiai 35 éves szörfös csávó, Paul.) A "pupusa" Közép-Amerika ezen részének a specialitása, egy tésztaszerű dolog mindenféle jóval megtömve. Én 3 csirkével és sajttal töltött pupusát vacsiztam és baromi jól esett. Vacsora befejeztével várunk kellett egy fél órát mert szabályosan ömlött az eső az égből, de aztán annak alábbhagytával visszasétáltunk és befejeztük a megmaradt sörkészletet. Én még csak az 5. sörnél jártam de már nem bírtam ébren maradni, így valamikor fél 11 körül elköszöntem a sárcoktól és bedőltem aludni mint atom.

Továbbindulás Guatemalába
2004-09-02
Reggel 8 körül kikászálódtam az ágyból, vettem egy frissítő zuhanyt, majd reggelizés közben elkezdtem gondolkozni, hogy mi legyen. Arra jöttem rá ugyanis, hogy még a repjegy változtatás ellenére sem lesz túl sok időm Guatemalára (amit minden Közép-Amerikát megjárt utazó gyöngyszemnek tart), El Salvador szépségeit meg úgyis körülményes megtekinteni - mivel a nemzeti parkokhoz engedély kell - , így aztán úgy határoztam, hogy azonnal lepattanok ebből a kis országból. Az egyetlen kérdés már csak az maradt, hogy ezt hogyan fogom kivitelezni. Az térképen kinézett útvonalon ugyanis alig jártak buszok. Na mindegy. Mivel a tengerparton nyugatra végig nem volt busz du. 1 előtt, így úgy határoztam, hogy visszamegyek San Salvador felé és onnan kapok majd el egy járatot, mert a fővárosból mindig van egy csomó busz mindenfelé.

Ebben a szellemben köszöntem el Pete-től és Paultól, majd elsétáltam a buszmegállóhoz (mely az utcai piac közepén volt) és felszálltam egy San Salvador felé menő buszra. Kb. 45 percig tartott, mire S.S. külvárosát elértük, itt leszálltam a buszról és átsétáltam a túloldalra, hogy elkapjak egy Santa Ana felé menő járatot. Az azonban nem akart jönni 5 perc alatt, így egy másik városba, Sonsonate-ba menő buszra szálltam fel. Igazából azt sem tudtam, hogy mit csinálok, csak gondoltam, ha már a határ felé megyek, abból baj nem lehet. A Sonsonate-ba menő járaton aztán elkezdtem gondolkodni, hogy jó nagy hülységet csinálok mert délen sokkal kevesebb busz jár. Tisztára meg voltam zavarodva, közben meg bután mosolyogtam kifelé az ablakon, hogy milyen tökjó, hogy fogalmam sincs, merre megyek és hogy fogok a tervezett állomásra eljutni. 20 perc zötyögés után aztán az egyik megállóban hátranéztem és megláttam egy Santa Ana felé menő buszt. Gyorsan ledobáltam a cuccaimat az egyik buszról és átszálltam a másikra (noha már az első buszon kifizettem a jegyet végig). Megvilágosodott az elmém egy pillanatra és rájöttem, hogy kifizetődőbb ésszerűen gondolkodni, mint hogy csak random ötletekből táplálkozva hozzak döntéseket. Santa Ana felé gyorsan meg is terveztem így hát, hogy a néhány létező útvonal közül melyiket választom majd. Santa Anába érve 3 perc alatt át is szálltam egy következő buszra, ami az onnan 1 órányira lévő Ahuachapán nevű helyre vitt el. Ezen az úton egy fiatal helyi sráccal beszélgettem egy ideig, majd Ahuachapánba érve újabb buszra szálltam, ami már a határig vitt egészen. Ez a jármű egy kisméretű amerikai iskolabusz volt és az összes eddigi utam közül a legcikibb. Szerencsére nem tartott sokáig de akkor is ciki volt. A buszon ugyanis nem volt csomagtartó vagy bármi ehhez hasonló, így az ölembe fogtam a hatalmas hátizsákomat. A megengedett 20 fő helyett 40-en voltunk a buszon legalább, azaz semmi hely nem volt egyéb mozgásra. Azt hittem megveszek de aztán itt is magamra erőltettem a pozitív gondolkodást és 10 perc után már csak nevettem az egészen.

A Las Chinamashoz közeli határhoz fél 2 körül értem be, itt azonnal kipecsételtettem magam El Salvadorból és bepecsételtek Guatemalába. A határnak számító hídon átballagva megállított egy tiszt, hogy leellenőrizze a pecsétjeimet. Útlevélnézegetés közben aztán beszélgetésbe elegyedtem a sráccal és 10 perc múlva már az egyik utcai árusnál hívott meg a csávókám kólázni. Elmesélte az "öreg" Vincent, hogy Olaszországban meg Spanyolországban volt mindenféle kiképzésen és szándékában áll visszatérni Európába, mert szereti az ottani életstílust. Megkért, hogy maradjunk kapcsolatban, hátha Magyarországra veti egyszer a sort és jó lenne egy ismerős. Ebben meg is állapodtuki, majd megadtam neki egy-két elérhetőséget és elköszöntünk egymástól. Már du. 2 óra is elmúlt, igyekeznem kellett, hogy még sötétedés környékén elérjek Antiguába. Az meg még közel 170 km-re volt ide egy Guatemala City-i átszállás után...

Hogy tudnék-e valamit összegezni El Salvadorral kapcsolatban? Hát, nem sok mindent. Jófejek az emberek, elég komoly az amerikanizálódás és finom a pupusa. 3 nap alatt nem lehet sok mindent megtudni egy országról, így nem is próbálok meg okos lenni. Ha kíváncsi vagy erre a parányi országra, ejtsd útba legalább 1-2 hétre egy közép-amerikai kirándulás alkalmával. Nekem ez majd talán legközelebb jön, ha lesz legközelebb...

Folytatás: Érkezés Guatemalába (2004.09.02.)



Home  - Napló  - El Salvador  - La Libertad

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)