Lago Izabal, Denny's Beach

Floresből Rio Dulce-ba, majd tovább a Lago de Izabal-ra
2004-09-15
Reggel 5-kor felébresztettek a srácok és elköszöntünk egymástól. Én persze még nem keltem fel, hanem egészen 8-ig szinyeltem tovább. Egy frissítő zuhany és egy kiadós reggeli után azonban elhatároztam, hogy tovább tiplizek Flores-ből a 4 és fél órányira délre lévő Rio Dulce irányába. Immáron kb. "150-edszerre" összepakoltam a zsákomat, elköszöntem Mathias-tól, a jófej holland hosteltulajdonos sráctól és a hídon átsétáltam a santa elenai Fuente del Norte busztársaság állomására. A busz pontban 10-kor indult. Az idő eszméletlenül meleg volt, felhőtlen, verőfényes napsütés tombolt. Ilyen ritkán fordult elő, de szabályosan szakadt rólam a víz. Mint amikor a csapot megnyitod, úgy folyt a kugli fejem oldalán lefelé a verejték. Eszembe jutott az a középkori kínzási módszer amikor a szerencsétlen megkínzottnak a fejére csorgattak vizet, az meg megőrült. Hát, én is a határán voltam az őrületnek pedig nekem nem folyt semmi a fejemre, csak onnan lefelé az izzadtság. Áááááááááááááááá.

A buszút abszolút korrekt volt. Nem csirkebusz, hanem régi amerikai távolsági busz volt a jármű kényelmesebb székekkel és ráadásul csak félig voltunk teli. Így aztán terpeszkedhettem mint állat, ahogy éreztem. Néha-néha megálltunk egy kis pihire, de a sofőr szerencsére szerette a gázt nyomni, így 4,5 óra helyett 3 óra 45 perc alatt megérkeztünk Rio Dulce falucskába. A buszról leszállva összecimboráltam három 21 éves svájci lánnyal és gyorsan rá is beszéltem őket, hogy jöjjenek ők is Denny's Beach-re ami egy csónakkal 45 percnyire lévő kis vízparti üdülőkomplexum. A szórólapokon Guatemala Club Med-jének nevezik, mivel egy helyen minden megtalálható. (Szállás, kaja, programok szervezése, stb. (A komplexum tulajdonosa az 50 év körüli kanadai Denny, innen a hely neve.) Ezt még Mathias ajánlotta Flores-ben és másoktól is hallottam, hogy stenk az "öreg Denny" üdülője.

Denny's beach egyébként Guatemala legnagyobb tavának, a Lago Izabal-nak a délkeleti csücskében fekszik. A Lago Izabalt a Rio Dulce (azaz az édes folyó) köti össze a Karib-tengerrel és ez a terület Kelet-Guatemala abszolút gyöngyszeme. Gyönyörű természet, fain karibi hangulat, nem is kellett nekünk ennél több. Egy gyors kajálás után egy helyi - állítólag hivatalos turistasegítő - pofa el is kalauzolt minket a Denny's Beach-re menő csónakhoz és röviddel du. 3 óra után már szakítottuk a tavat a 40 percre lévő Denny üdülőkomplexuma felé. Az út kellemes volt, tisztára úgy éreztük már ekkor magunkat, mintha egy kirándulóhajón utaznánk. Denny's Beach-re érve kiderült, hogy mi vagyunk az egyetlen vendégek - s ennek nem örültünk annyira, mert bulizni akartunk - de ha már ide jöttünk, akkor maradtunk. Rövid eligazítás után ki is vettünk egy csomó emeletes ággyal felszerelt házikót, itt 30 quetzal / éjszakáért kaptunk szállást. Még Denny-vel is sikerült összefutnunk aki tartott egy rövid kiselőalást a környék látnivalóiról. Ezek mindegyike sajnos elég drágának tűnt, így a henyélés, a semmittevés és a döglés mellett döntöttünk mindannyian. Ezt elindítandó átöltöztünk mindannyian fürdőruhába és belevetettük magunkat a pisi hőmérsékletű tóba. A komplexum része volt egy tóba nyúló stég felszerelve 3 függőággyal, s a délután hátralévő részét itt pihiztük végig. Közben meg jó nagyokat beszélgettünk persze. Annyira jól megértettük egymást, hogy néhány óra ismeretség után már úgy tűnt, mintha évek óta barátok lennénk.

A naplemente után vacsoráztunk egy nagyot - a kaját persze már órákkal korábban meg kellett rendelni, mert mi voltunk az egyetlen vendégek, akiknek főzni kellett - és egészen este 10-ig firtattuk az élet nagy pillanatait. Ezek után pedig elvonultunk aludni.

Egész napos semmittevés Denny's Beach-en
2004-09-16
Reggel 9-ig ment a pihi. Felkelés után ettünk egy kis reggelit az étteremben, majd kivonultunk a stégre (jobban mondva a "stégünkre") és nekiláttunk az egész napos "programnak", ami nem volt más, mint úszás, fürdés, pihenés a függőágyban, valamint pihenés a függőágyban, fürdés és úszás. Gondosan odafigyeltünk mindannyian, hogy ne keverjük össze a sorrendet. Az idő csodálatos volt, napos és meleg, szóval az időjárásfelelős jól intézte a felhők átvonulását. Ezt az idegfeszítő programot egészen délután fél 4-ig folytattuk, majd körbesétáltuk a Denny földjén lévő kisebb erdőt. A kilátás egyes pontokon igazán gyönyörű volt, ráláttunk az egész tóra, s a környező hegyekre. Öszintén szólva megértettem, hogy miért költözött ide Kanadából az öreg Denny, bár ilyen nyugalomban egy egész életet nem bírnék lehúzni az is tuttó. Nekem bizony pörgés kell és kész.

A séta után újabb séta következett még pedig a továbbra is tóparti, 10 percnyire lévő Punta Brava falucskába. Érdekes volt látni, hogy errefelé hogyan élnek az emberek, annál is inkább mert ennek teljesen más hangulata volt, mint az Atitlán-tó környéki falvaknak. Itt is szegénységet láttunk de valahogy az emberek közvetlenebbek voltak és kevésbé gyanakvóak. Az utcán sétálva meg-megállítottak minket a helyi emberek és megkérdezték, hogy honnan jöttünk, mi jót csinálunk errefelé, stb. Mindenfelé amerre néztünk mosoly fogadott bennünket, szóval jó érzéssel sikerült átsétálni a falun. Ez a Maya indiánok falvacskáiban nem egészen így van. A közel 1 órás sétánk után visszatértünk "Denny-hez", majd vacsoráig újabb stégen végrehajtott kötelező pihenést préseltünk a programba.

Az ismét kora délután megrendelt vacsi este 7-kor került szervírozásra, s ennek elfogyasztása után újfent késő estig folytattuk a traccspartit, majd elvonultunk aludni. Másnap irány tovább a Rio Dulce-n lefelé a Karib-tenger partján lévő Livingstonba!

Folytatás: Rio Dulce & Livingston (2004.09.17.)