Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Auckland
Whangarei
Whitianga
Rotorua
Taupo
Tongariro N.P.
Napier
Wellington
Picton & Blenheim
Abel Tasman N.P.
Kaikoura
Arthur's Pass N.P.
Westland N.P.
Queenstown
Fiordland N.P.
Invercargill
Dunedin
Mt. Cook & Lake Tekapo
Christchurch
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Új-Zéland

Érkezés Új-Zélandra, Auckland-be
2004-10-10

A repülőút Nadi és Auckland között csak 2 óra 45 percig tartott de mivel Új-Zélandon szeptember vége óta már nyári időszámítás van, ezért 4 óra múlva, azaz este 6-kor landoltunk Aucklandben. Érkezés után végigsétáltunk a modern nemzetközi repülőtéren, majd beálltunk egy baromi hosszú sorba és 45 (negyvenöt!!!) perc után eljutottunk a bevándorlási ablakhoz. Pont előttünk szállt le 2 db 747-es Qantas gép Ausztráliából, így rengetegen voltunk. Martinnal jól elmarháskodtuk a várakozást, így pillanatok alatt elrepült az idő. Persze mit is csinálhatna az idő a repülőtéren mint, hogy elrepül, ugye. Hahaha. Szóval odaértem az ablakhoz és legnagyobb meglepetésemre azon kívül, hogy "Holiday?", semmit nem kérdezett a pofa csak bepecsételt 3 hónapra. Ilyen könnyű belépésem még nem is volt ezen az úton. Szinte minden országba belépve megkérdezték, hogy meddig maradok és mit fogok csinálni. Itt semmit. A kapun túljutva elmentem felvenni a csomagokat, majd ittam egy ingyen kávét (ez a "welcome drink" Új-Zélandon, azaz ingyen kávé és tea van a reptéren, tök jó fejek ezek a kiwik - az új-zélandiak magukat kiwiknek hívják) és átküzdöttem magam a vámosokon is. Kicsivel 7 óra után már a reptér előtt áldogálltunk Martinnal és azt találtuk ki, hogy az Auckland központjában lévő ACB (Auckland Central Backpackers) diákszállóba megyünk. Sajnos az Air(port) Bus transzferja egy kicsit drága volt (11 NZD) de nem volt más választásunk, fizettünk, mint a katonatiszt.

A busz kb. 45 perc alatt vitt be a városközpontba, útközben a buszon videóról vetített Új-Zéland doksifilmet néztünk, na meg persze beszéltem a családommal egy pár percet, akik felhívtak az otthoni mobilkártyás mobiltelefonomon, mely itt is működik. Hohóóóóóóóóó. Új-Zéland legnagyobb diákszállójába (mely 500 fő befogadására képes) gond nélkül bejelentkeztünk és fél 9-re már el is foglaltuk a szobáinkat. (Illetve a 8 ágyas szobában az emeletes ágy egyik szintjét.) Az ACB egyszerűen félelmetes, hogy mekkora volt, ilyet még életemben nem láttam. Az egyik szinten hatalmas konyha, TV szobák, utazási iroda és munkaközvetítők, internet kávézó és egy hatalmas társalgó. A hostel meg maga egy tizenvalahány emeletes épület melynek minden szintjén van vagy 20 szoba. (Privát vagy többágyas szobák)

A szállás elfoglalása után elmentünk Martin-nal bekapni egy Burger King szendvicset, majd rövid internezetés után a hostel alatti Globe Bar-ban iszogattuk este 11-ig. Itt elég jó kis party alakult kis egy idő után és ráadásul még ingyen vodkanarancsokat is osztogattak de mivel fáradtak voltunk, így 11 után felvonultunk aludni.

Első napi megfigyelés Új-Zélandról: A belvárosi kereszteződésekben (legalábbis Aucklandben) a gyalogosoknak 4 irányú zöld van, azaz keresztbe is át lehet kelni az úton. Ez poén.


Most pedig írok egy pár szót Új-Zéland történelméről, általános tudnivalóiról is, annyira belejöttem már az óceániai szigeteken ebbe a mesélésbe, hogy gondoltam nem árt egy kis info itt sem. Lássuk csak tehát...

A legenda szerint Új-Zélandot egy Polinéziából származó Kupe nevű hajós fedezte fel i.sz. 800 körül. Érkezésekor gondosan "bevizsgálta" a két hatalmas szigetet, majd hazatért Hawaiki szigetére (ami ma vszínűleg Ra'iatea Francia Polinéziában). Mivel az újonnan felfedezett föld fölött hosszú fehér felhők úsztak, ezért Kupe felesége a szigeteket Aotearoa-nak nevezte el. (Azaz "A hosszú fehér felhők földje.") Egy másik legenda szerint i.sz. 1350-ben egy ún. "Nagy Vándorlás" alkalmával hajózott ide a ma már Maoriként ismert nép Polinézia egyes szigeteiről. Tárgyi leletekkel bizonyítottan a legközelebbi feltételezés mégis az, hogy az i.sz. 1000 körül jöttek ide polinéziai és melanéziai népek, közülük is a "Lapita" népként ismert új-kaledóniai népcsoport, akik szinte az egész csendes-óceáni szigetvilágot ellepték termékeny föld és nyugodt élet reményében. Ez sikerült is nekik, mivel a föld rengeteg kincset és élőlényt rejtett. Az ekkori Új-Zéland / Aotearoa földjén ugyanis számos olyan állat (emlős / madár) élt, melyet a korai telepesek a kipusztulásig vadásztak. (Ezek közül is a legismertebb egy 3m magas Moa nevű madár volt, melynek csontváza megtekinthető Wellingtonban a Te Papa múzeumban.) Az Aotearoa-ra betelepült népek aztán egyre többen lettek és egy idő után már egymás területéért kezdtek el harcolni, melynek eredménye többszáz éven keresztül folytatott hosszabb-rövidebb háborúzás, kannibalizmus és csúnya gorombaság lett. :)

Aztán egyszer csak 1642-ben megérkeztek az európaiak. Az első hódító egy Abel Tasman nevű holland tengerész volt, aki mindössze néhány hetet töltött a Déli-sziget északnyugati csücskében és ő adta az ország nevét is, elnevezve azt "Nieuw Zeeland"-nak szabadon egy már létező holland provincia, "Zeeland" után. Ő persze még azt hitte, hogy a hatalmas "Déli kontinenst" fedezte fel, s anélkül hagyta el ezt a földet, hogy valóban kiderítette volna, hogy hova is jött igazából. (Az 1600-as évek európai kozmológiája szerint azt hitték a tudósok, hogy az északi kontinenst valószínűleg egy déli kontinens léte tartja egyensúlyban.) Abel és a hollandok után a híres brit hajós James Cook következett az "Endeavour" nevű hajóján 1769-ben aki néhány hónapos felfedezőkörút után rájött, hogy ez nem a csodás "Déli kontinens", így aztán a Brit királyi koronának követelte a földet, majd továbbhajózott Ausztrália felé. Az európaiak megjelenésével sok-sok betegség és kór is érkezett a szigetekre, valamint rengeteg fegyver, melyek birtokba vételével a Maorik olyan szinten elkezdték egymást kiirtani, hogy az 1830-as évekre a népességük drasztikusan alacsonyra csökkent. Az európai kultúra és a kereszténység egészen pontosan 1814-ben érkezett meg Új-Zélandra, egy Samuel Marsden nevű misszionárius személyében. Az ő és a brit korona kitartó "hadjáratának" az lett az eredménye, hogy a Maorik tradíciói is visszavonhatatlanul megváltoztak, s egyes elemek teljesen eltűntek ebből az egyedülálló kultúrából. ("Bravó" Britek, well done!) A kultúrák egyre vegyesebbé válását persze a keresztházasságok is igencsak elősegítették (azaz a maori nyelven Pakeha-nak nevezett brit bevándorlók aotearoaiakkal házasodtak), de ezek ellenére az ellentét és az ellenségeskedés megmaradt a Maorik és a Britek között. A hatalmas keveredés-kavarodás kibogozására aztán 1840-ben a Brit Korona aláírt egy békeszerződést a Maori néppel. Ez a szerződés a híres "Waitangi treaty", melyről későbbiekben még írni fogok a "Whangarei és Northland" szekció alatt. A békeszerződést persze a maorik nem vették végérvényesnek és a XIX. század második felében még rengetegszer fellázadtak a britek ellen. Ez volt az az időszak, amikor az ország (főleg a Déli-sziget) mezőgazdasági szerepe egyre inkább előtérbe került. Új-Zéland a késői XIX. században Anglia távoli farmjaként volt ismert és az itt termesztett növényekből és tenyészett állatok húsából rengeteget exportáltak Európába a helyi gazdák. A gazdasági fellendülés következtében politikailag is megszilárdult a helyzet, s Új-Zéland 1856-ra saját kormánnyal rendelkező Brit gyarmattá vált. (Érdekesség, hogy egy Kate Sheppard nevű asszony a világon először itt vívta ki a nők szavazati jogát 25 évvel a Britek és az USA és 75 évvel Svájc előtt!) A politikai és gazdasági stabilitás a bevándorlók hullámát is magával hozta, azonban a Maorik száma még ekkor is egyre csak csökkent és 1900-ra elérte a 42 ezer fős alacsony rekordot. Új-Zéland az I. és II. világháborúkból is kivette a részét, több ezer katonát küldött harcba az ország a britek oldalán. Na hja, ekkor még mindig Brit gyarmat volt a föld, teljes függetlenségét 1947-ben nyerte el (bár Ausztráliához, Fiji-hez és még egy jó pár országhoz hasonlóan, a mai napig a Brit Nemzetközösség része) az ország. 1971-ben aztán egy csendes-óceáni "Pacific Forum" nevű szövetséghez is csatlakoztak a kiwik. A mai Új-Zéland egy európai szemmel nézve is nagyon modern ország, kicsit Angliára emlékeztető (vajon miért?), bár egyes dolgokban még mindig nagyon el vannak maradva. Ezekről később részleteiben írok egy, s mást.

Földrajzilag annyit érdemes tudni erről a két nagy (+ több apró) szigetnyi országról, hogy É-D irányban 1600 km a kiterjedése, az Északi-sziget 115 ezer, a Déli-sziget pedig 151 ezer négyzetkilométer területű. Geológiai szempontból Új-Zéland egy abszolút gyöngyszem, ugyanis az északi-sziget átlósan keresztbe teljes egészében egy vulkanikus talaj. Kismillió helyen tör a felszínre termálvíz és mindenféle gázok, s a vulkáni tevékenység is igen aktív. A déli-szigeten pedig két hatalmas tektonikus lemez találkozásának köszönhetően pl. az ország Déli-Alpok hegylánca évente 1 cm-t emelkedik (az baromi sok!) és a lemezmozgás miatt az egész sziget kelet felé tolódik. Az ország időjárása a Brit-szigetekéhez hasonlít egy kicsit, bár a nyarak szárazabbak és melegebbek itt, mint Európában. A déli-sziget egy különösen érdekes vidék, ugyanis itt a keleti és nyugati oldalnak teljesen különböző az időjárása. Ha a nyugati parton esik, a keletin általában szárazság van és napsütés. Mivel azonban általában a nyugati oldalon esik (évente 7500 mm!!!), ezért a keleti oldal jóval szárazabb (évi 330 mm csapadékkal). Új-Zéland 14 Nemzeti Parkkal rendelkezik de ezen kívül rengeteg egyéb természetvédelmi terület is van az országban. A környezet megóvására hozták létre a Department of Conservation nevű állami szervezetet, mely a parkokat is felügyeli és állandó természetvédelmi projekteken dolgozik az eredeti flora és fauna esetleges visszaállítására. (Ez derék tőlük.)

Mesém befejezéseként még annyit, hogy az ország jelenlegi népessége kb. 4-4,5 millió ember (és ez egyre csak növekszik, ugyanis az elmúlt néhány évben rengetegen települtek ide, főleg Ázsiából), melyekből 74% európai, 14% maori, a maradék pedig mindenféle polinéziai és ázsiai népekből tevődik össze.

Az alapkérdés itt is felmerült érkezéskor, vajon hogyan érdemes Új-Zélandot körbeutazni? Mi a legjobb, legolcsóbb, legegyszerűbb módja a kellemes és izgalmas ismerkedésnek? A válasz itt már nem annyira egyszerű mint a 3. világban, itt ugyanis a lehetőségek száma jóval több. Egy pár szóval írok arról, hogy milyen komoly is a közlekedési rendszer. Legegyszerűbb ugye a saját autó. Ezt aukciókon, autópiacokon való vásárlással össze lehet hozni de ebben az esetben meg van annak a veszélye, hogy az ember egy roncsot vesz, ami a végén rajta marad. Ha viszont nem marad rajtad és sikerül továbbadni a gépet a vételi árért, akkor nagyon olcsón kijön a kirándulás. A másik saját autós megoldás a bérautó, s ez Új-Zélandon nem is drága mulatság, mivel egy jó minőségű szinte új autót már 30 dollár / nap díjért ki lehet bérelni, s hosszútávra ez még kevesebb is lehet. A 91-es oktánszámú benzin literenként átlagban 1.22 NZD, ami kb. 165 Ft. Rövid kalkuláció után kiszámoltam, hogy 2 ember esetén már egy bérautóval is olcsóbb beutazni ezt az országot, mint egy országot behálózó buszjeggyel. Persze van még egy megoldás a buszozás helyett, ez pedig a stoppolás, vagy más egyedül utazók autójában való továbbhaladás. A stoppolás esetén ugye egyszerű a képlet csak itt az út szélén dől el, hogy továbbjutsz-e vagy sem. Ez Új-Zélandon állítólag egész biztonságos megoldás. A másik dolog az az, hogy hostelek üzenőfalán kitesz az ember egy cetlit, hogy "lift wanted" (vagyis "fuvar kerestetik") amiben leírod, hogy hová mész és hogy hajlandó vagy beszállni a benzinköltségbe. Ez sok esetben működik, mert ha van hely az autóban, akkor az ugyanabba az irányba haladó tulajdonosok a benzinköltségen spórolnak egy kicsit és ez nekik is jó. Ez utóbbi pedig fordítva is működik, azaz sokszor üzenőfalakon lehet fuvart felajánló felhívást találni. Ez utóbbi két megoldásnak az egyetlen hátulütője az, hogy egy 2 hónapra tervezett kirándulás 3 hónapba is beletelhet az egyes fuvarok kiszámíthatatlansága miatt.

De mik is az országot behálózó speckó buszjegyek? Először is vannak a rendes távolsági járatok, melyek egyedül a Nemzetközi Diákra adnak kedvezményt, de még így is nevetségesen drága tarifáik vannak. (Egy 4-5 órás út 43 dollár, kedvezménnyel együtt) Ezen kívül a legnépszerűbbek a tervezett útvonalon haladó ún. turistahálózat buszai. Ezek nevei: Kiwi Experience, The Magic Bus és a Stray Bus. Eme 3 társaság buszai egy adott, egymáséitól nem sokban különböző - az egész ország legnépszerűbb városait és parkjait összekötő - útvonalon közlekednek szinte minden nap és a lényegük, hogy "hop on, hop off" módszerrel működnek, azaz bármikor és bárhol leszállhatsz róluk vagy felszállhatsz rájuk az adott útvonalon. Az előre megvásárolt "útvonal csomagok" meghatározott árkategóriában mozognak és a jegyek 12 hónapig érvényesek. Az egyetlen kikötés, hogy csak 1 irányba lehet a jeggyel haladni. Az előnye ezeknek az utaknak az, hogy pihenéssel teli az utazás, idegenvezetettek az utak, apróbb kedvezmények vannak ilyen-olyan nemzeti parkokban és turistalátványosságok városaiban valamint az, hogy a hosteleket is befoglalják a sofőrök az emberkéknek. Ja és persze, hogy az egyedül utazók könnyen ismerkedhetnek, ami azért nagy előny. A hátránya viszont az, hogy folyamatosan úgy érzed magad mint egy osztálykiránduláson, soha nem vagy igazán szabad, 1-1 helyre érve folyamatosan egyéb rövid távú közlekedésre is költened kell és csak arra mehetsz, amerre a busz megy. Nincs random megállás és levegőzés az út szélen - amikor csak akarod! - és állandóan előre kell tervezni, hogy mikor hova mész, mert a buszokra 48 órával a tervezett időpont előtt be kell foglalni a helyet. (Nem beszélve arról, hogy a buszok mindig reggel 7 óra körül indulnak 1-1 városból, így a továbbmenés napja MINDIG koránkelős.) A legcikibb viszont sokszor az alkoholizmust és őrült bulikat erőltető 18 éves generáció (amin én már ugye túlvagyok) és én egy Új-Zéland szintű természeti csodákkal teli országot nem ilyen társasággal szeretnék látni. Ezért volt számomra hatalmas dilemma, hogy mit is csináljak. Egyedül ugyanis a legolcsóbb a buszozás, viszont ha találnék 1 jófej embert legalább már vehetnénk vagy bérelhetnénk egy autót és akkor miénk a világ!!! Na, majd meglátjuk, hogy mi lesz...

Folytatás: Auckland elõször (2004.10.10. - 10.14.)



Home  - Napló  - Új-Zéland

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)