Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Auckland
Whangarei
Whitianga
Rotorua
Taupo
Tongariro N.P.
Napier
Wellington
Picton & Blenheim
Abel Tasman N.P.
Kaikoura
Arthur's Pass N.P.
Westland N.P.
Queenstown
Fiordland N.P.
Invercargill
Dunedin
Mt. Cook & Lake Tekapo
Christchurch
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Whitianga és a Coromandel-félsziget

Indulás a 6 hetes közös kirándulásunkra: A Coromandel-félsziget az első állomás
2004-10-26
Reggel 7-kor keltünk Helennel mert a hostellel szemközti parkoló 8-tól már fizetős volt, így addigra már el akartunk készülni. Gyorsan megreggeliztünk és összepakoltunk, majd berámoltuk a táskáinkat az autóba. s vártunk a srácokra. Fél 9 és 9 között be is futottak mind a ketten, Auckland időjárása ezen a reggelen borzasztó volt, csakúgy szakadt az eső, mint ha dézsából öntenék. Nem is kellett nekünk ennél több, hogy még jobban elvágyjunk innen. Amint berámoltunk az autóba, azonnal el is hagytuk Új-Zéland legnagyobb városát. Induláskor véletlenül az észak felé tartó sávba soroltunk be, így akarva-akaratlanul még egyszer átmentünk a Harbour Bridge-en (Kikötő-híd) de aztán sikeres megfordulás után fél órával később már dél felé nyomultunk.

Első megállónk 1,5 órával az indulás után a Coromandel-félsziget délnyugati csücskében található Thames városában volt. A Coromandel-félszigetről annyit érdemes tudni, hogy Aucklandtől kb. 80 km-re nyugatra található, egy sűrű erdőkkel és hatalmas völgyekkel tagolt vidék, s a gazdag aucklandi kiwik első számú üdülőhelye. A félsziget tele van csodás homokos és sziklás tengerparti szakaszokkal, így van hol kikapcsolódni és a tenger által nyújtott szórakozási lehetőségek között válogatni. Mi 1-2 napot terveztünk ide maximum, de hogy pontosan mit akartunk megnézni, azt még Thames-be érkezve sem tudtuk. Csak mentünk a folyással és kész. Thamesben már szerencsére nem esett az eső, így kényelmesen körbesétálhattuk az aprócska belvárost. Egy időre a városka egyik fából készült templomában kötöttünk ki, ahol egy kellemeset dumcsiztunk egy már 49 éve itt élő eredetileg az angliai Birmingham városából származó hölggyel (ugye Helen is birminghami, szóval ez poén volt), majd elballagtunk egy pékségbe és falatozunk egyet jófajta hússal töltött pitékből. Neil egy kínai boltban még útközben beszerezte az utunk kabaláját is, egy aranyszínű macit, melyet Twinkletoes-nak neveztünk el. ("Csilingelő lábbujak" magyarul) A pitézés után aztán visszaszálltunk az autóba és tovább folytattuk az utat. Az idő sajnos továbbra is borongós és szemerkélős volt, így nem igazán élvezhettük a Coromandel-félsziget csodálatos sziklás tengerpartjának látványát de hát nem lehet mindig szerencsénk az idővel. Második pihenőnk Coromandel városkában volt a sziget északi vége felé, itt mindössze egy fél órát sétáltunk. Eredetileg tenni akartunk 1-2 körsétát a város körüli ösvényeken de az idő továbbra is ramaty volt, így inkább továbbálltunk az aznapi végállomásunk, Whitianga felé.

Whitianga a Coromandel-félsziget legnagyobb és egyben legnépszerűbb városa is, a legtöbb turistáknak szánt látnivaló a várostól viszonylag közel található. Coromandelből kb. 1 óra alatt vezettünk le ide a ködös esős hegyeken keresztül és megérkezés után sikeresen bejelentkeztünk a Bay View Backpackers hostelbe. A szálló tulaja egy elég morci tag volt, aki a vendégszeretet kimutatása helyett azonnal a regulációkkal kezdte, de persze minket ez nem érdekelt. Szerencsénkre egy olyan "dormitory"-ba tettek be minket, aminek szinte privát konyhája volt, így teljesen otthonos érzésünk volt már az első úton lévő északánkon. Mivel másnapra jó időt jósoltak és a morci tulajok ellenére tetszett nekünk a hely, így már 1 órával az érkezés után kitaláltuk, hogy itt bizony 2 éjszakát maradunk. Ennek szellemében már nem is csináltunk semmit aznap, hanem csak bevásároltunk egy közeli szupermarketbe, pihiztünk és beszélgettünk. Shauly fincsi vacsit főzött, melyhez zöldségszeleteléssel és egyéb preparációs munkákkal mi is hozzájároltunk egy kicsit. A vacsora elfogyasztása közben aztán azonnal rájöttünk mindannyian, hogy Shaulyval megfogtuk az Isten lábát. Annyira finom vacsit kanyarintott a manus, hogy még a lábujjainkat is megnyaltuk utána. Ááááá. Meg is egyeztünk abban, hogy innentől fogva mindig főzni fogunk mert ilyen jó kaját ennyire olcsón csak így tudunk üsszehozni, enni meg muszáj. Shaulyt egyébként az aucklandi Queen's Street Backpackers nevű szállásán az őt a kinézete miatt Jézusnak elnevező ír srácok után mi is csak Jézusnak hívtuk (azaz angolul kiejtve Dzsízösz-nek), s ez már így is maradt örökre. (Mindazonáltal a jólelkű keresztény és katolikus olvasóimra való tekintettel mégiscsak Shauly-ként fogok az izraeli cimborámra hivatkozni a naplómban.)

Vacsora után aztán mindenki megnyugodva ült le a társalgó kényelmes kanapéjára és jókedvű beszélgetésbe kezdtünk. Én a naplómból pótolni akarván egy kicsit elővettem az iBook-omat és nekiláttam a "melónak". Alighogy nekikezdtem dolgozni, a számítógépecském elkezdett lefagyogatni, majd a 4. újraindítás után megadta magát. Ekkor még nem fogalmam sem volt, hogy mi lehet a baja, de azért megijedtem egy kicsit. Mitöbb, nagyon elkeseredtem, mert azt hittem, hogy a gépnek most már tényleg vége. Főleg azért, mert már nem akartam többet költeni erre a kis laptopra. Elég volt és kész! Elrohantam internetezni egyet azért és az új-zélandi Apple szervízközpontot felhívtam. A telefonos szakember - egy bizonyos Chris nevű csavó - nagyon kedves volt és a gép 1 éves garanciájának lejárta ellenére soron kívül és ingyen segített tanácsot adni. Elmondása szerint ezt nem tehette volna meg, de megértette a problémámat és a helyzetemet, így megtette amit lehet. Nagyon hálás voltam neki a telefon letételekor és rájöttem, hogy vannak még jó emberek a világon.

A kedvező és megnyugtató szervíztelefon ellenére baromi felzaklatva aludtam el és még rémálmaim is voltak, ami miatt hajnali 4-kor felébredtem és 1 óráig nem bírtam aludni. Grrrrrrrr.

Egész napos kirándulás Whitianga környékén
2004-10-27
Csodálatos reggelre ébredtünk. A nyugtalan éjszakám ellenére vidáman reggeliztem meg a privát teraszunkon. Most "először" vettem észre, hogy az "apartmanunk" a meseszép whitiangai-öbölre néz, mely fehér homokos tengerpartjával és hatalmas, félelmetesen szabályos pálmafáival úgy nézett ki, mint a tökéletes képeslap. Meg is győztem magam, hogy most örülnöm kell ennek és hagyom a szomorkodást másnapra. Reggeli után még elmentünk Helennel internetezni egyet, ahol is kiderítettem, hogy az Apple Computernek a másnap útba eső Tauranga nevű városban is van egy hivatalos szervízközpontja, azaz nem kell visszamennem Aucklandbe, hogy egyáltalán kiderítsem, hogy mi a gép baja. Ennek különösen örültem, így 11 óra magasságában már igazán jókedvűen indultunk el a környék legfontosabb 2 látnivalóját lecsekkolni.

Az első látvinaló a Whitiangától 45 percnyi vezetésre délre található ún. Hot Water Beach (azaz "Forró vizes strand") volt Hahei városkájától délre. Ezen a helyen csodával határos módon a tengerpart homokja alatt 1 méterrel számos helyen égetően forró termálvíz bugyog. Mivel a tengerpart csak apály idején látogatható, ezért egy meghatározott időben kellett odaérnünk, hogy esélyünk legyen ezt a ritka "csodát" megtapasztalni. Sajnos odaérkezésünkkor már vagy 20-30 ember ásóval a kezében vályta ki a gödröket, így valahogy mi elvesztettük a lelkesedést az egész iránt de azért megnéztük és megtapasztaltuk, hogy egy kis munkával tényleg forró termálvízhez jut az ember és ha nem lenne ekkora turistalátványosság az egész, akkor még a legnagyobb stenk kategóriába is szívfájdalom nélkül besorolnám ezt a "mutatványt". A sok vigyorgó és ujjongó turistával egy kicsit illúzióromboló volt a látvány. A termálvizes tengerpart után aztán visszasétáltunk az autóhoz és elkocsikáztunk a 9 km-re északra található Cathedral Cove-hoz.

A Cathedral Cove a Coromandel-félsziget egyik már szinte jelképpé vált "csodája". Hogy magyarul pontosan hogy mondják a "cove"-ot (ejtsd: "kóv") , azt most nem tudom, de mindenesetre a "cove"-ok sziklákkal vagy magas domboldallal körbevett elzárt kis tengeröblök és az anglomán világban a tengerparti szakaszok leírásakor gyakran használt kifejezés. Szóval a Cathedral Cove-nak az a különlegessége, hogy oda is csak apály idején lehet eljutni, mégpedig egy óriási szikla alatt az évmilliók munkája során létrejött "alagúton" keresztül a gyalogösvényen is megközelíthető Mares Leg Cove felől. A Mares Leg-öblöcskébe egy fél órás kellemes sétával jutottunk el a parkolóból, majd mivel még mindig bőven időben voltunk az apályt illetően, így az alagúton átsétálva a Catherdal Cove homokos tengerpartján még szinyeltünk is egy órát a délutáni ragyogó napsütésben. Ez utóbbi maga volt a legnagyobb stenk. :) A pihenő után aztán visszasétáltunk az autóhoz, majd 40 perc alatt hazakocsikáztunk Whitiangába.

A délután hátralévő részében egészen este 6-ig csak dumcsizgattunk és szinylegettünk a hostelben. Mivel az idő még mindig csodálatos volt, így kitaláltuk, hogy teszünk egy sétát. A Whitiangai-öböl egy érdekes formációt öltve egy viszonylag szűk szakaszon hosszan benyúlik a szárazföldbe, s mivel ezen a benyúláson át a mai napig nem épített senki sem hidat, ezért a túloldalra csak személyszállító komppal lehet eljutni. Ez oltári nagy poén, ugyanis ha az ember autóval akarna eljutni a szemközti partra (ami kb. 300 m-re lehet), akkor az egész benyúló tengeröblöt körbe kéne autózni, ami legalább 1 óra és vagy 60 km. Mivel a komp csak 1 dollár volt fejenként ezért mi nem is gondolkoztunk, hogy melyiket kéne a kettő közül választani. 6 után kiballagtunk tehát a kompkikötőbe és 4 perc alatt áthajóztunk a szemközti félszigetre. Itt egy 1 órás sétát tettünk egy pár km-rel arrébb lévő hegy tetejére az ún. Shakespeare Cliff-hez, ahol fényképeztünk egy kicsit, majd megvártuk a naplementét és fél 9-re visszasétáltunk a komphoz.

A szállásra 9 előtt értünk vissza. Shauly ismét kanyarintott a csapatnak egy mennyei vacsorát, melynek elfogyasztása után még beszélgettünk egy kicsit, majd kidőltünk mint a nyulak. Ez a nap eseménydús volt, mozgással teli és vidám. Remélem sok ilyen napunk lesz még.

Folytatás: Whakatane & Rotorua (2004.10.28. - 10.30.)



Home  - Napló  - Új-Zéland  - Whitianga

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)