Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Sao Paulo
Rio de Janeiro
Ilha Grande
Ouro Preto
Porto Seguro
Lençóis
Recife
Natal & Pipa
Salvador de Bahia
Foz do Iguaçu
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Rio de Janeiro

Rio de Janeiro: 1. nap
2004.01.21.
Reggel 8-kor felpattantak a szemeim, mint a söröskupak. Indult egy újabb nap!!!! Kiadós reggeli és egy kis emailezés után elindultam megmászni a Cukorsüveget. (Nem cukros üveg, Cukorsüveg... Hehe) Na jó, nem megmásztam, hanem a Livia anyukája (Luisa) elvitt a drótvasúthoz, ami 2 lépcsőben visz fel a hegytetőre. Első lépcső az a "Morro da Urca" és a második a "Pao de Acuzar", vagyis a Cukorsüveg. Már reggel is fincsi kis 25 fok volt de mire feljutottam a csúcsra, a hőmérséklet félkúszott 30-ra. Ragyogóan szikrázó napsütésben érkeztem meg a Cukorsüveg tetejére, ahonnan a panoráma egyszerűen lenyűgöző volt. A város felé nézve balra a híres Copacabana, szemben a Krisztus a hegytetőn, jobbra pedig a Guanabara-öböl. Körülbelül 2 órát töltöttem odafent, s habzsoltam a látványt szívlapáttal befelé. Egyszerűen csodálatos, hogy mire képes természet. A Rioi öböl leírhatatlanul gyönyörű. Azon gondolkodtam, hogy én EZT akarom a hálószobámból látni mostantól fogva, de aztán rájöttem, hogy nincs is konkrét hálószobám csak átmeneti (és ezekből a "hálószobákból" az elkövetkezendő 1 évben lesz még kb. 300) és mellesleg a világon SENKINEK nem ez a kilátása a hálószobájából, szóval akkor nekem se gáz ha nem az. :)

A délután folyamán Luisa segítségével kaptam egy teljesebb képet arról, hogy milyen is Rio, hogy vannak az öblök, beach-ek egymás mellett. Végigkocsikáztunk a Copacabanán, aztán az Ipanemán, majd Leblanc-on, s végül Barra-n, ami már a Riói belvárostól legalább fél órányira van. Ezek mind híres tengerpartok. Vagyis beach-ek, az sokkal érthetőbb. :) Rio földrajzi helyezkedése maga a mese. Hegyek, völgyek, tenger, amit akarsz. Rio egyebként nem egy veszélytelen város, tele van ún. FAVELA-val, ami jómagyarul kb. nyomornegyed. (Az érdeklődők figyelmébe ajánlok egy tavaly készített brazil eszetlenül jó mozifilmet, ami pontosan a rioi nyomornegyedek világáról szól, s az a címe, hogy "Cidade de Deus", azaz az "Istenek Városa". Szerintem otthon is adják, érdemes megnézni. ) Ezek a favela-k nappal elég csendesek de éjszaka megindul a sötét világ, így fehér embernek nem is ajánlják, hogy oda menjen. Még nappal sem. Szóval ezt én is kihagyom. Este fél 8-ra értünk haza az egész délutáni kocsikázásból, utána vacsi, tévénézés, majd bepunnyadás következett. Yeah. :) Bulizni kelle már, de olyan lusti vagyok mint Gombóc Artúr. Na talán majd holnap...

Rio: 2. nap
2004.01.22.
Felhős napra ébredtem elég korán. Vakáció van, de Rio méginkább, szóval aludni csak amennyit muszáj. Reggeli után bedzsaltam a Copacabana-ra (ez nem csak a beach, hanem a városrész neve is), hogy találkozzam S. Csabi cimorámmal. Csabit január 20-i riói érkezésemkor azonnal felhívtam, hogy megjöttem az őshazába, s megbeszéltünk, hogy hamarosan összefutunk. De ki is S. Csabi? December végén még egyszer egy hideg téli napon (aminek barátságtalan időjárására most már csak nyomokban emlékszem, hehe) benéztem cimborákkal egy sörre a Fészek Klubba. Ott találkoztam 1-2 ismerős arccal, köztük K. Pali cimborámmal, aki az esti pendülésre magával hozta Csabit. Ennek az ismeretségnek köszönhetően beszédbe elegyedtünk mindnyájan és kiderült, hogy Csabi a tél hátralévő részét Rióban fogja tölteni, mégpedig néhány héten belüli indulással kezdődően. Közös céllal és helyszínnel terveztett telelésünk nagy örömére azonnal telefonszámot és e-mail címet váltottunk, majd megbeszéltük, hogy Rióban kontaktolunk. ÁMEN.

Rövid keresgélés után megtaláltam Csabit a Copacabana melletti Leme városrész egyik utcájának 9. emeleti apartmanjában, amit 2 hónapos brazíliai pihenésére vett ki. Kellemesen megreggeliztünk (én már másodszor), majd fogtunk egy helyi buszt és elindultunk felfedezni a modern riói belvárost. A buszozás Rióban maga a kaland. Itt ugyanis az összes busz privát kézben van, s így keményen törekszik arra minden busztársaság, hogy minél több utast szállítsanak egy nap. Buszmegállókban (és azokon kívül is) kézfelemeléssel intik le az emberek a buszt (és az tutira megáll, mert minden utas ugye plusz 1,50 brazil reál = kb.120 Ft) és több utas = több lóvé alapon mindenhol képesek megállni. A buszok közepén van a jegyárus egy forgóajtóval, s ugyan a busz elején is le lehet ülni, leszállni csak hátul lehet, így a jegyárusnál a fizetést senki nem ússza meg. Előbb vagy utóbb tejelni kell. A busztársaságok egy része menetrend alapján üzemelteti járatait, a poén még is az, hogy a buszsofőrök megtett körönként kapják a fizetésüket, s így ha lehet, úgy rallyznak a buszokkal, hogy a Párizs-Dakar ahhoz képest ekés szántás lovakkal.

Szóval a riói belváros. Hát, nem nagy cucc. Modern épületek, koszos utcák, óriási kontrasztok. Régi, koloniális épülettömbök között 1-1 szocreál kinézetű 30 emeletes betontömb, majd egy lepukkant templom. Érdekes, de nem varázslatos. Ha finom akarnék lenni, kb. annyira megkapó látványt nyújt elsőre, mint egy narancssárga csíkos rózsaszín blúz halvány türkiszkék szoknyával és sötétbarna zoknival egy kopasz nőn. Rió nem a modern belvárosának köszönhetően lett híres, az tuti bár egynéhány épülete meglehetősen impozáns, mint pl. a színház. Természetesen a belvárosnak ugyanúgy megvan a latin hangulata mint más latin-ameriai nagyvárosnak, szóval ezzel nem volt gáz. Néhány órás sétafika után visszatértünk Csabi kéglijébe pihizni. A délután hátralévő részében további gyalogos városnézést "préseltünk" a programba egy kis helyi buszozással tarkítva, s ezt végül egy Ipanema Beach-i naplementével koronáztunk meg. Az este folyamán még végigsétáltunk a 4,5 km hosszú Copacabana Beach-en, s pihenésképpen megálltunk 1-1 hideg söröcskére, s próbáltunk ismerkedni helyiekkel, hátha adnak tippet, hova merre hogyan mit muszáj Rióban megtenni. Hát, nem nagyon adtak. Azsebaj. :)

Jó fej manus ez a Csabi, ő is ilyen mindig vidám srác, mint Zoli barátom, az öreg Papó. Sokat beszélgettünk a dolgok megközelítéséről. Pl. nem nagyon értette, hogy miért jó nekem egyedül menni (ami helytelen feltevés, mert állítólag a Földön még él legalább 5.999.999 ember) mert szerinte a magányban az ember néha olyan elesett lesz és szomorú és neki ez vakációzás alkalmával nem jönne be. Mivel Csabi egyedül jött Rióba, gondoltam megkérdezem, hogy mivel orvosolta a magányát (és az abból származó időnkénti szomorúságot), mire azt válaszolta, hogy ennek ritka előfordulásakor mindig csak leszaladt az internetkávézóba 1 szál pólóban és shortban és megnézte az otthoni hójelentést... :) Hát igen, minden viszonyítás kérdése...

Közel 10 km-es napi gyaloglás után este 11 körül tértem "haza" Liviáékhoz, s útközben meg élveztem a Copacabana-Urca rallyt, közvetlen közelről.

Rio: 3. nap
2004.01.23.
Már megint egy felhős nappal indítottam. :( Szokásos reggeli&dumcsi után ismét Csabihoz indultam. Kitaláltuk, hogy ma is félelmetes vidámkodást rendezünk, mert az jó. A napi kirándulást a Rióhoz tartozó Parque National de Tijuca-ba terveztük, ami a Copacabana betondzsungelétől légvonalban 5 km-re eső valódi dzsungel. A buszmegálló felé menet beugrottunk levágatni a hajunkat, s ezt helyi jókedélyű fodrászmesterek villámkezeinek következtében rövid idő alatt le is tudtuk. Ezt követően körbetömegközlekedtünk a fél várost, hogy odajussunk a parkhoz.

A Tijuca Nemzeti Park nagyon szép de valószínűleg nem a világ legstenkebb dzsungelparkja; mindenesetre trópusi növények, vízesések, patakok, különleges csicsergések, kurrogások és ciccegések tették az élményt kalandosabbá, s ez a néhány km-re lévő copacabanai kavalkáddal szemben egy óriási kontraszt volt. Pár óra "túrázgatás" után megpihentünk és megvacsoráztunk egy étteremben a hegytetőn. Ja, igen, ez a park közvetlenül a Corcovado hegy mögött van (aminek a tetején a Krisztus-szobor emelkedik), s ennek köszönhetően kellemesen dimbes-dombos. Vacsora közben néha meg-megjelent 1-1 kolibri, akik az étterem teraszának keresztgerendájára erősített madáretető (???)-höz jöttek, s egy mosómedvéhez hasonlító hosszúorrú emlős is tiszteletét tette. Vacsizás közben egykettőre összebarátkoztunk a mellettünk lévő asztalnál ülő helyi brazilokkal, akik a végén visszavittek a városba és elláttak minket 1-2 tanáccsal, hogy miket érdemes ÉK-Brazíliában csinálni. Kiderült, hogy az egyikük egy gitártanár manus, aki ráadásul még egy 6 tagú énekegyüttest is vezet, s ígéretet kaptam, hogy küldenek egy CD-t amit most vettek fel és nemsokára megjelenik. Oh yeah, újabb ismerős a világban. :)

Leme-be való visszaérésünk után összefutottunk Elivel, a Sao Pauloban megismert izraeli sráccal, s söröztünk egy frankót hármasban. Figyelmetlenségből egy olyan bárba ültünk be (vagyis ki), ahol a jelenlévő kb. 40 lány közül 39-en legalább financiális juttatások ellenében szerettek volna bennünket megajándékozni egy "felejthetetlen" gyönyörcsomaggal. Hmmm, THANK YOU BUT NO, THANK YOU. Vagyis köszi nem. Megdumáltuk Eli-vel, hogy valószínűleg együtt megyünk majd tovább Rióból a következő héten. Sőt, még lehet hogy Csabi is velünk jön ha sikerül valakinek elpasszolni a már 2 hónapra kifizetett apartmant. STENK!!!! Ez a buli.

Haza ismét este 11 után tértem. Ez a nap is lement és csináltunk is valamit. :)

Rio: 4. nap
2004.01.24.
HÉTVÉGE!!! Végre nem dolgozom... :) Ennek örömére 10-ig aludtam aztán reggeli, s otthoni lustálkodás következett. Az idő még mindig felhős volt (már a 3. napja egyfolytában, kezdett elegem lenni.. GRRR.) Liviával délután 4-ig folytattunk filozófikus vitákat, majd elhatároztuk hogy elmegyunk Ipanemára sétálni, s kajcsizni valamit.

Néhány óra kellemes séta után megéheztünk. Ipanema legnevesebb étterme a Garota de Ipanema, ami állítolag a bossa nova brazil nagymesterének, a híres Antonio Carlos Jobimnak a kedvenc helye volt, s ebben az vendéglátóipari egységben született a hasonló című dal is, ami aztán világhírű lett és ma már az egyik legismertebb jazz standard. Szóval be is ültünk megvacsizini az említett egységbe de sajnos az utcán zenélő sambazenészek olyan hangosan verték a kongát, hogy falramászás és rosszízűen étkezés helyett otthagytuk az éttermet és egy nem messze lévő másikban vacsiztunk végül egy kellemeset. Ezt követően fogtunk egy taxit és hazamentünk pihizni. Úgy volt, hogy még bulizunk aznap de egyszerűen kidőltem. Nem volt mit tenni. Az ágy nyert. :)

Rio: 5. nap
2004.01.25.
Közel 10 óra alvás után reggel 9.45 körül felébredtem. Kint SÜTÖTT A NAP!!!! Már napok óta erre vártam, mert fel akartam menni a Corcovado hegyre a Krisztus szoborhoz, de borús időben a kilátás gyenge és várni akartam, hogy tiszta napos idő legyen. JEEEE, megtörtént. Bereggeliztem villámgyorsasággal, majd felhívtam Csabit és egyeztettünk, hogy mi a napi program.

Délután fél 2-kor már a kisvasúton ültünk a Corcovado felé. Rekkenő hőségben és szikrázó napsütésben nyomultunk a csúcsra. Maga a kisvasút egy majdnem ugyanolyan fogaskerekű, mint amilyen Budán is működik. Útközben a fák miatt nem sokat láttunk a városból de legalább jól szórakoztunk egy mellettünk utazó kb. 6 nyelven rendkívül jól beszélő riói orvos hülyéskedésein. Felérkezés után a fényképekről már világszerte ismert riói öböl és a Cukorsüveg festői szépsége fogadott bennünket. Az öböl és Krisztus hatalmas, méltóságteljes szobrának mesés látványát egyedül a négyzetméterenkénti 40 turista zavarta egy kicsit, ezért nem is töltöttünk hosszú időt odafent. Visszaindulás előtt még ittunk egy "Acai" (ejtsd:"aszaí") nevű italt, amit különféle gyümölcsökből készítenek és Brazíliában nagyon menő, fogalmam sincs hogy az adott gyümölcsön kívül miből készülő nedű de érdemes megjegyezni a nevét azok számára, akik esetleg ide terveznek utazni.

Eredetileg még az volt tervbe véve, hogy du. 4-kor a Marcanana stadionba megyek focimeccset nézni az izraeli cimborámmal (Eli) de sajnos az erős igyekezet ellenére sem sikerült a Corcovadoról időben leérni, így feladtam ezt a tervet. Mivel jó idő volt, gondoltuk legalább strandolunk egyet. Visszamenünk Csabihoz letenni a cuccokat, majd kidzsaltunk a Copacabana-ra. Mire kiértünk, sajnos már csak a felhőkön keresztül "pörkölt" minket a nap, s kezdett a levegő is hűlni, így már csak pihiztünk és söröztünk. Már sokan mondták, hogy a Copacabana az nem egy tiszta beach de sajnos tényleg igazuk volt. Ennyi koszt én még életemben nem láttam egy ennyire felkapott helyen. Esténként egy hatalmas brigád rengeteg tisztogatóautóval szedi össze a szemetet, hogy másnap legyen az embereknek gyomra kimenni a strandra. Hát, én biztos hogy azonnal kétszer mentem ki a Copacabana-ra. (Elõször és utoljára...:)Ipanema a hely, yeah. Hazaindulás előtt még kocogtunk egyet a parton, ami rendkívül jól esett. Jó ez a sportolás, rájöttem. Csak elkezdeni nehéz, mint minden mást is. :)

"Haza" késő este értem. Végre letudtam egy-két kötelező riói programot amit már napok óta terveztem de a rossz idõ miatt nem jött össze korábban. Mosollyal az arcomon aludtam el... :)

Rio de Janeiro: 6. nap - Kirándulás Niteroi-ban
2004-01-26
Reggel kivetélesen tovább lustiztam a szokásosnál. Interneteztem még egy kicsit, aztán elindultam Csabihoz dél felé. Fogalmam sem volt, hogy mi a napi terv de gondoltam majd csak kitaláljuk. Ez igy is lett. :)

Elhatároztuk, hogy átmegyünk megnézni Niteroi-t a Guanabara-öböl (amire riói-öbölként hivatkozom a képeken és egy bazi nagy öböl, órákba telne körbemenni rajta) túloldalán. Rio-ból Niteroiba át lehet menni hídon is de autó híján mi a kompot választottuk. A kirándulás célja egyébként egy Modern Művészetek Múzeuma volt, ahol brazil festőművészek rendkívüli modern alkotásai tekinthetők meg. Azt felejtettük el egyedül, hogy hétfő volt. Akkor ugyanis minden múzeum zárva van. Ááááááááá. Na mindegy. Legalább kimozdultunk és hajókáztunk egyet. Uzsonnáztunk egyet egy helyi plázában (ott ugyanis volt légkodni, kint meg döglesztő meleg - egyébként nem vagyok egy igazi plázabarát), s délután 5-6 körül visszaindultunk Rióba. Visszaérés után felszálltunk egy helyi buszra aminek az elejére ki volt írva, hogy Copacabana, gondoltunk majd hazavisz. Ezzel szemben lejöttünk a térképről, s egy teljesen ismeretlen helyre vitt a busz. Mondtuk a sofőrnek, hogy Copabana, meg beach (csajok, bikini, stb.), mire kiderült, hogy az ő hibájából adódott a probléma, ugyanis nem cserélte ki a jelet, hanem csak a busznak a számát. VISZONT eme mulasztást helyrepofozni akarván ingyenesen feltett minket egy másik buszra, ami viszont visszavitt a Copa-ra. Nem akarom kis hazánkat bántani de hogy egy ilyen mulasztást odahaza ilyen feltétel nélküli bocsánatkérő segítségnyújtással orvosolnák, hát, azt kétlem.

Copa-ra való visszaérkezés után találkoztunk Eli-vel (és újdonsült cimborájával Alex-szel, aki egy los angelesi csávesz) és söröztünk egy kellemeset. Érdekes dolog külföldiként egy Copa népszerűségével bíró beach mellett fogyasztani valamit, mert ezzel azt vállalja be az ember, hogy odajönnek hozzá lóvéért 5 percen belül legalább hárman.

Eli-vel elkezdtük tervezni a Rióból való kiutunkat és kitaláltuk, hogy egy rövid kitérőre még elindulunk visszafelé Sao Paulo irányába kb. 200 km-t, ugyanis Brazília egyik legcsodálatosabb szigete, az Ilha Grande ott található. Én már nagyon mennék északra de állítólag ezt nem lehet kihagyni, úgyhogy majd inkább kihagyok mást. Elivel arról is beszélgettünk, hogy mi lesz a Karneválra a program (ami Február 21-25 között van szerte Brazíliában), s azt javasolta, hogy mindenképp Salvador de Bahiába menjünk mert ott van AZ IGAZI STENK. Mondom jó. Vagy várjunk csak...!!! Nekem már Február 20-ra van repjegyem foglalva Florianópolisból (Dél-Brazília) Montevideóba (Uruguay). Szóval akkor azt meg kell változtatnom??? Valószínűleg igen, mert a karnevált kihagyni őrültség lenne, pláne Bahiában. De ha még egy hetet maradok, akkor nagyon elcsúszom, pláne, hogy az Iguacu vízesést nem akarom kihagyni, szóval Salvadorból oda kéne menni akkor és kihagyni a déli részt Brazilból, viszont Salvadorból Iguazuba legalább 2 nap az út busszal, az meg állati sok, szóval a VK repjegyemet kell akkor megváltoztatni. Ááááááááá. Kezdődnek a bonyodalmak. Azt mondják ebből még lesz egy csomó egy év alatt. Hát, akkor talán jobb ha megszokom. :)

Elitől és egyéb emberektől azt is megtudtam, hogy Uruguay-ban nincs semmi érdekes látnivaló és ők a helyemben azt is kihagynák... Ha meg végképp be akarok kukkantani, akkor Buenos Airesből 5 óra alatt Montevideoban vagyok. Hmm, akkor ezt majd meglátjuk...

Csabiék elmentek még bulizni de nekem nem volt kedvem. Lehet, hogy már öreg vagyok a bulikhoz. Egyszerűen Rió ide vagy oda, nincs sok kedvem egész napi mászkálás után egy olyan helyen táncolni hulla fáradtam, ahol nem ismerek szinte senkit, s a kapcsolatteremtéshez semmi erőm, a táncról nem is beszélve. Sz'a erre még rápihenek. :)

Gondolatokkal teli mentem haza este. Amikor az ember tervez, mindig közbejön valami. És ez így van rendjén. Ettől izgalmas az egész. (Jófej emberekkel együtt utazni meg fontosabb, mint pipálgatni országokat.)

Rio de Janeiro: 7. nap - Santa Teresa
2004-01-27
Bármennyire is próbálom lazán felfogni az ad-hoc döntéseket, azért néha meglepődöm rajta, hogy ez nekem sem megy annyira könnyen. Ebből kifolyólag tudat alatt piszkálta az agyam ez az új "útitervcsomag", s nem aludtam valami túl jól. Dehát ez még belefér.

Dél körül megint átmentem Csabihoz, hogy csináljunk valamit. Napi programnak Santa Teresa-t választottuk, ami Rió modern belvárosához egy viszonylag közel eső kerület, fent az egyik hegyen a Corcovado mellett. Rió egyébként körös-körül teli van kisebb-nagyobb dombokkal, hegyekkel, ez is teszi a fekvését olyan csodálatossá. A belvárosba érve bementem egy Varig irodába, hogy érdeklődjem a repjegy változtatásának kérdéséről, s azt mondták, hogy valószínűleg menni fog a dolog. Salvadorból Iguazuba sajnos már csak várólistán van hely de az én pozitív jövőbelátásommal ez kb. annyit tesz, hogy tutira lezsíroztam. :)

Santa Teresára egy ún "bondinho" (ejtsd: bondzsinnyu) visz fel, ami a XIX. század végi Európa nagyvárosaiban használt villamosra hasonlít mindenféle szempontból. Keskeny nyomtávú (asszem ezt így mondják) sárgaszínű kisvillinger fa székekkel aminek lehet az oldalán is lógni utazás közben, csakúgy mint San Franciscóban a streetcar esetében. Állati jópofa kis dolog. Ezzel utaztunk tehát közel fél órát fel a hegyre, majd visszasétáltunk a belváros felé. Santa Teresa egy régi kerület macskaköves utcákkal, régi kolóniális épületekkel és nem utolsósorban fekvésének köszönhetően csodálatos kilátással a városra. A hegyet favela-k tömkelege veszi körül, egyszerűen elképesztő, hogy Rióban mekkora a nyomor. Ez valahogy a képeslapokról meg az útifilmekből nem sugárzik át. "Persze miért is sugározná Ivánkám, te hülye! Akkor nem jönne ide ennyi turista.".... "Hmmm, ja tényleg".

A sétálgatást este 7-ig nyomattunk. Megbeszéltem Liviával, hogy aznap este együtt pörgünk, s mivel úgy volt, hogy ez lesz az utolsó riói estém ezért nem maradok ki sokáig, mint szoktam. Vacsi a családdal, dumcsi, aztán meg alvcsi. :) Ez pontosan így is történt. Azzal a különbséggel, hogy nem ez volt az utolsó riói estém, mert csak csütörtökön megyünk tovább. Szóval maradt még egyetlen nap, hogy bepótoljam, ami eddig Rióból kimaradt.

Rio de Janeiro: 8. nap - "Centro"
2004-01-28
Hozzám képest kora reggel elbuszoztam a Varig repülőtársaság irodájába mert tudnom kellett, hogy az előző nap kérvényezett változtatásomra áment mondanak-e vagy sem. Akkor ugyanis nem volt nálam a repjegy és azon van valami kód, amiből kiderül, hogy mit és mennyiért lehet megváltoztatni egy ilyen VK jegyen. A változtatás díját felemelték 25 dollárral (így ezt most egy "Benjamin" lesz - ami egy $100-os), hogy a fene enné meg őket. De legalább lehetséges a változatás ha a várólistáról felkerülök a gépre. Oh yeah. És ha sikerül, akkor spórolok 3 nap buszozást, ami egyébként ugyanennyibe kerülne. :)

"Hivatalos ügyeim" befejeztével azonnal dzsaltam át Csabihoz Copára. Felhívott minket a los angelesi Alex, aki jelezte, hogy hamarosan befut és jönne velünk kóborolni. Mire mindent összeraktunk és nekiveselkedtünk a kirándulásnak már délután fél 5 volt, így kitaláltuk, hogy elmegyünk a modern belváros mellett található "Centro" negyedbe, ami a régi riói városközpont. Nem mondom, hogy bármelyik közép és koraújkori európai városnak még a nyomába is jöhetne egy pillanatra ez a városrész, de azért egy fokkal impozánsabb a kolóniális épületeivel, mint az üzleti negyed. Sétáltunk egy nagyot, megnéztünk egy híres brazil személyiségekről készített fotókiállítást majd kellemesen elsörözgettünk. Hazafelé sötétedés után fél 8 körül indultunk, amikor két sarokkal arrébb óriási hangzavarra lettünk figyelmesek. Egy 70 fős ütőhangszeres szamba csapat gyakorolt a karneválra, élükön a vezetővel. A darab, amit próbáltak kb. 15 perces volt és elsöprő. Az utcán tátott szájjal örjöngő népség a ritmusra hihetetlenül bezsongott (hogy Fenyő Miki tollából idézzek) velünk együtt. El nem tudom egyelőre képzelni, hogy milyen lesz a Karnevál Bahiában, ahova fél Brazília készül. Egy biztos: felejthetetlen.

Este 8 után nem sokkal felültem a buszra és hazamentem Urca-ra. Útközben elmélkedtem a Rióban töltött hetemről. Visszagondolva nagyon jó volt. 8 nap alatt annyi minden történt, hogy tisztára úgy érzem, hogy itt voltam legalább 1 hónapot. Szereztem 1-2 új cimborát, kiismerem magam ebben a közel 10 milliós világvárosban, tökjól elbuszozgatok már akárhová és meg sem kell kérdezni senkit (ami úgyis nehezen menne portugálul). Szóval egy picit már az enyém is Rio. Még ha csak egy nagyon picurkát is. Ez egy csodálatos város, ahová aki teheti mindenképpen jöjjön el, csak ezt tudom ajánlani.

"Otthon" késő estig beszélgettünk és nevettünk jó nagyokat. Örülök, hogy ilyen kedves emberek a barátaim. Annyira jóba lettem a Livia húgával és anyucijával is, hogy egyszerűen nem akarnak elengedni. Azt mondják ne menjek tovább, hanem maradjak még 1-2 hónapot. Jófejség tőlük, de hívnak a kalandok. Indulnom kell. (Mint a Survivor-ban, hehe.)

Folytatás: Ilha Grande (2004.01.29. - 02.01.)



Home  - Napló  - Brazília  - Rio de Janeiro

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)