Brazília

Brazília: 2004.01.18. - 02.27.

Világkörüli út: 1. állomás

Brazília Dél-Amerika legnagyobb országa. 170 millió ember lakja és egy hihetetlenül változatos hely minden szempontból. A modern nagyvárosoktól a fejletlenség nonplusz ultrájáig minden megtalálható itt. Az országban a szegénység szembetűnő és szomorú. Minél északabbra mész, annál nagyobb a nyomorúság. Nem is beszélve az ország közepén lévő településekről, ahol én ugyan nem jártam de lepattantságban az itt élők szerint vezetik a brazil listát. A legtöbb latin-amerikai országtól eltérően itt portugál a hivatalos nyelv. Ezen kívül vannak törzsi nyelvek is dzsungeltájékon (mint pl. a guarani), de az azokat beszélők nincsenek olyan sokan. A portugálok az 1500-as években kezdték meghódítani a mai Brazíliát, s hosszú évtizedek háborúskodása révén vették birtokba a földet. Éghajlatilag elég változatos, a tengerparti szakaszokon forró de elviselhető, az ország közepében elviselhetetlen állítólag. Amikor én itt jártam az időjárásfelelős nagyon kegyes volt velem. A 42. napból 2 nap volt talán, amikor esőt láttam, s szinte az összes többin vagy gyengén felhős volt az ég vagy szikrázóan sütött a nap. A hideg és nyirkos Európa után tökéletes kezdés volt.

Gazdaságilag Brazília hasonló problémákkal küszködik, mint minden 3. világbeli ország, s ennek következtében elég korrupt a politikai vezetés. Az ország jelenlegi vezetője egy paraszti családból felemelkedett Lula nevű tag, akihez nagy reményeket fűztek 1-2 évvel ezelőtt de mára már nem hisznek neki sem. Az egyetlen politikai vezető a világban viszont, aki egyáltalán nem hódol be az amerikaiaknak, s ez nekem nagyon tetszik. Az USA kemény vízumprogramjára válaszul bevezette a vízumkényszert az USA állampolgárai ellen, s minden olyan idegesítően körülményes intézkedést, mint az ujjlenyomat, fénykép, s nem utolsósorban a magas vízumdíjak. YES!

Konkrét terveim nem voltak csak egy hozzávetőleges ötletsorozat, hogy merre szeretnék menni. Volt 2 ismerősöm (1 Rioban, 1 Recifeben), akiket mindenképpen meg akartam látogatni és ezen kívül egy Brazíliában 2 és fél évet töltött székesfehérvári igazi dzsinkiszkán csávó, Huszti javaslatára fel akartam jutni a Ceará állambeli Jericoacoara-ba. Ez utóbbira sajnos már nem jutott időm, meg Jericoacoara különben is a csodálatos tengerparti szakaszáról híresült el, azokból meg volt időm gyűjtögetni attól délebbre is. Két kisebb kitérőtől eltekintve (Ouro Preto és Lencóis) a Sao Paulo - Rio - Natal tengelyt utaztam be az Atlanti Óceán melletti szakaszon megkoronázva az egészet 6 nap karneváli mulatsággal Bahia állam fővárosában, Salvadorban. Ezt eredetileg be se terveztem, viszont a ha már ott voltam nem akartam a karnevált kihagyni... (Inkább Uruguay-t hagyom ki a későbbi tervek közül. Ott úgysincs sokminden olyan, amit Brazíliában vagy Argentínában ne látnék.)

Összességében óriási élmény volt az ott töltött közel 6 hét. Ennyi idő alatt pont elég közel lehet kerülni egy idegen világhoz és az emberekhez, ahhoz viszont kevés, hogy az igazán nagy problémákba belelásson az ember. Pláne, ha 6 hét alatt sokat is mész ide-oda. Vizitre javasolt. :)