Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Sao Paulo
Rio de Janeiro
Ilha Grande
Ouro Preto
Porto Seguro
Lençóis
Recife
Natal & Pipa
Salvador de Bahia
Foz do Iguaçu
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Lençóis - Bahia

Arraial D'Ajuda-ból Salvador de Bahiaba
2004-02-08
A hajnali fekvés ismét dél körüli ébredezést eredményezett. A pousadas kiscsaj megint nagyon kedves volt, így fél 1-kor készített nekünk reggelit. Ezek után összecsomagoltunk és megkértük, hogy délután 5-ig hadd hagyhassuk a szobánkban a cuccainkat, mert csak este megy tovább a buszunk és még császkálnánk egyet. Mivel a pousada egyetlen vendégei mi voltunk, ennek a kérésnek nem volt akadálya.

Elivel kitaláltuk a még a "reggel" folyamán, hogy Salvadorból (ami Bahia állam fővárosa Porto Segurotól északra 12 órányira és a következő célállomásunk volt eredetileg) egy Lencóis nevű helyre fogunk elmenni, s ha lehet, akkor azonnal. Az útikönyveink szerint csak 1-2 busz jár naponta Salvador és Lencóis között, így nem voltunk benne biztosak, hogy ez összejön.

Délután 2 körül, még mindig Arraial D'Ajuda-ban bementünk a sétálóutcába egy kicsit internetezni, majd kemény 6 reálért (ami kb. 430Ft) ismét fulladásig ettük magunkat a korábbi "all you can eat" (amennyi beléd fér) helyen. Az idő elég borús volt, így a strandolás helyett már csak sétálgattunk, majd fél 5 körül visszamentünk a szállásra, fogtunk egy buszt ami elvitt a komphoz, s 3/4 6-ra már ismét Porto Seguroban voltunk. Beugrottunk még elköszönni Angela-tól a korábbi szálláshelyünkre, ittunk egy Acai-t (erről azt hiszem már írtam korábban - egy bizonyos pálmafából készített helyi juice specialitás) majd eltömegközlekedtünk a központi buszpályaudvarra és fél 8 után pár perccel már robogtunk is Salvador felé. Ezek a buszutak állati unalmasak és az ember hamar be is punnyad. Ez történt velem is. Az éjszaka folyamás többször felébredtem arra, hogy majd' szétfagyok. Valamilyen rejtélyes oknál fogva ezeken az éjszakai távolsági járatokon 1000-rel nyomatják a hideget a légkondival, s ezért elég könnyen meg is lehet fázni ha az ember nem vigyáz.

Salvadorból Lençóisba egy egész napon át
2004-02-09
Reggel 7:30-ra értünk Salvadorba. Azonnal megnéztük a Lencóisba menő buszok menetrendjét de sajnálatunkra a következő busz este fél 12-kor indult. Az nem oké, mert nem akartunk Salvadorban maradni (a karnevál idején úgyis ott leszünk 1 hétig). Megreggeliztünk a pályaudvaron, majd fél óráig tanakodtunk, hogy NA, most mi legyen. Egyszer csak eszembe jutott, hogy legalább közelebb mehetnénk egy kicsit Lencóishoz valahogy, aztán közelebbi helyekről már csak van gyakrabban busz. Lencóis csak 430 km-re van Salvadortól nyugatra, biztos lesz valami megoldás. Eli utánarohangált gyorsan és ki is derült hogy a 1,5 órányira lévő Feira De Santana nevű helyről du. fél 3-kor van egy közvetlen busz Lencóisba. Oh yeah. Azonnal fogtunk egy járatot a közeli Feirába, és fél 12-kor már megis volt a jegyünk Lencóisba.

Lencóisról annyit kell tudni, hogy a "Parque National da Chapada Diamantina" észak-keleti csücskén található kisváros, ahol régen még gyémántot termeltek ki, manapság viszont a sok túrázni vágyót vonzó nemzeti park bázisa. A könyv szerint az ország egyik legszebb nemzeti parkja a fent említett rezervátum, s a sok beachelés mellett egy kitűnő program Brazíliában. Eli különben is nagy túrázós, én meg úgy voltam vele, hogy egy kis mozgás nekem sem árthat.

A Feirából Lencóisba vezető buszút némely szakaszokon világháborús csatamezőre emlékeztetett. A félig leaszfaltozott, félig murvás úton egy két helyen akkora gödrök voltak, hogy a busz 10 km/h-s sebességgel csak enyhén szlalomozva tudott továbbmenni. Már hallottam korábban is, hogy Brazíliában az ország belseje felé az infrastruktúrát nem vitték túlzásba de ennyire...

Lencóisba este 8 körül értünk, már sötétben. Pousada ügynökök serege fogadott, akik közül rövid úton kiválasztottunk egyet. Három különböző helyre vitt el minket kocsival a manus, s a 3. helynél maradtunk. Lecuccoltunk majd elsétáltunk a városba hármasban vacsorázni egy buszon megismert, New Yorkban élő német lánnyal (Alexandra). Jó kis olasz tésztát ettünk. Hazafelé éreztem, hogy valami bújkál bennem, nem vagyok valami túl jól. Fájt egy kicsit a torkom és a viszonylag jó idő ellenére forró fürdőre vágytam. Az meg nem jó jel. Enyhe hőemelkedéssel aludtam be. A légkondi a buszon megtette hatását. :(

Lençóis: 1. nap (az "ördög" napja)
2004-02-10
10 óra alvás után reggel 8-kor elég ramaty állapotban ébredtem. A rossz közérzetemre még az is rátett, hogy mérgelődtem azon, hogy nem vagyok elég jól. Borzasztó dolog útközben lerobbanni bárhol. Egyáltalán a betegeskedés szar ügy. Pláne egy olyan helyen, ahova csak 2 napra jössz egy kis másmilyen élménygyűjtésre. Ez nem ér. :(

Ez a nap tehát az ördögé lett. Mivel nem akartam a helyzetet rosszabbítani, elhatároztam, hogy a szálláshelyen maradok egész nap és inkább kipihenem magam, amennyire lehet. Legalább a második napra legyek már jól. Még szerencse, hogy Csabitól még Rióban nyúltam 1-2 filmet, amiket így most bőven volt időm megnézni a kis laptopomon. A nap kellemetlen perceit így pl. Ludas Matyi és a Baraka című filmekkel próbáltam egy kicsivel jobbá tenni.

Az este folyamán az egyik helyi utazási irodában lefoglaltunk és kifizettünk egy másnapra szóló egész napos programot. Ugyan nem voltam még a helyzet magaslatán közérzetileg, szívem mélyén mégis bíztam benne, hogy reggelre már elég jól leszek ahhoz, hogy egy ilyen kirándulásba beleugorjak. Ezek után még elmentünk egy Anna nevű vegetáriánus étterembe és nem túl olcsón (R$ 20/kopf) rendesen bevacsoráztunk. Ezt követően hazamentünk és én azonnal a fal felé fordultam.

Lençóis: Felfedezõkörút a Chapada Diamantina Nemzeti Parkban
2004-02-11
Az éjszaka nem telt túl kellemesen, mert a nagy melegben egy párszor felébredtem, de a korábbi naphoz képest egy fokkal már jobban voltam. "Reggelre jól kell lennem!...", csak ez járt a fejemben. Az egyetlen esélyem, hogy a Chapada Diamantina Nemzeti Parkból lássak valamit. Reggel fél 8-kor csörgött Eli ébresztőórája és úgy vettem észre, hogy imám meghallgatásra lelt. A közérzetem ugyanis "semi stenk" volt, kellemesen vidámnak és erősnek éreztem magam. 8 után gyorsan bereggeliztünk majd 3/4 9 után egy pár perccel már úton is voltunk egy 5 személyes Volkswagen nemtudommilyentípusú (mert ilyen Európában nincs és ennek a hátuljára meg nem volt név írva) személyautóval. A város határában felvettünk még 1 embert, egy huszonegynéhányéves német srácot. Így mentünk tehát: Eli, Alexandra, Achim, jómagam + sofőrünk idegenvezetőnk, az öreg Newton.

Az első állomás a Mucugezinho folyó volt és annak is a Poco de Diabo névre hallgató szakasza, ami egy gyönyörűséges vízesés és az előtte található 10 méter mély medence. Az odavezető út is nagyon kellemes volt, 2 alkalommal még a folyón is át kellett sétálni mezítlábasan. Hogy nekem ez használt-e vagy ártott azt nem tudom de mindenesetre frissítőleg hatott az tuti. A Mucugezinho folyó egyébként a közeli hegyekből ered, vasas sárga színű és az íze is tiszta vasas.

Második állomásunk egy Morro do Pai Inacio nevű hegyecske volt (Brazíliában minden középmagas hegyet Morro-nak hívnak), ami a Chapada Diamantina Park északi részének egy meghatározó tanúhegye, s a nevét egy emberkéről kapta aki lezúgott a tetejéről vmikor a múlt században. Egy jó ideig autóval is megközelíthető, de az utolsó 600 méter felfelé már csak gyalog. A kilátás csodás volt fentről. Megpihentünk egy pár percig, majd visszaindultunk.

A nap harmadik és egyben utolsó fizetett programtervezete egy cseppkőbarlang volt, melyet Gruta da Lapa Doce-nek hívnak és az említett Morro do Pai Inaciotól ez kb. fél órányira volt kocsival a park belseje felé. Lapa Doce-n a vakvezetőnk a sötétben lámpácskával egy helyi középkorú bányászsipkás ipse volt, aki lelkesen magyarázta a cseppkövek képződésének folyamatát portugálul, s azt, hogy az egyes képződményeket ma már milyen formának vélik látni a helyiek. Így aztán a cseppkövek évmilliós munkájának következményeként láttunk táncoló fiatal lánytól kezdve a hímoroszlánon keresztül a hímvessző formájú képződményektől a tökéletes női mellig megannyi variánst. A barlangban kb. 1 óra hosszát sétáltunk, s a túra végén tartottunk egy lámpaleoltással egybekötött sötét 5 perces pihenőt. Hát nem lennék bányász, akinek lemerül a Duracell a lámpácskájában. Olyan sötét volt, hogy harapni lehetett a fénytelenséget. Most képzelj el egy olyan helyet ahová még egy kóbor kis fotonocska sem téved be még véletlenségből sem. Elég cudar szitu fényforrás nélkül.

A túra végén visszakocsikáztunk Lencóisba, útközben még meg-megálltunk 1-2 két fényképcsattingatás kedvéért, s a korábban kalkulált este 6 helyett már 4 órakor ismét a városban voltunk. Pár perc pihi után egy rövid városnéző sétálgatás következett (ami nekem 2 nap után most sikerült először), majd ízletes pizzával koronáztuk meg a napot az egyik helyi olasz étteremben. Mindenezek után 9 körül hazaértem, majd írtam egy kis napló-t és bealudtam.

Folytatás: Recife & Olinda (2004.02.13. - 02.16.)



Home  - Napló  - Brazília  - Lençóis

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)