Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Sao Paulo
Rio de Janeiro
Ilha Grande
Ouro Preto
Porto Seguro
Lençóis
Recife
Natal & Pipa
Salvador de Bahia
Foz do Iguaçu
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Natal & Praia de Pipa (Rio Grande de Norte)

Célállomás: Natal
2004-02-16
Reggel ismét időben ébredtünk, hogy még legyen reggeli. Ezt speckó nem kellett volna elsietni. A diákszállónk sajnos annyira gyökér volt, hogy még a 3 napos zsömléből is kifogytak 3/4 9-re, így kénytelenek voltunk házon kívül reggelizni.

A napi program eredetileg az volt, hogy elmegyünk mégegyszer Olindába fényképezni (ugyanis korábban mindig estefelé voltunk ott, amikor már nem olyan okés fényviszonyok uralkodtak) de annyira belustultunk, hogy ezt inkább kihúztuk a listáról. 2 órát buszozni néhány fénykép erejéig, na neeeeeeeeeem. Legalábbis most nem. Összecsomagoltunk inkább és eldöntöttük, hogy a korábban tervezett du. 3-mas busz helyett elhúzunk az 1-essel Natalba. Így is lett. Kimetróztunk a Recife központjától 7 km-re található "buszelosztóba" és 1 után pár perccel már ismét észak felé döcögtünk.

Az út unalmas volt de mindössze 4 és fél órás, ami itt szinte már semmi. El is röppent az idő, mint a szirtisas, fél 6-ra bent voltunk Natalban. Megérkezés után azonnal taxit fogtunk és negyed órával később már a Lonely Planet útikönyvem által melegen ajánlott "Pousada Meu Canto" nevű helyen üldögéltünk a vendégfogadó háziasszonyával, Tia Helena-val (Helena nagynéni). Tizenegynéhány szobás családi kéró aranyos kis kerttel, jó hangulattal. Ez kellett nekünk. Helena, a háziasszony egy tündéri nő (és csak Tia-nak, azaz nagynéninek volt szabad szólítani), 5x házasodott-benemállaszája típusú emberke, akinek minden látogató egy újabb családtag és ezt komolyan így is gondolta. Árai barátiak voltak (R$ 16/éj), s a segítőkészsége pedig páratlan. A szobák nem voltak királyiak de a hangulat kárpótolt.

Az este folyamán még elmentünk egy helyi étterembe a tengerparton, ahol egy 3 főre elég haltálat ettünk (valamilyen fehér húsú hal garnélarák öntettel, sültkrumpli, rizs, bab, anyámkínja, stb.), naggggyon fincsi volt. A hazaséta lenyugtatta a kis gyomrocskánkat és 11-kor már húztuk is a lóbőrt ezercsillióval.

Natal: A buggy kaland
2004-02-17
Reggel már 8 körül felkeltünk mert az előző nap Tia Helenával lezsíroztattunk egy egész napos szervezett kirándulást Natalban. Szerény reggeli után 9:15-kor már úton is voltunk, hogy szétkrosszozzuk magunkat a közeli homokdűnéken.

Natal (jelentése: "Karácsony") Rio Grande del Norte állam fővárosa, s leginkább csodálatos tengerparjairól, s az azok mellett található hatalmas homokdűnékről nevezetes, amiken ide, s tova 20 éve rendeznek egész napos buggy rallyzásokat az idelátogató turistáknak. Itt ez a kötelező program és a turisták 99%-a ezért jön Natalba. A móka ára 180 reál egész napra, ami 3 ember esetében 60 ugyi fejenként. Mint pl. a mi esetünkben. Nem óccsó de hát ezé' gyüttünk. (Aki nem tudná, hogy mi az a buggy, az 1. megnézheti a képét a fényképalbumban, 2. elől kis kerék, hátul nagy széles kerék, nyitott tető, buli kinézet, erős felfüggesztés, nyomod neki nem esik szét, jeje jeeeeeeee. Angolul beach buggy-nak nevezik, mert általában tengerpart közeli járgánynak a legmegfelelőbb.)

A program első felében először is átkeltünk komppal a Natalt északról határoló folyón, majd rövid homokrallyzás következett. Itt az a módi, hogy a sofőrrel közlik a vendégek, hogy com emocao (érzéssel=mint az állat) vagy sem emocao (nyugisan, hogy ne szakadjon le az ember feje) szeretnék a túrát. Változtatni lehet persze közben is de ha már rally, akkor legyen com emocao, ugyi. :) Joao, a közel 50 éves sofőrünk így örömmel gyilkolta a buggy-t úgy, hogy az néha felsírt mint egy csecsemő. Az ilyen egész napos szervezett túráknál számos "kötelező" megálló is létezik, ahol souvenir boltok tulajdonosai és kaja-pia árusok próbálnak megélhetést csiholni. Ettől egy kicsit olyan túl szervezettnek tűnt az egész napos "szabad program" (amit mi nem komáztunk annyira) de hát az ittenieknek is élni kell valamiből, a hülye turista meg általában vásárol. A hátizsákos meg integet, hogy inkább fényképezne egyet mert annak nincs súlya. :) A rallyn kívűl a nap fénypontja a domboldalról lagúnákba történő kötélen való lesiklás volt. (A lagúnák édes vízű tavacskák közel a tengerhez és van egy pár belőlük ezen a környéken.) Szóval 30 méter magas dűne, lent a völgyben a lagúna, fölötte meg kötélpályák, amiken görgőkkel felfüggesztett ülőalkalmatosságba belehuppanva ezerrel dzsalsz le a kötélen míg a végén a tavacskában csobbansz egy akkorát, mint a kis hableány. Óriási móka. Hogy miket ki nem találnak az emberek? A program egyéb részeiben még ebédeltünk egy szépségeset egy óceánparti kricsmiben, majd közel 1 óráig még rallyzgattunk (sajnos mi nem vezethettük a gépet de Joao kitett magáért) egyet. Az egyik dűne tetején annyira beőrültem a sok finom homoktól, hogy eufórikus állapotban ugrándoztam benne majd végül le is gurultam az oldalán úgy mint azt 5 éves koromban utoljára tettem a lakótelepi nyúldombon. Ez most ugye nem hangzik úgy hogy tiszta gázutca lennék? Azt mondják, hogy akit az Istenek igazán szeretnek, azt örökre meghagyják gyereknek. De jó nekeeeeeeem. Bibííííííí.

Du. 5 előtt nem sokkal értünk vissza Natalba. Jó progi volt, ahogy az angolok mondani szokták: "Been here done that". (Nálunk ez kb. annyit tesz, hogy ezt is kipipáltuk.) Mivel iszonyúan homokos lettem a sok hempergéstől (nem félreérteni!!...hehe), ezért visszaérkezés után azonnal lezuhanyoztam. Fél 6 körül aztán fogtunk egy helyi buszt a központi buszpályaudvarra, s a 18:45-ös járattal már ismét úton voltunk, ez alkalommal Praia de Pipa felé.

Este 9 előtt értünk Pipába. Kerítettünk egy szállást az üdülőfalucska főutcáján egy helyi pousada-ban, majd vacsiztunk egyet, s egy rövid sétát követően kellemesen pihentünk be éjfél körül. Mozgalmas napot zártunk, rá kell pihenni a másnapi napozásra. :) Imádok élni, rájöttem.

Praia de Pipa: Pihenés és henyélés nonplusz ultrája
2004-02-18
Hosszú idő óta először aludtam légkondis szobában és nagyon jól esett. Süthetett be a nap ezerrel a szobába, 23 foknál nem lett melegebb. :) Fél 10 körül lekúsztam reggelizni a hallba, s ez alkalommal királyi svédasztal fogadott. Rengeteg féle friss gyümi, 3 féle juice, friss zsömle, felvágott, meg ami szem szájnak ingere.

Reggeli közben magyar beszédre lettem figyelmes. Két asztallal arrébb Feri, Péter és Erzsi üldögéltek. Nem szokásom megközelíteni evés közben idegeneket de Brazíliában még nem hallottam magyar szót, s a kis Pipában ez meg különösen csodaszámba ment számomra. Kiderült, hogy Péter profi sárkányrepülős és egy, a nemsokára Minas Gerais államban megrendezésre kerülő bajnokságra reppent át többedmagával, na meg egy kis karneválozásra. Vidáman elbeszélgettünk és sztorizgattunk egy kicsit, majd kontaktot cseréltünk, mivel ők is Salvadorba jönnek a Karneválra és hátha lesz időnk és lehetőségünk összefutni. Kicsi a világ. :)

Praia de Pipa egyébként kb. 1,5 órányira és 70 km-re délre található Nataltól és semmi különös turistaattrakciót nem rejteget egy néhány apróbb öblöcskén kívűl, ahol delfinek éldegélnek . Az idelátogatókat leginkább a mesés tengerpartok vonzzák és a nyugis hangulat. Abból itt van kilószámra.

Dél körül elindultunk felfedezni a mesésnek titulált beach-eket. Pipa tengerpartja teljesen más, mint amit eddig láttunk, itt hosszú kilométereken keresztül egy magas sziklafal szegélyezi a partot. Egy rövid szakaszon hatalmas köveken kellett átmásznunk, de egy idő után a megszokott finom homokos part várt bennünket. Enyhe kamukéró és nagyzolás lenne azt állítani, hogy az ezt követő egy órában delfinekkel lubickoltunk önfeledten, de mindenesetre a part közelében tényleg láttunk csoportban úszkáló delfineket. Néha-néha felbukkantak a víz alól, s egy néhányszor még láttuk őket ugrálni is. Olyan kis jópofák ezek a delfinek. A hatalmas hőségben néha mi is megmártóztunk az óceánban egyszer-egyszer természetesen de a bőséges naptej pakolás ellenére sem akartunk sokat a napon pörkölődni. 7 szélességi fokkal az egyenlítő alatt du. 1 körül ez állítólag nem túl jó ötlet. 3 körül visszacsoszogtunk a szállásra, majd az ezt követő néhány órát a pousada medencéje mellett csevegtük át édeshármasban.

Este csaptunk egy szerény ünnepi vacsorát Alexandra 30. szülinapja alkalmából, majd a napot egy kellemes esti sétával zártuk. Alvás éjfél magasságában.

Újabb közel 1 napos utazás, célállomás: Salvador
2004-02-19
Ébredés reggel 8-kor, majd nyugis összepakolás és reggelizés következett. 10-kor indult egy busz a közeli Goianinha-ba, ahonnan délben volt csatlakozásunk Recife felé. Ismét óriási mázlink volt, mert a Natal-Recife viszonylatban közlekedő buszra (mely a Nataltól 1 órányira délre lévő Goianinha-ban is megáll) összesen 3 hely volt már csak. Ha ezt nem kapjuk el, akkor lehet, hogy később problémánk lett volna, mivel a 18:45-ös Recife-Salvador között közlekedő járatra már 1héttel korábban megvettünk a jegyet és azt a buszt lekésni nem lett volna baba.

Közel 4 órás bivaly unalmas zötyögés után érkeztünk Recife-be, ahol ismét 3,5 óra várakozás következett. A pályaudvaron megtaláltuk az eddig látott legmókásabb kioskot, amely egy óvszer stand volt. Helyi srácok hatalmas betűkkel díszített táblán hirdették a karnevál ideje alatti biztonságos szex fontosságát és ezt elősegíteni akarván ingyen osztogattak "Made in India" feliratú óvszeres csomagokat. Hogy ezeket vajon nyugodt szívvel használnám-e, az egy másik kérdés. :)

Salvadorba a buszunk kisebb késéssel indult este 7 óra magasságában. Az Ipatemirim busztársaság "Golden Service" járatával mentünk, ami talán az eddigi legluxusabb 12 órás út volt. Egy ideig egy blőd portugálra szinkronizált amerikai mozifilmet próbáltam vidáman végignézni de aztán ez nem sikerült mert bealudtam.

Folytatás: Salvador de Bahia (2004.02.19. - 02.25.)



Home  - Napló  - Brazília  - Natal & Pipa

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)